A világon egyedülálló orvosi teljesítményt jelentettek be szerdán a Debreceni Egyetemen: egy agyvérzés miatt 15 hetes magzattal kórházba került, a jog szerint halottnak számító nő gyerekét sikerült megmenteni, egészségesen jöhetett világra.

Egy szál fehér liliom jelképezte azt a 31 éves nőt a Debreceni Egyetem szerdai sajtótájékoztatóján, aki otthon rosszul lett, agyvérzést kapott, és eszméletét vesztette. Két napig küzdöttek az életéért, de beállt az agyhalál. Ekkor kellett eldönteni, hogy mi történjen a 15 hetes, az ultrahangos vizsgálat szerint egészséges magzatával. Az orvosok és a nő élettársa, valamint szülei úgy döntöttek, hogy a magzatért küzdeni fognak.

Miközben a kórház a nő szívműködését és légzését mesterségesen fenntartotta, a család pedig rendszeresen látogatta, a magzat szépen fejlődött, élénken mozgott jogilag halottnak számító anyja méhében. Végül ez év júliusában, a terhesség 27. hetében, az életfenntartó kezelés 90. napján, 1420 grammal, császármetszéssel született meg. A kórházat a 37. terhességi héten hagyhatta el, és azóta is szépen fejlődik.

A család elzárkózik a nyilvánosságtól, azt sem árulták el, hogy kislányról vagy kisfiúról van szó, de azt lehet tudni, hogy egészséges. A gyermek megszületése után az anyát még két napig életben tartották, és öt szervét – szintén a család beleegyezésével – eltávolították. A szerveket – a két vesét, a májat, a szívet és a hasnyálmirigyet – négy beteg kapta meg.

Ilyen eset ilyen korai terhességi fázisban még nem fordult elő, sőt Magyarországon a terhesség későbbi fázisában sem. A sajtótájékoztatón megrendülten nyilatkozó orvosok elmondták: a történet azért is különleges, mert eddig a világon csak három hasonló hosszúságú eset fordult elő, abból a szempontból pedig egyedülálló, hogy a nő szerveit végig sikerült transzplantációra alkalmas állapotban megtartani. Dr. Fülesdi Béla professzor, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának elnöke az Origónak elmondta: mindezzel igazából csak utólag szembesültek, közben ugyanis teljesen természetesen és magától értetődően zajlott minden, csak a feladatra és a gyerek életére koncentráltak.

 Az anya táplálása során figyelembe kellett venni a fejlődő magzat tápanyagigényét is, és eközben „embert próbáló feladat volt" a fertőzések, felfekvések elkerülése. Dr. Nagy Endre endokrinológus (a hormonrendszerrel foglalkozó) professzor az Origónak elmondta, hogy folyamatosan követték és szinten tartották az anya testének hormonszintjét is, hiszen az agy már nem termelte azokat a hormonokat, amelyek - a méhlepényen át a magzat szervezetébe jutva - nélkülözhetetlenek a normális fejlődéshez.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=P1Vp74Hj95U

A terhesgondozást végző szülész-nőgyógyász elmondta: felmerült benne az etikai dilemma, hogy helyes-e, amit tesznek, „megerőszakolhatják-e a természetet", de a családdal való rendszeres találkozások meggyőzték arról, hogy helyesen cselekedtek. A család folyamatosan látogatta a nőt, állandóan beszéltek a babához, a kórteremben szinte folyamatosan szólt a zene. Az intenzív osztály nővérei is rengeteget tettek azért, hogy a lehetőségekhez képest pótolják az anya simogatásait, szeretetét.

A kisbaba nem szenved a koraszülöttekre jellemző krónikus betegségektől, és „nagyon jó családban van".