Egy merész bukaresti sofőr, hogy kikerülje az akadozó autóforgalmat, kocsijával ráhajtott egy villamossínre, de nem jutott messze: az elkerített villamosúton fennakadt a síneken, melyek magasságát nem egyenlítette ki aszfalt. Visszaút az autóútra már nem volt.

Ahelyett, hogy ő nevethetett volna a csigalépésben haladó fővárosi autósokon, önmagát tette nevetségessé a férfi, aki a 47-es villamos számára kijelölt útra hajtott rá, amely párhuzamosan haladt az autóúttal, de attól mégis elkülönítve. Emiatt nem volt rá szükség, hogy leaszfaltozzák ezt a részt, így a sínek magasabban emelkedtek ki a földből, a találékonykodó sofőr pedig fennakadt rajtuk.

Az autóútra különben sem tudott volna visszahajtani, mivel egyik oldalán járda, a másikon egy kerítés zárta el az utat. Végül a 47-es villamos sofőrje segítette ki az „eltévedt” autóst, hogy mindketten folytathassák útjukat: a villamos orrához kötötte a kocsit, és hátratolatott.

Ezek után már talán levonta magának a következtetést a sofőr, és járt autóutat a járatlan villamosútért többé el nem hagy.