Alábbi írás elolvasása gyengébb idegzetű személyeknek nem ajánlott, ugyanis egy gyógyszer felhasználási útmutatójáról van szó benne.

„Noha az orvosok gyógyították, (…) és orvosságokkal itatták, mégiscsak meggyógyult”, írta Tolsztoj Pierre Bezuhovról, egyetlen pengeéles mondatba sűrítve mindazt, amit korának orvostudományáról gondolt. Az elegánsan kegyetlen értékítélet megragadt ugyan az emlékezetemben, mégsem tartottam magam az írófejedelem burkolt intelméhez, s úgy döntöttem, gyógyszeres kúrával szállok szembe konokul kitartó hűlésemmel. Meg is vásároltam a patikus javallotta gyógyszert, egy -fen végződésű terméket. Bár zsigeri viszolygás él bennem mindenféle használati utasítás olvasása ellen, valószínűleg a kór megzavarta az agyamat, s kézbe vettem a pirulák mellé kapott prospektust.

A leírás 15 sorban tartalmazza a gyógyszer fő hatóanyagainak, illetve hatásának leírását. Aztán következik 36 sorban mindazon esetek felsorolása, mikor is ellenjavallott a szedése, s szinte pontosan ugyanakkora terjedelemben ismerteti a gyártó az adagolás módját. Az ismertető szerzője lehet jó gyógyszeripari szakember, az elemi logika terén azonban komoly hiányosságai vannak, ugyanis a Terhesség, szoptatás, termékenység fejezet első mondataként ezt írta: Ha ön terhes vagy szoptat, (…) mielőtt elkezdené szedni a gyógyszert, konzultáljon orvosával. A szöveg így folytatódik: Ne szedjen –fent, ha ön terhes vagy szoptat. Világos, mint a vakablak.

Az esetleges káros mellékhatásokat csekély, mintegy 150 sorba sikerült belesűríteni. A szerkesztő, gondolván a páciensek lelkére is, nemcsak a testükre, azzal a megnyugtató közléssel indít, hogy a káros mellékhatások „nem nyilvánulnak meg mindenki esetében”. Ez azért megnyugtató. Utána azonban egyből belevág a lecsóba, tudatva az olvasóval, hogy a szóban forgó orvosság enyhén megnöveli a szívinfarktus és az agyvérzés esélyét, gyermekek és serdülők esetében pedig veseelégtelenséget okozhat. A folytatás gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott: Ha ön idős, fokozottan kitett a káros mellékhatásoknak, különösen az emésztőrendszer vérzésének és perforálódásának, ami halált okozhat. Megfázás helyett gyomorvérzés vagy bélátfúródás? Első hallásra nem tűnik jó üzletnek.

A kevéssé gyakori (100-ból maximum 1 esetben előforduló) mellékhatások között szerepel a véres hányás, a légzési zavarok, az erős hasi fájdalom, a viszketegség és a látási zavarok. Életem eddigi 49 éve során még sosem hánytam véreset, légzési- és látási zavaraim sem voltak, amit, most már tudom, részben annak köszönhetek, hogy korábban nem szedtem ezt az gyógyszert. Ritka (1000-ből maximum 1 esetben előforduló) mellékhatás a fejfájás, szédülés, hányinger, láz, zavarok a színérzékelésben, hallási zavarok. Nagyon ritka (10 ezerből legfeljebb 1 esetben előforduló) mellékhatások az arc és a nyelv feldagadása, vérképződési rendellenességek, erős gyulladás kialakulása, szívritmuszavarok, véres vizelet, hirtelen fellépő veseelégtelenség, heveny májgyulladás, hajhullás, depresszió, hallucináció. Első olvasásra a gyakoriság „ritka” és „nagyon ritka” minősítése némileg megnyugtatóan hat, ámbár egy 19 milliós országban nátha-szezonban valószínűleg többezren, talán többtízezren szedik egyidejűleg ugyanezt a gyógyszert. 

Nem tudom, hogy bátor vagyok-e avagy felelőtlen, tény azonban, hogy a felhasználási útmutató elolvasását követően sem hagytam abba a kúrát. Meg vagyok elégedve a gyógyszeremmel. A hűlésemet ugyan még nem mulasztotta el, de a nyelvem nem dagadt fel, a vizeletem nem véres, a hajam nem hullt el, hallucinációim nincsenek, s a depresszió sem kerülget. Jó kis orvosság ez. Jó szívvel ajánlom a szedését bárkinek.