A 2011-es népszámlálás szerint 20,1 millió fő volt Románia népessége, ami várhatóan 16,7 millióra csökken 2031-ig. Az Erdélystat népesség-előreszámítása szerint ez az elemzett 2011 és 2031 közötti periódusra egy igen drasztikus, 17 százalékos népességcsökkenést jelent Románia szintjén. A magyar anyanyelvűek aránya előreláthatólag stabil marad Romániában, és számuk nem esik 1 millió alá.

2011-ben 1,308 millió volt a romániai magyar anyanyelvűek száma, ami várhatóan 2031-re 1,074 millióra csökken. Ez azonban nem jelent aránybeli csökkenést is, az elkövetkezendő évtizedben a magyarok országos aránya 6,4-6,5 százalék körül marad.

A korszerkezet kedvezőtlen irányban változik: miközben a 65 év felettiek száma növekszik, a 19 alattiaké, illetve a 20–64 közöttieké jelentősen csökken. Az Erdélystat előreszámítása két, a magyar intézményes szerkezet szempontjából fontos jelenségre hívja fel a figyelmet: egyrészt arra, hogy a születések száma annak ellenére csökkenő tendenciát mutat, hogy a termékenységi arányszám enyhe emelkedése feltételezhető, másrészt, az egyes iskolai szintekre belépő magyar anyanyelvű népesség számának az alakulásában is csökkenéssel lehet számolni, leginkább az alapoktatásba lépő generációk esetében. A 6 évesek száma 2019-ben 11 551, ami 2031-re minden bizonnyal 9 ezer alá csökken.

A regionális különbségeket vizsgálva az Erdélystat előreszámításának eredményei szerint a partiumi és a székelyföldi tömbök magyar anyanyelvű népessége az országos trendekhez viszonyítva csak mérsékelt népességcsökkenést szenved el. 2031-ben a magyar anyanyelvű népességszám a kiinduló érték 90 százaléka a partiumi tömb és 89 százaléka a székelyföldi tömb esetében. Szintén igen lényeges, hogy ebben a két régióban a magyar anyanyelvűek arányának a növekedése a valószínűbb forgatókönyv.

Marosvásárhely és Kolozsvár vonzáskörzetének a demográfiai kilátásai nem ennyire kedvezőek (magyar szempontból), azonban a magyar népesség csökkenése itt is alatta marad az országos átlagnak, és jóval közelebb áll a tömbterületekhez, mint az azon kívül eső régiókhoz. A székelyföldi és partiumi megyék közül Hargita, Kovászna, Szatmár és Szilágy esetében várható aránynövekedés, míg Bihar és Maros esetében enyhe aránycsökkenés valószínűsíthető a magyar anyanyelvűek körében. A másik oldalon, Erdély egyéb területein a romániai átlagot meghaladó mértékben fogy a magyar anyanyelvűek száma, és az arányuk is csökken.

Így kell értelmezni a számokat

A népesség-előreszámítás eredményeinek értékelésében az Erdélystat kutatói hangsúlyozzák az előrejelzés „ha … akkor” típusú modellszámítás, hiszen a felvázolt demográfiai forgatókönyvet számos tényező befolyásolja.

Egyrészt, a számítások alapját a 2011-es népszámlálási adatok biztosítják, amelyekről valószínűsíthető, hogy nem tükrözték megfelelő módon a valóságot, hanem jelentősen felülbecsülték Románia népességszámát. Másrészt, nem lehet a jövőbeli migrációs mozgásokat megfelelően dokumentálni nemzetiségi bontásban, illetve előre látni a várható trendeket. Harmadrészt, az előreszámítás a magyar népesség nyelvi lehatárolását fogadta el az (egyébként megszokott) etnikaival szemben. Az anyanyelvi változó mentén történő lehatárolás kevésbé esetleges, ez a megoldás a magyar anyanyelvű romákkal a magyar beszélőközösség részeként számol. A magyar nyelvű oktatás tervezhetősége szempontjából is az a lényeges, hogy a magyarul beszélő és nem a magyar etnikumú gyermekek várható létszámát becsülje meg a népesség-előreszámítás.