A hallás segítségével gyönyörködni lehet egy operaária dallamában, a látás révén a művészek játékában, de mi marad a többi érzékszerv, például a szaglás számára? – foglalkoztatta a kérdés Wolfgang Lederhaast, aki úgy érzi, hogy megtalálta a választ, és létrehozta az operaszappant.

Az osztrák filozófiatanár tavaly lemondott az előtte álló fényes egyetemi karrierről, hogy minden energiáját az általa alapított cégnek szentelje, amelynek révén az irodalmat, a zenét és a festményeket olyan tárgyakká alakítja át, amelyet mindenki megfoghat és érezhet.

„A kozmetikai ipar csak a felületet érinti. Kissé mélyebbre kívántam hatolni, én többet szeretnék nyújtani a fogyasztóknak – magyarázta el bécsi üzemében a 36 éves férfi. – Az irodalom nemcsak olvasást jelent, van más esztétikai tartalma is. Olyasvalamit akarok létrehozni, ami tapintható, amit az emberek belélegezhetnek, és elmosolyodhatnak rajta, valamit, ami boldogságot ad nekik.”

Első kollekciója már forgalomba került az osztrák üzletekben: a 80 euróba (mintegy 22 ezer forintba) kerülő fekete doboz hat darab szappant tartalmaz, mindegyikük a XVII. és XVIII. század német irodalmának valamelyik ismert alkotásának nevét viseli. A sorozatban szerepel Friedrich de la Motte Fouqué Sellő című alkotása, Novalis műve, a Heinrich von Ofterdinge, és Hölderlin Hyperion oder Der Eremit in Griechenlandja.

„Úgy készül mindegyik, mint bármely más szappan: minden összetevőjét egy edénybe teszem, összekeverem, és szappant készítek belőlük – ecsetelte Wolfgang Lederhaas. – Mindent beleteszek, amit csak tudok az adott műről: a regényben szereplő minden érzést, a benne megemlített színeket, füveket, növényeket, mindent, ami megihlet, és jelzést sugározhat”.

A Görögországban játszódó Hüperiont idéző szappan olívaolajt és babérlevelet tartalmaz. Új termékéhez, a Mozart Varázsfuvolájára emlékeztető kreációjához rózsát és cédrust is használt, mivel mindkettőt megemlítik az operában.

Saját családja azt hitte, hogy elment az esze, mikor bejelentette, hogy terve megvalósítása érdekében lemond a nagynevű bécsi diplomáciai akadémián betöltött tanszékvezetői posztjáról. A filozófus a németországi Karlsruhébe utazott, hogy ott illatszertani, farmakológiai és vegytani tanulmányokat folytasson. A szappan színe is nagyon fontos. A Varázsfuvola esetében „világos narancsszínű, mert sok benne a citrusféle, a citrom, a narancs, a mandarin és a grépfrút”.

„Persze bárki vásárolhat hagyományos szappant akár 20 centért is, az is tartalmaz valamilyen történetet, de nem azt, amelyet hallani akarunk. Az a história a munkaerő kiszipolyozásáról, az erőforrások pazarlásáról, szintetikus összetevőkről és környezetszennyezésről szól” – vélekedett.

A Varázsfuvolának szentelt kozmetikai kreáció után Lederhaas egy „jelentős osztrák kortárs festő” műveit kívánja szappanosítani, de az illető nevét egyelőre nem árulja el. „Cikkeket olvastam róla, motivációiról, arról, hogy mi mozgatja, és most azon töprengek, hogy főzzem mindezt szappanná” – mondta a vállalkozó. Évente szeretne piacra dobni egy-egy új dobozt, azaz sorozatot, bár tart attól, hogy így túlságosan kereskedelmi jelleget ölt kezdeményezése.

„Bármit szappanná tudok változtatni, például városokat, mint New York vagy Párizs. Ha Bécsről lesz szó, a szappan marcipán- és Sacher-torta illatú lesz, sok tejszínnel – fedte fel. – Meghallgatom a vevők véleményét is. Volt, aki felkeresett, hogy elmondja érzéseit. Egyre bizonygatta, hogy – az egész fürdőszoba a Varázsfuvola illatát árasztja, és ez pompás. Másikuk pedig bevallotta, hogy gyakrabban jár a vécére, pusztán azért, hogy sűrűbben moshasson kezet operaszappanával.”