Milyen út vezetett a félelemtől az otthonérzetig Lianna Hedrick esetében, aki az elmúlt hat hónapot Romániában töltötte? A magyar gyökerekkel rendelkező egyesült államokbeli lány az ősszel indult ReConnect Transylvania ösztöndíjprogram első résztvevőjeként került Erdélybe: először Marosvásárhelyen, a Bonus Pastor Alapítványnál önkénteskedett, majd a Kolozsvári Református Kollégium diákjainak tartott angol nyelvórákat. A karácsonyt már otthon tölti, ezért még időben kaptunk az alkalmon, hogy kifaggassuk tapasztalatairól, és azokról a kulturális különbségekről vagy hasonlóságokról, amelyeket a sajátja és a miénk között vélt felfedezni.

Bár szenvedélyes világjáró, és nem teljesen idegen számára a magyar kultúra, mégis voltak félelmei, mielőtt nyáron Romániába érkezett. „Rettegtem ide jönni, mert nagyon Kelet ahhoz képest, ahonnan én jövök” – mesélte, így utólag már mosolyogva. Fel is idézett egy történetet: amikor az ideút során Münchenben repülőt kellett váltania, a Romániába tartó járat meglátása szerint tele volt boldogtalannak tűnő, mogorva idős utasokkal, és azon gondolkodott, hogy mi lesz, ha mindenki ilyen Romániában? „De ahogy megérkeztem, nyitottan, kedvesen fogadott mindenki, meg akartak ismerni” – mondta.

A jelenleg az Ohio állambeli Clevelandben élő, és urbanisztika szakon tanuló Lianna anyai nagyanyja magyar, testvéreivel az ötvenes években Amerikába vándoroltak. Legszorosabb kapcsolatot a nagy-nagybácsijával ápol (nagymama testvére), így a magyar gyökerekről a legtöbbet vele beszélget. Amikor a magyar kultúra a család mindennapjaiba való beépüléséről kérdeztük, például megtudtuk, hogy édesanyja nagyon szereti a hagyományos magyar ételeket, és a hímzésnek is nagy rajongója.

„Rengeteget etettek!”

Lianna meghatározó erdélyi élményei többek között a gasztronómiához kapcsolódnak, beszámolója szerint az otthon megszokottnál több kenyeret, és olyan hagyományos ételeket evett, mint a töltöttkáposzta, gulyás. „Rengeteget etettek” – összegzett lényegretörően. Egy Maros megyei zenefesztiválra is eljutott, élt egy magyarlakta faluban, majd a pezsgő Kolozsváron is. „Kinyitották előttem az otthonaikat” – mondta azokról a családokról, akiknél elszállásolták a program ideje alatt.

A kincses városban a Református Kollégium gimis, közép- és szakiskolás diákjainak is tartott angolórákat.

Szavaiból kisejlik, jó viszonyt alakított ki velük, felszabadultan beszélgettek, ismerkedtek, nem a hagyományos tanár-diák viszonyt kell elképzelni. Ez valószínűleg a kevés korkülönbségnek is köszönhető, Lianna 23 éves. „Megmutatták a házi feladataikat, beszélgettünk az iskoláról. Jól beszélnek angolul, de az a baj, hogy máshol nem használják, csak az órákon” – magyarázta tapasztalatait.

„Sokkal több felelősségük van a romániai diákoknak”

Lianna meglátása szerint a romániai diákok leterheltebbek, mint az amerikai tanulók. „Szigorúbbnak tűnik az oktatás, néhány tanuló nagyon komolyan veszi a tanulást, és úgy tűnik, sokkal több felelősségük van ilyen fiatalon, mint nekünk” – fejtette ki. Ittléte során hagyományos- és szakoktatásban tanuló diákokkal is dolgozott, és külön kiemelte ez utóbbinak a fontosságát, amely a diákok egy csoportjának szerinte nagyon jó lehetőség. Igyekeztek kölcsönösen megismerni egymás kultúráját, például megünnepelték a hálaadást, karácsony előtt pedig egy „csúnya pulóveres-napot” szervezne Lianna a diákokkal.

Szép számban élnek kint magyarok

Bár több ezer kilométerre van az otthonától, bizonyos szempontból mégsem teljesen idegen és új számára az, amivel Erdélyben találkozott. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Ohio államban szép számban élnek magyarok, például cserkészcsapatok, néptáncegyüttesek működnek, mesélte. Hozzátette, Clevelandben magyarórákra is jár, többé-kevésbé érti és beszéli is a nyelvet.  

Amikor a romániai magyarok helyzetéről beszélgettünk, megjegyezte, hogy Kolozsváron megismerkedett olyan Erasmus-programos külföldi diákokkal, akik nem is tudták, hogy laknak itt magyarok. „Sokat elmond a magyarokról, hogy Romániában maradtak, és ilyen hosszú időn keresztül megőrizték a kultúrájukat. Erősek vagytok” – fogalmazott annak kapcsán, hogy egy diák nemrég azt mondta neki, hogy számára felszabadító érzés Budapesten lenni, mert akkor lehet igazán önmaga.  

Empátia és egyszerűség

Liannától azt is megkérdeztük, hogy hogyan változtatta meg őt ez az Erdélyben töltött fél év. Szerinte gazdagabb lett például azáltal, hogy falusi embereket ismerhetett meg, kicsit beleláthatott a mindennapjaikba. Emellett önállóságot és empátiát tanult, jobban megértette, mit éreznek itt a magyarok és a románok.  „Jobban értékelem a dolgok egyszerűségét” – fűzte hozzá, mert úgy érzi, egyszerű embereket ismert meg ahhoz képest, amilyenekhez szokva van. „Engem felhőkarcolók vesznek körül, de ti még néha kimentek a kertbe, és a saját ételeteket termesztitek” – mutatott rá.

Lianna nyitottabban és kiegyensúlyozottabban utazik haza az Egyesült Államokba, és ha van rá lehetőség, a jövőben szívesen visszatér hozzánk, összegzett.