Nő, anya, szerető, flaneur, amatőr fotós, közgazdász, társadalomkutató és szex edukátor. Általában ezen felsorolással szokott válaszolni arra a kérdésre, hogy ki ő, Mester Dóra, az Ars Erotica Alapítvány vezetője, a Nő, Anya, Szerető – Anyaság és szex című könyv szerzője. Mester Dóra a közelmúltban tartott előadást és workshopot Kolozsváron, mely alkalomból válaszolt a Maszol kérdéseire.

Hogyan lettél szex edukátor?

Közgazdász a végzettségem, de a doktori disszertációm témája már a nőiséghez kapcsolódott, azt jártam körül, miért van az, hogy a nőknek a saját testükről szerzett tudásuk nőgyógyászati kontextusban jön létre. Egy évet éltem San Franciscóban, ott találtam szex edukációval foglalkozó non-profit szervezeteket. Az egyik a Good Vibration nevű szexshop volt, melyet feminista nők indítottak a hetvenes években, azzal az üzenettel, hogy a szexualitás, a nemi érintkezés öröme a nőknek is szól, az nem csak a férfiak privilégiuma. Jelenleg ez már nem csak bolt, hanem különféle, a szexuális kultúrát fejlesztő workshopot is kínál. Ezt nagyon izgalmasnak találtam, mire ők javasolták nekem a San Francisco Sex Information nevű szervezetet, mondván, hogy ott képezhetem magam ilyen irányban. Ők a hetvenes évek óta egy forró drótot működtetnek, ahol az emberek a szexualitással kapcsolatos kérdéseikre kaphattak választ, jelenleg pedig képzéseket is szerveznek, olyan szakmák képviselői számára akiknek a munkájában a szexualitás valamilyen formában felmerül: pszichológusoknak, orvosoknak, szociális munkásoknak stb. Elvégeztem ezt a képzést, majd pedig önkéntesként dolgoztam a forró drótjuknál, s nagyon megérintett az, hogy a szexről lehet ennyire nyitottan, értelmesen beszélni, felvállalni azt, hogy lehet róla tanulni. Miután hazatértem Magyarországra , arra gondoltam, ki lehetne próbálni, hogyan működik a hazai kulturális környezetben mindaz amit odakint tanultam. Elkezdtem az ELTE-n tanítani, majd pedig a Feldmár Intézet keresett meg, náluk vezettem workshopokat, megírtam a könyvemet, időközben pedig középiskolákban tanítottam.

Honnan jött az indíttatás, hogy a közgazdaságtan felől a szexuális kultúra felé fordulj?

Soha nem voltam egy szexcentrikus ember, az fogott meg, hogy mennyi feltáratlan dolog van még a szexualitáson belül, a társadalmi és a kulturális vonatkozásai izgattak, az, ahogyan lecsapódik az emberi kapcsolatokban. Nem én kerestem ilyen irányban,  megszólított ez a téma. Ami igazán érdekel, az a szexualitás emberi oldala, oda tudok figyelni az emberekre, merek gondolkodni és beszélgetni erről a témáról, és ez nem szex, hanem sokkal inkább pszichológia vagy önismeret. A szex csupán egy hívó szó, egy ajtó amelyen át benyitsz az emberi lélekbe. Egyébként én a szexről nem úgy gondolkodom ahogy ez általában szokás, mint egy a genitáliákra leszűkített valamiről. Az én megközelítésemben a szex sokkal átfogóbb, egy energetikai fogalom, aminek része az erotika is, de nem csak egy orgazmusközpontú vágy vagy a szerelemnek a kibontakozása, hanem egy sokkal gazdagabb, sokszínűbb, egy életen át változó, belülről táplálkozó életenergia.

Mily módon lehet a szexualitás az önismeret egyik útja?

A szex egy nagyon primér igényként jelentkezik a legtöbbünk életében, ez egy olyan terület ahol nem nagyon tudunk hazudni, nem tudjuk az előre kitalált elméleteink szerint vezetni az életünket, ugyanis a testünk vészjelzéseket fog adni ha valamit nem úgy csinálunk ahogy azt valójában, mélyen szeretnénk. Amikor megkeresnek nők azzal, hogy nedvesedési problémáik vannak, nem kívánják már a férjüket, a férfinek nem áll fel, és mindezek kapcsán elkezdünk beszélgetni, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy mélyebb problémák vannak: kicsit az illető unja már az életét, a munkahelyével sem annyira elégedett mint régebben, és tulajdonképpen az anyja is elnyomta, már gyerekként sem tudta sosem megvalósítani azt amit valóban szeretett volna. Amikor elkezdjük ezt felgöngyölíteni, akkor kiderül, hogy egy egészen egyszerűnek látszó testi tünet mögött egy bonyolult érzelmi, életvezetési vagy társas kapcsolati probléma áll. Ezeket kell kibontani, megérteni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a test jelzéseit. Általában ehhez fordítva állunk hozzá, azt gondoljuk, ha testünk vagy a szexualitásunk nem az elképzeléseinknek megfelelően működik, akkor elvisszük a szervízbe, mint egy autót, és megszereltetjük. Szerintem fordított logikával érdemesebb gondolkodni, s ha valami nem működik ezen a területen, akkor valószínű, hogy valami generális probléma van mögötte. Tapasztalatom szerint, az esetek többségében ez a célra vezető megközelítés.

A kolozsvári előadáson azt mondtad, hogy vissza kellene találjunk a testünkhöz. Hogyan távolodtunk el tőle, s hogyan találhatunk vissza hozzá?

Ez egy paradoxonnak tűnhet, hiszen miért is kellene visszatalálnuk a testhez, elvégre benne élünk, otthon vagyunk benne. Ugyanakkor, amikor női csoportot vezetek, néha nagyon meglep engem, hogy némely nő mennyire nincs tisztában alapvető biológiai folyamatokkal, sőt, anatómiai tényekkel sem, nem tudja, hogy milyen belülről a hüvely, hogyan csatlakozik a méhszájhoz, mit is jelent a tágulás a szülés során? Ennek a kérdésnek egy másik aspektusa ahogy például az egészséget, a szépséget, a fittséget, vagy a szexuális vonzerőt a társadalmi normák tükrében tudjuk csak értelmezni. Amikor tükörbe nézünk, akkor a saját testünket látjuk, de egy olyan szűrőn keresztül amit a társadalom elvárásai határoznak meg. Nagyon nehéz büszkén vállalni szoptatásban megereszkedett melleinket, hasunkat, fenekünket, neadjisten ráncainkat, testünkön a kor nyomait, ha ennyire nem jönnek szembe az újságokban, plakátokon hasonló szépségről beszélő képek. A testhez való visszatalálás azt jelenti, hogy megszabadulunk ettől a szűrőtől. Arra, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, nincs egy egységes recept, teljesen egyéni, ez szól az önismeretről, ami részben egy befelé figyelést feltételez, de amihez önelfogadásra, önbizalomra is szükségünk van. Önmagad őszinte felvállalása sosem egyszerű feladat. Ebben a folyamatban kétségtelenül szükségünk van erőre, ezt megerősítést azonban megadhatjuk és megkaphatjuk egymástól, ebből tudhatunk azután befelé is építkezni.