A Duna egyes szakaszain több műanyaghulladék van a vízben, mint halivadék – mutatták ki osztrák kutatók. A Bécsi Egyetemen eredetileg a fejlődésben lévő kishalak eloszlását akarták feltérképezni a Duna Bécs és Pozsony közötti szakaszán, de azt tapasztalták, hogy több műanyagszemcse van a vízben, mint halivadék. Méréseik szerint ezer köbméter vízben átlagosan 317 műanyag részecske (4,8 gramm) és 275 cseperedő hal (3,2 gramm) található. A műanyaghulladék csaknem 80 százaléka valószínűleg ipari eredetű.

Az Environmental Pollution című tudományos folyóiratban közzétett eredmények arra engednek következtetni, hogy a folyó sokkal erősebben szennyezett műanyaggal, mint korábban gondolták. A 2010-ben és 2012-ben mért eredmények magukat a kutatókat is meglepték – árulta el Aaron Lechner, a tanulmány vezető szerzője. Mivel a mintákat a partok közelében vették, az eredmények a valós szennyezést alulbecsülhetik, hiszen a főáramban nagyobb mennyiségű hulladékot tud szállítani a folyó – magyarázta Hubert Keckeis, a kutatás egyik vezetője az APA osztrák hírügynökségnek.

A szerzők azt is hangsúlyozzák, hogy a mintákat fél milliméter finomságú hálóval vették, az ennél kisebb részecskék mennyiségét tehát nem tudták mérni, ehhez további kutatások lennének szükségesek. A bécsi kutatók a környező népességszám és a helyi vízhozam alapján azt is megbecsülték, hogy a Duna naponta mintegy 4,2 tonna műanyaghulladékot juttat a Fekete-tengerbe. Ez éves összesítésben 1533 tonnát eredményez, ami több, mint az Atlanti-óceán északi részén összeállt hírhedt szemétsziget becsült tömege.

A műanyaghulladék növekvő mennyiségét eddig szinte kizárólag a tengerekben, óceánokban kutatták. Ugyanakkor a folyókban is hasonló károkat okozhatnak a részecskék. Az úszó plasztikhulladék egyik veszélye, hogy a halak lenyelhetik a darabkákat, ami akár halállal járó belső elzáródást is okozhat. Másrészt a műanyagdarabokhoz káros vegyi anyagok tapadhatnak, amelyek a halak elfogyasztásán keresztül az emberi szervezetbe is bejuthatnak.