Az amerikai Cornell egyetem kutatói a Journal of Experimental Biology című szaklapban megjelent tanulmányukban azt állítják, megfejtették a postagalambok tájékozódásának évszázados rejtélyét, és rájöttek, hogyan találnak haza akár több száz kilométeres távolságból is.

A postagalambok navigációs képességeinek kutatása 1969-ben ért el addig, hogy a tudósok teljesen összezavarodtak, ekkor végezték szintén a Cornell egyetemen azt a híres kísérletet, amiben kiderült, hogy a madarak tájékozódási érzéke bizonyos helyeken rejtélyes módon csődöt mond. A leghíresebb ilyen hely Jersey Hill volt, ahol az addig gyakorlatilag bárhonnan magabiztosan hazafelé induló galambok teljesen elbizonytalanodtak, és véletlenszerű irányokba kezdtek repülni.

A kutatók később még két helyet találtak a környéken, ahonnan a postagalambok következetesen egy rossz irányt választottak a légvonalban hazafelé mutató helyett. Arra azonban mostanáig nem sikerült rájönnie a biológusoknak, hogy mitől különlegesek ezek a helyek, és mi zavarja itt meg az állatokat.

A mostani kutatás előzménye egy kilencvenes évekbeli felfedezés volt, amikor egy amerikai geológus rájött, hogy a Concorde szuperszonikus utasszállító átrepülése egy terület felett átmenetileg teljesen kiüti a postagalambok navigációs készségét. John Hagstrum arra tippelt, hogy a repülőgép a hangsebesség átlépésekor bekövetkező hangrobbanással zavarja meg a madarakat, vagyis azoknak valamiképpen a hanghullámok segítenek tájékozódni.

Az amerikai kutatók azóta egy 14 évig tartó kutatásban az egyetem környékén 200 helyről 45 ezer alkalommal engedtek el postagalambokat, és vizsgálták a viselkedésüket. A kísérletek eredményeképpen rájöttek, hogy a madarak ultraalacsony frekvenciájú, 0,1 hertzes hanghullámokkal rajzolnak maguknak egyfajta mentális térképet, és ez alapján tájékozódnak (korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a galambok képesek hallani ezt a hangtartományt). Az infrahangok a természetben általában az óceánokból, tengerekből származnak, és apró turbulenciákat hoznak létre a légkörben. A postagalambok érzékelik ezeket, és a jelenség pontos térképet rajzol nekik.

A kutatók számítógépes térképet készítettek az infrahangmérések alapján azokról a helyekről, ahonnan postagalambokat engedtek el, de azok nem találtak haza, és minden esetben valami anomáliát tapasztaltak. Jersey Hill térségébe a geológiai jellegzetességek miatt nem értek el az infrahangok, a másik két rejtélyes pozíció közelében pedig az uralkodó széljárás változtatta meg úgy az infrahang-turbulenciákat a légkörben, hogy rosszul hallották a térképet a galambok.

A felfedezés megmagyarázza azt a jelenséget is, hogy miért repülnek olykor tanácstalanul kisebb köröket a postagalambok, mielőtt magabiztosan rátalálnának a hazafelé vezető irányra. A nagyon alacsony frekvenciájú hangoknak a fizika törvényei szerint nagy a hullámhosszuk, így előfordul, hogy a hanghullám egyszerűen kikerüli a kis méretű madarat, aminek így kell tennie pár kört a levegőben, hogy elkapjon egy hanghullámot, ami a térképéhez tartozik.