Százhúsz éves a közlekedési eszköz, amely naponta több száz millió embert szolgál ki, mégis szinte észrevétlen marad: a mozgólépcső, a mindennapi közlekedés csendes szolgálója, amely nélkül ma már elképzelhetetlenek a metróállomások, a bevásárlóközpontok és a repülőterek.

Az első mozgólépcső, amelyet 1893. január 16-án mutattak be New Yorkban, még egyáltalán nem volt lépcső. A 13 méter hosszú pálya, amely a Cortlandt vasútállomásra érkező utasokat vitte fel a hat méterrel magasabban lévő emeletre, még lapos volt.

A szállítóeszköz következő változata - bár még hangos, lassú és túl nagy volt - már mindennel rendelkezett, amivel a mai modern mozgólépcsők: a lépcsőrészletekkel és a lépcsővel együtt mozgó kapaszkodóval. Alkatrészei akkor még fából voltak, szemben a mai modern változatokkal, amelyek többnyire fémből és gumiból készülnek.

Működési elvük szinte változatlan maradt. Manapság a világ leghosszabbjaként számon tartott mozgólépcső Moszkvában található: a Park Pobedi metróállomáshoz 126 méteres mélységre viszi le az utasokat, mindezt 2,5 perc alatt. A legrövidebb mozgólépcső Kavaszakiban, Japánban található: csupán öt fokból áll. Az edzettebbek akár át is ugorhatják a mindössze 83 centimétert.

Bár a mozgólépcsők általában biztonságos közlekedést jelentenek, itt is előfordulhatnak balesetek. 2011 júliusában Pekingben például hirtelen irányt váltott egy lépcső. Ennek következtében az emberek egymásra zuhantak, egy tizenhárom éves lány halálát okozva. 2005-ben egy férfit pulóverje fojtott meg, amikor beakadt a szerkezetbe. Nemhiába alkalmaznak speciális beállításokat és eljárásokat azokban az országokban, ahol a nők hosszú szárit viselnek.

Az olykor előforduló balesetek ellenére is a mozgólépcső az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköz: ide senki sem tud beszorulni, senkit sem ejt fogságba tűz esetén. Ahogy az amerikai komikus, Mitch Hedberg is mondta: „egy mozgólépcső sohasem mehet tönkre - hiszen ha nem működik, akkor is ugyanolyan lépcső marad".