A háromszéki Ráduly Botond Manó együttesekben zenélt és zenél, romániai, magyarországi tehetségkutatókban szerepelt. Ha a televíziós versenyekben nem is ért el első helyezést mostanáig, de nevét ismerik, jellegzetes hangját, energikus szerepléseit sokan megismerték a határon innen és túl. A maszol.ro-nak adott interjújában legutóbbi X-Faktoros szerepléséről, terveiről, a zenéléssel kapcsolatos érzéseiről vallott.

Több hasonló tehetségkutató van Romániában és Magyarországon, ezúttal miért a határon túl, és miért az X-Faktorban próbáltál szerencsét?

Akik ismernek, azok tudják rólam, hogy már több hasonló megmérettetésen részt vettem, és a tapasztalatom sajnos az, hogy a hazai közönség inkább a külföldi versenyeken felbukkanó versenyzőkre kíváncsi elsősorban. Sem az Erdély Hangja, sem a román X-Faktor nem hozta meg nekem azt a bizonyos áttörést, amire én vágyok, ezért gondoltam azt, hogy talán a magyarországi X-Faktor majd segítségemre lesz.

Van-e különbség a két X-Faktor között?

Nyílván van, annak ellenére, hogy ugyanarról a versenyről beszélünk. Számomra a lényeges különbség az volt, hogy Magyarországon jóval egyszerűbben fejezhettem ki magam, oszthattam meg az érzéseim, hiszen az anyanyelvemen beszéltem. A másik lényeges különbség az volt, hogy míg a román X-Faktor után nagyrészt a román közönség ismerhetett meg, a magyarországi verseny után viszont végre ismertté váltam az erdélyi magyarok körében is. Kissé fura számomra, hogy itt élek Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben és ahhoz, hogy megismerjen a hazai magyar közönség, szükséges volt Magyarországig mennem. Azt tapasztaltam, hogy a hazai szereplésemig a székelyföldi magyarok nagy része nem is tudott arról, hogy egyáltalán van romániai X-Faktor.

Mennyire jelent kemény munkát egy ilyen próbatétel? Hány órát töltesz el próbával általában, egy tévés szerepléskor menyire kell belehúzni?

Én átlagban naponta 4-5 órát töltök el gyakorlással, folyamatosan próbálom fejleszteni magam. A versenyben viszont jóval keményebb munka várt rám, de én ezt nagyon élveztem és szerettem. Attól a pillanattól fogva, hogy élő adásba kerültünk, nagyon feszültté vált a program. Imádtam azt a pörgést, és persze hasznos is volt mindez, mert nagyon sokat tanultam ott.

Érezted-e a tehetségkutatókon itthon vagy Budapesten, hogy az erdélyi magyarságod miatt másként kezelnek?

Helyezéstől függetlenül egyik versenyen sem éreztem azt, hogy másként kezeltek volna, mint a többi versenyzőt. Nagyon jól éreztem magam mindkét versenyen, és egy percig nem bánom, hogy részt vettem ezeken.

Milyen okkal búcsúztak el tőled végül, és hogyan fogadtad ezt? Egyáltalán hogyan szoktad fogadni a negatív véleményeket?

Én mindig is próbáltam hasznosan felhasználni az ilyesmit. Annak ellenére, hogy nem feltétlenül értettem egyet a mentorom érveivel, elfogadtam azt, hogy ez most nem az én utam volt. A nálamnál sokkal okosabb emberek azt mondják, hogy semmi sem történik ok nélkül.

Amikor már tudtad, hogy nem jutottál tovább, de még gratuláltak neked az emberek, előfordult-e, hogy majdnem elszóltad magad?

Már a válogatás adása után, mikor mindenki gratulált, és lelkesen bíztattak, hogy biztosan bent vagyok a legjobb tizenkettőben, nagyon nehéz volt megállni, hogy ne szóljam el magam. Keserédes érzést váltott ki belőlem az emberek bíztatása meg gratulációja, ugyanis nagyon sokan meg voltak győződve afelől, hogy én is bekerülök az élő adásba.

Hosszú évek óta foglalkozol a zenéléssel, és van tapasztalatod abban is, hogy milyen nem csak a tükörnek énekelni, hanem bandában dolgozni, fellépni. Ha egy tapasztalatlanabb társadnak segítenél, mit mondanál, milyen buktatókra figyeljen oda?

Mindenképpen azt tanácsolnám neki, hogy ne féljen a nehézségektől, ugyanis azok szükségesek a fejlődéshez. Hinni kell magadban, és ha erős a hited, akkor sikerül átlépni bármilyen buktatón. Meg hát amúgy is, ha minden simán menne, talán nem is tudnád annyira értékelni a sikert.

Mivel foglalkozol most? Otthon maradsz, és az Equinox együttesre fekteted a hangsúlyt, vagy újabb tehetségkutatóra készülsz?

Egyelőre nincs tervben újabb verseny. Mindenképp azon vagyok, hogy a verseny adta lendületet kihasználjam. Az az igazság, hogy beleuntam a folyamatos versengésbe. Saját dalokkal készülök, és koncertekkel.

Számodra mit jelent a zenélés: a magad számára okozni örömöt, vagy a hallgatóságra figyelsz oda jobban? Ha nem zenélnél, el tudod képzelni, hogy mi lenne elsődleges az életedben?

Imádom ezt a kérdést, mert fogalmam nincs, hogy mit csinálnék, ha hirtelen valami okból kifolyólag már nem tudnék zenével foglalkozni. Bár közhelyes ez a mondat, de nekem a zene az életem. Engem a zene szabadított fel a gátlásaim alól, a zene nyújt vigaszt, ha valami bánt, de ha vidám vagyok, akkor meg örömömben énekelek. Az a tény, hogy az érzéseim kifejezésével örömet tudok okozni az embereknek, vagy tetszést váltok ki belőlük, meg már csak hab a tortán.