Az, hogy december 24-én karácsonyfát állítunk, ma már a legtöbb család életében a világ legtermészetesebb dolga. De vajon belegondoltunk-e abba, honnan is ered ez a hagyomány? A közelgő ünnep alkalmából egy karácsonyfákat forgalmazó honlap összegyűjtötte a legérdekesebb tényeket a témában.

Tudósok szerint, amennyiben valóban a Télapó szállítaná ki a világ összes ajándékát, másodpercenként nagyjából 822 otthont kéne végiglátogatnia, süti evéssel, tejivással és a meglepetések karácsonyfa alatti elhelyezésével együtt. Ehhez a rénszarvasok által húzott szánnak legalább 1046 km/s sebességgel kéne száguldania.

A Mikulásra, karácsonyra ajándékozott mandarin története egészen a 12. századig nyúlik vissza. A történet az egykori Franciaországból ered, ahol is az apácák dióval és gyümölcsökkel megpakolt csomagokat helyeztek el a szegény családok ajtajai előtt.

Köztudott, hogy világszerte rengeteg fenyőfát ültetnek olyan célból, hogy majd a későbbiekben karácsonyfaként felhasználhassák őket. Európában ez a szám nagyjából hatvanmillió fenyőfát jelent.

A karácsonyfának majdnem teljes egésze ehető. A fenyőfán található tűlevelek például, és a toboz is tele vannak C-vitaminnal, de a fenyő magja is kivételesen gazdag tápanyagokban. Nem csoda tehát, hogy karácsonyi sütemények közkedvelt alapanyagaiul szolgálnak.

Az apró ajándékok karácsonyfára akasztása talán a druidáktól eredeztethető. Ők ugyanis úgy vélték, hogy a fenyőfa minden jó dolog adója.

Egyes helyeken fordított formájú műfenyő is kapható. Ezt azért tartják praktikusnak, mert így jóval több ajándék fér a karácsonyfa alá.

Mióta díszítünk és hogyan?

A karácsonyfa feldíszítése igen régre nyúlik vissza. Az első fenyőfa dekorálással kapcsolatos írásos emléket Franciaországban, Elzász tartományában őrzik, Sélestat városában.E szerint a dokumentum szerint 1520-ben állítottak először fenyőfát a település templomának szentélyében. A karácsonyfát két alma díszítette, mely Ádámot és Évát, illetve a paradicsomi tudás fáját jelképezte. A két dísz tehát az első emberpárra utalt.

Később ez a szokás az otthonokban is jellemzővé vált, az idő múlásával egyre több lakást, házat díszített belülről karácsonyfa az ünnepek alatt. A 18-19. században azonban már nem csak almákat aggattak a fenyőfákra, megjelentek ugyanis az aranydiók, a habcsók és a mézeskalács is.

A fenyőfára akasztott dió a jövő nemzedékébe vetett hitet vetíti előre.