A proszociális viselkedés alapvető fontosságú a társadalom fenntarthatóságában, ami lehetővé teszi, hogy az emberek csoportban együtt dolgozzanak, hogy nagyobb és sikeresen működő társadalmi struktúrákat hozzanak létre, és hozzá tudjanak járulni a közösség jólétéhez. Annak ellenére azonban, hogy az önzetlen viselkedésnek ilyen fontos szerepe van, a kutatók eddig keveset tudtak arról, hogy a proszociális és az önző viselkedés hogy képeződik le az agyban. Továbbá az önmagát előtérbe helyező és az altruista viselkedés közti egyéni átmenet sem teljesen ismert.

A nemzetközi, multidiszciplináris kutatócsoport két konkrét kérdésre keresett választ: Egyes emberek viselkedése miért proszociális, másoké pedig miért nem? Továbbá az agy hogyan teszi lehetővé, hogy mások jólétével is foglalkozzunk? Az eredményeket a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban tették közzé.

A kutatás rávilágított arra, hogy vannak olyan agyi struktúrák, ami a proszociális és az önző viselkedés kialakításáért felelős. A kutatók arról is beszámoltak, hogy el tudják különíteni a két viselkedésformát a mediális prefrontális kéreg (MPFC) aktivitásától függően, és számszerűsíteni lehet a proszociális viselkedésben tapasztalt egyéni különbségeket.

A kutatásban 30 önkéntes vett részt. A feladatok során két önkéntest riasztó kísérleti környezetbe helyeztek, például hangos robbanást vagy idegesítő hangokat hallottak. Az egyik résztvevőt, akinek az agyi aktivitását fMRI-vel vizsgálták, több választási helyzet elé állították, amikor el kellett döntenie, hogy a kellemetlen hanghatások csökkentésével saját magának vagy a másik résztvevőnek kedvez.

A különböző körülmények között a résztvevők több lehetőség közül választhattak aszerint, hogy csak saját maguknak, csak a másiknak vagy mindkettejüknek akartak kedvezni, és a döntéseik alapján pontokat gyűjtöttek. A választások alapján azonban nem egyformán kaptak pontot, és a próbálgatások során a résztvevők ezt meg is tanulhatták. Az önkénteseknek azt mondták, hogy öt percig fogják hallani a kellemetlen hangot, és a gyűjtött pontokat arra használhatják fel, hogy ennek segítségével csökkenthetik a zaj időtartamát saját maguknál és/vagy a másik félnél.
A kutatók arra számítottak, hogy ha valaki előtérbe helyezi a másik jólétét, akkor több pontot fognak szerezni másoknak, mint ha véletlenszerűen választanának. Az altruista alanyok nagyobb valószínűséggel kedveztek másoknak, ha nagyobb volt a jutalom valószínűsége. Mások egyenlő arányban választottak maguk és a másik számára kedvező helyzet között, míg a vizsgálatban résztvevők harmadik csoportja saját magát helyezte előtérbe.

A kutatók feltételezték, hogy az MPFC ventralis és dorsalis régiója játszik szerepet ezekben a döntésekben. A résztvevők ha saját maguknak kedveztek, akkor inkább a ventralis régió, ha másoknak kedveztek, akkor a dorsalis régió aktivitása volt magasabb. Attól függően, hogy maguknak vagy a másiknak kedveztek, az MPFC aktivitásának térbeli elkülönülése erősebb volt az önzőbb embereknél. Az eredmények megerősítették, hogy az önzetlen viselkedéshez az szükséges, hogy a saját és mások számára kedvező döntés hasonlóan képződjön le az agyban.

Úgy tűnik, hogy az önző emberek kognitív folyamatokat használnak annak érdekében, hogy a proszociális értékelési mechanizmusokat leállítsák. A szerzők megjegyezték, hogy ez a folyamat további vizsgálatot igényel. „Az eredményeink azt sugallják, hogy a ventromedialis prefrontalis kéreg szorosan összefügg a szubjektív értékelési folyamatokkal, attól függetlenül, hogy ki egy adott döntési helyzet kedvezményezettje.” – írták a szerzők.