Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern németevangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. A napjainkban használatos, négy gyertyás adventi koszorúkon mindenik gyertya egy értéket jelképez: hit, remény, szeretet, öröm.

A magyar kultúrkörben az adventi koszorút régen az emberek otthon készítették advent első vasárnapján, ezzel is felkészítve lelküket karácsony ünnepére. A várakozás idejében fontos szerepe van az adventi koszorúnak, amit fűzfából készítettek eleink.

A koszorút 8 fűzfából fonták össze szorosan. Középre 4-4 vessző adta a keresztet. Ezeket a vesszőket kellett kihegyezni, majd beilleszteni. Középre egy fonat kerül, amire csipkebogyót tettek. A csipkebogyó Istenfa. A piros szín az élet színe: vér, örök élet szimbóluma. A csipkebogyó télen is bírja, tehát a leghidegebb időkben is az életet képviseli. Miután a csipkebogyókat beillesztették, a lányok fenyőágakat tűzdeltek a koszorúba az óra járásának megfelelő irányba, ahogy a Nap körbejárja a Földet.

Az adventi koszorú akkora volt régen, mint két kezünk ölelése. A koszorún szabályos négyzet alakban, az égtájaknak megfelelően szorították a fűzfaágak közé. A gyertyák egyszínűek voltak és régen kizárólag méhviaszgyertyát helyeztek ide.

A koszorú készítésénél az egész család együtt volt. Közben énekeltek, imádkoztak, elcsöndesül a lelkük. A körkereszt képe Isten pecsétje, ennek a szimbólumnak a megvalósítása rendezi lelkünket.

Minden vasárnap egyre több gyertyát gyújtottak meg. Advent első vasárnapján a Kelet felöli gyertyát ebéd után sötétedéskor gyújtották meg.

Advent első vasárnapja idén december 1-re esik, azaz jövő vasárnapra. Az előttünk álló héten még van idő beszerezni a hozzávalókat, és otthon elkészíteni az adventi koszorút.

Számos kreatív, ötletes megoldás létezik, a különlegesebbekből egy galériát állítottunk össze.