Fekete március: pontosított Kincses Előd a „pofába ömlesztés” kapcsán


-A A+

„Kérem, olvassák el az alábbi részletet Marosvásárhely fekete márciusa című krónikámból arra vonatkozóan, hogy úgynevezett szereplési vágyamban miről beszéltem a bukaresti televízióban 1990 márciusában” – áll Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerkesztőségünknek eljuttatott levelében. Küldeményében arra reagált, ami a Marosvásárhely nyílt sebei a fekete március évfordulóján című riportunk március 18-án publikált első részében olvasható.

Ebben Káli Király István író, szerkesztő, egykori marosvásárhelyi tanácsos és RMDSZ-es elöljáró azt kifogásolta, hogy a magyar jogköveteléseket idő előtt juttatták a román közvélemény tudtára. „Részünkről is voltak buta – így kell mondanom, hogy buta – megnyilvánulások. Mondjuk ki, hogy például az, ahogy Kincses Előd és Jakabffy Attila, akik szerepelni óhajtottak a román televízióban, szót kértek és olyasmit mondtak, aminek nem volt helye akkor és ott, hiszen – mint utólag kiderült – a román közvéleménynek, főként a Kárpátokon túlinak semmilyen fogalma nem volt arról, hogy ez az erdélyi magyarság mit miért és hogyan akar. Az a fajta pofába ömlesztés, amire március 5-én kerül sort a szervezet jóváhagyása nélkül, teljesen önkényes és önálló kezdeményezésként, semmilyen körülmények között nem volt jó hatással az egészre” – nyilatkozta portálunknak Káli Király István.

Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerkesztőségünknek eljuttatott pontosításában azt idézi fel az események kapcsán, hogy március első napjaiban Avram Iancu marosvásárhelyi lovas szobrára ráfestették helytelenül azt a szöveget, hogy „LE VED”.

„A Cuvîntul Liber vehemens tiltakozó-uszító cikket szentelt az eseménynek. Tudtam, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni. Szerencsére Bukarestbe kellett utaznom tizenhárom kisebbségi szervezetnek a román parlament kupolatermében tartandó tanácskozására” – vázolta levelében a történéseket Kincses, és hozzátette: Boros Zoltán, az RTV magyar adása főszerkesztőjének lakásán vették fel az interjút.

„Ebben elmagyaráztam, hogy az az ember, aki azt írta, hogy „LE VED” a „VEDD LE” helyett, nem ismeri a magyar helyesírást, szóval nem tudott rendesen magyarul. Javasoltam, elemezzék a festéket, honnan származik, tudniillik elég sok piros felirat jelent meg a városban, s így kideríthetik a tettest. Arra is kitértem, jó lenne, ha a választásokon, tanulva a karánsebesi románok példájából, akik az Osztrák–Magyar Monarchia idején Mocsáry Lajost képviselőjüknek választották, mi is ezt tennénk Smaranda Enachéval. Jóllehet interjúm román felirattal hangzott el, és érveimmel egyszerűen nem lehetett vitába szállni, az Adevărul, mintha mi se történt volna, leközölte G. Giurgiu cikkét. Ebben a szerző azt állította, hogy magyarok mocskolták meg a „havasok királyának” szobrát. Mondanom sem kell, válaszcikkemet nem hozta le az Adevărul” – tette hozzá levelében az RMDSZ egykori elöljárója.

Arra is kitért, hogy az RMDSZ akkori elnökségnek közéleti megnyilatkozásokra vonatkozó „jóváhagyásainak minősége” benne kétségeket ébresztett. „1990. március 15-én, amikor Káli Király Istvánnal és a néhai Aurel Floriannal a szociáldemokraták Maros megyei elnökével közösen megkoszorúztuk Nicolae Bălcescu szobrát, Káli kifogásolta, hogy miért nem tartom tiszteletben a „párthatározatot”, és miért nem a székely vártanuk szobránál koszorúzok. De miért, hogy az is vatrás célpont legyen?” – méltatlankodott Kincses.

Levelében továbbá azt is hangsúlyozza: nem tud egyetérteni Káli Királynak a Király Károlyra vonatkozó súlyos vádjaival sem, noha Királynak az a döntése, hogy1990. március 19-én hajnalban visszautazzon Bukarestbe őt személyen érintette a leginkább.  „Ioan Judea ezredes ugyanis, a prof.dr. Ioan Pascu MOGYE-rektor lakását lehallgató, Kemény Árpád báró által készített hangfelvétel szerint a vatrások szervezési gyűlésén azt vállalta, hogy voi organiza demiterea lui Király şi Kincses, ami március 19-én délelőtt esetemben meg is történt. Király visszautazásáról az irodalmi kötődésű politikusok azt tartják, hogy téves döntés volt, mivel ha itt marad, meg tudja akadályozni a „parasztjárást”. Nem osztom ezt a véleményt, mivel egy Bukarestből szervezett diverziót szintén Bukarestben lehet megakadályozni, leállíttatni” – fogalmazott levelében Kincses Előd, aki szerint éppen ezzel próbálkozott Ion Caramitru színész, aki Király Károlyhoz hasonlóan a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának alelnöke volt. „Hiába követelte Ion Iliescu közbelépését, a beözönlés megállítását, az ideiglenes elnök nem volt hajlandó ezt elrendelni. Véleményemmel egybecseng  Formanek Ferenc közlése, akinek  Gelu Voican-Voiculescu  március 20-án Iliescu előszobájában kifecsegte azt, hogy leállította  a zalatnai mócok Marosvásárhelyre való beszállítását” – emlékezetet a marosvásárhelyi ügyvéd.

Kincses ismételten hangsúlyozta: Székelyudvarhelyről azzal hívták haza, hogy a vásárhelyi tüntetők kérésére Ion Iliescu és Király Károly Marosvásárhelyre utazik. Ekkor ő éppen a matrica- és ruhagyárban, valamint a város főtéren összegyűlt hatalmas tömeget próbálta meggyőzni arról, nehogy beutazzon Marosvásárhelyre. „Azzal hívtak haza, hogy okvetlenül velem is akarnak tárgyalni. De a mai eszemmel azt gondolom, hogy Iliescu és Király számára kockázatos lett volna a marosvásárhelyi leutazás, mert ha az államelnök nem tudta volna lecsitítani, hazaküldeni a felbőszített tömeget, akkor politikailag lenullázta volna önmagát. Az ideiglenes elnök feladata az lett volna, hogy parancsot adasson ki Victor Stănculescu hadügyminiszterrel és Mihai Chiţac belügyminiszterrel: akadályozzák meg a görgényvölgyiek, tordaiak Marosvásárhelyre való szervezett beszállítását. A két tábornoknak viszont elemi érdeke fűződött a véres konfliktus bekövetkeztéhez, hiszen Ştefan Guşă volt vezérkari főnökkel együtt ők voltak a temesvári mészárlás parancsadói. Büntetőjogi felelősségre vonásuk további tíz évet váratott magára” – emlékeztetett Kincses Előd szerkesztőségünknek eljuttatott levelében.

 








EZT OLVASTA MÁR?

X