A vidékről Pekingbe érkező kínai belső migránsok élete még a helyi fogalmak szerint is durva, Európából nézve pedig egészen elképesztően kemény – írja a Kívül tágasabb blog.

A kínai vidékről a fővárosba nagy tervekkel érkezők közül alighanem jó páran már csak Pekingben szembesülnek azzal, hogy az élet a nagyvárosban minden, csak nem olcsó. A lakhatás, az étkezés, egyáltalán: a létfenntartás komoly pénzekbe kerül, amire gyakran nem futja a nyomorúságos munkáért kapott még nyomorúságosabb fizetésből. A megoldás? A föld alatti élet.

A föld alatt élő szerencsétlenek ma már olyan sokan vannak Pekingben, hogy külön nevük is van, ők a Patkánytörzs. Amikor azt írjuk, hogy sokan vannak, akkor még kínai mércével mérve is sokról beszélünk, hiszen (bár hivatalos adatok értelemszerűen nincsenek) nagyjából egymillió ember él föld alatti bunkerekben.

Ezeket az építményeket még 1969-ben, Mao Ce-tung parancsára kezdték építeni egy esetleges szovjet támadástól tartva. A nagyvárosokban közel 20 ezer ilyen menedékhely épült – ebbe költöztek be a jobbat maguknak megengedni képtelen emberek. Persze nem ingyen, a havi lakbér 300 jüan (körülbelül 180 lej), ami természetesen csak a töredéke a megszokott „normális” pekingi díjaknak.

A jelenség nem új, hiszen már a 90-es évek előtt virágzott a sajátosan értelmezett szobakiadás, mi több, az évtized közepén a kínai kormány is beszállt a buliba. Noha az itt élők többsége értelemszerűen szeretne (a szó valódi és átvitt értelmében is) a felszínre jutni, a Patkánytörzs tagjainak jó része így is elégedett és hálás.