Először találkozott azzal a repülő hüllővel a tudomány, amelynek valószínűleg körülbelül 68 millió éves megkövült csontjait Romániában találták meg.

Az őshüllő szárnyainak fesztávolsága három méter lehetett, a dinoszauruszokkal egy időben élhetett. A maradványokra az Erdélyi-medencében Sebes-Glodnál bukkantak rá, ahol találtak már fosszíliákat a késő krétakorból: őskrokodilt, emlősöket, teknősbékákat, dinoszauruszokat, úgy mint a Magyarosaurus dacus névre kereszteltet és a „zömök sárkány” névre hallgatót.

Az új fajt bemutató tanulmányt január 30-án tették közzé online a PLOS One tudományos folyóiratban az Erdélyi Múzeum Egyesület, a nagy-britanniai Southampton Egyetem és a Rio de Janeiro Nemzeti Múzeum kutatói. Úgy vélik, az Azhdarchidae pteroszauruszok csoportjába tartozott ez az élőlény, amelynek az Eurazhdarcho langendorfensis nevet javasolták.

"Az Eurazhdarcho a repülő őshüllők rendjének Azhdarchidae családjába tartozott. Ezek hosszú nyakú, hosszú csőrű pteroszauruszok voltak, amelyek szárnyaikkal erőteljesen alkalmazkodtak a repülő életmódhoz. Szárnyuk számos jellegzetessége és hátsó lábuk csontszerkezete azt mutatja, hogy szükség esetén a szárnyaikat felhajtva, mind a négy végtagjukon képesek voltak járni" - mondta Darren Naish, a Southamptoni Egyetem munkatársa, aki segített azonosítani a maradványokat.

Ez a szárnyas hüllő nagytestűnek mondható ugyan, de óriásinak nem, összehasonlítva például a szintén Románia területén, Hátszegen megtalált óriás- azhdarchidhoz viszonyítva. A Hatzegopteryx thambema nevet kapott lény szárnyainak fesztávolsága 11 méter.

A mostani lelet az eddigi legteljesebb Azhdarchidae fosszília, amelyet Európában találtak. A felfedezés újabb információkkal bővíti az Azhdarchidae család tagjainak életmódjával és viselkedési szokásaival kapcsolatos tudományos ismereteket.