Aki alacsonynak érzi magát, hajlamosabb a paranoiára, a kisebbrendűségi érzésre és a túlzott bizalmatlanságra – derült ki egy brit kutatásból. A Psychiatry Research című tudományos lapban közzétett tanulmány szerzői kimutatták, hogy az önértékelése is sérülhet annak, akinek a virtuális testmagasságát csökkentik, és jobban tarthat attól, hogy mások bántani akarják – írja az MTI.

A kutatás azt is megmutatta, hogyan vezethet az alacsony önbecsülés paranoiás tévképzetekhez, az eredmények pedig abban segítenek, hogy hatásosabb kezeléseket fejlesszenek ki a súlyos paranoiával küzdő betegek gyógyítására - olvasható a tanulmányban.

Daniel Freeman, a kutatás vezetője, az Oxford Egyetem munkatársa elmondta: a magasabb termetet a munkában és a magánéletben is a nagyobb sikerek lehetőségével kapcsolják össze. A magasság tekintélyt kölcsönöz, és magasabbnak is érzi magát az, akinek nagyobb a hatalma: nem csoda, hogy az emberek hajlamosak a valós értéknél nagyobbnak feltüntetni a magasságukat. A kutatás a virtuális valóság (VR) nevű számítógépes szimulációval történt, mivel a kutatók biztosak abban, hogy az emberek a való életben is úgy viselkednek, mint a VR-ben.

A tesztet 60 olyan felnőtt nő és férfi részvételével végezték, akik hajlamosak voltak a bizalmatlanságra. Földalattin kellett utazniuk a virtuális valóságban. Ugyanazon az „utazáson" kétszer vettek részt, egyszer valós termetüket látták a képernyőn, másodszor azonban mintegy 25 centiméterrel alacsonyabbnak ábrázolták a figurájukat. A virtuális utastársak viselkedését mindkét alkalommal úgy programozták, hogy semlegesek legyenek, és ne tegyenek semmit, ami zavart vagy félelmet kelthet.

Míg a résztvevők többsége tudatosan nem észlelte virtuális figurájának relatív magasságváltozását, sokan negatív érzésekről számoltak be: ügyetlennek, csúnyának és alacsonyabb rendűnek érezték magukat a kísérletnek abban a részében, ahol kisebb virtuális termettel kellett utazniuk.

Ezek a negatív érzések a többi utassal szembeni növekvő szorongás formájában mutatkoztak meg. Voltak, akik úgy vélték, a többi utas bámulja őket, rosszat gondol róluk, vagy megpróbálja bosszantani őket.

Freeman szerint a szimuláció a paranoia alaptermészetét mutatja meg, hiszen kiderült, hogy a másokkal szembeni bizalmatlanság a személy saját magáról alkotott negatív érzéséiből épül fel. A gyógyítás szempontjából tehát az a lényeges tanulság, hogy ha nagyobb önbecsüléshez segítik a pácienseket, akkor csökken a bizalmatlanságuk - összegezte Freeman.