Mert őket akarta az út. Megmagyarázhatatlanul kezdődött el a gondolkodás a nagy próbatételről. Marci és Zsolt ezer éve barátaim, mindig van egy-egy észbontó ötletük. De ez nagyon merész. Már az elején szóltak, hogy mit készítenek elő: elgyalogolnak Csíksomlyóig, hogy ott legyenek a „pápalátogatáson”. ??? Ennél sokkal több kérdőjel merült föl bennem, majd megértettem, hogy a srácok arra szeretnék fölhívni a figyelmet, hogy legyünk „emberebbek”.

És erre egy „pápalátogatás” kell? Azért az idézőjel, mert elég merev a fogalmazás, miközben ezek a srácok, és sok-sok hívő úgy készül erre az alkalomra, mint egy kiemelt ünnepre. Százezrek lesznek ott. S ez a két srác eldöntötte, hogy gyalog megy el pápát látni. Mert nemcsak egy emberi életben, de sok-sok generáció életében egyszeri alkalomra kerül sor, hiszen pápa nem járt Erdély földjén. Eddig. A fiúk – Varga Mihály Márton és Ferencz Zsolt, a Kolozsvári Rádió Hangoló című reggeli műsorának jól ismert házigazdái  – megtervezték a 300 kilométeres útvonalat, és eldöntötték, hogy nekivágnak. Ha a százezerből csak tízezer figyel föl a fiúk üzenetére, akkor már megérte útnak eredni.

Akadt egy szakember is, aki felmérte, hogy ezt a két városi „úrfit” (bocsi, srácok, de kötelez az újságírói igazmodás), akik max. a bicepszeiket edzették írás vagy írás utáni relaxációs tevékenységekeben, most nekivágnak a vadonnak. Szóval, akadt egy segítség Bogya Zoltán tájfutó személyében, aki vállalta, hogy végigmegy velük az úton. Már csak azért is vállalkozott erre, mert az útvonalat többször végigjárta, és pontosan tudja, hogy milyen nehézségekkel szembesülhetnek a tapasztalatlan zarándokok.

Marci és Zsolt egyébként pontosan megszervezték az utazást, le vannak szögezve az esti megállók, fölvették a kapcsolatot a helyi közösségekkel, akik várják őket. Az elindulást élőben jelentették be a Kolozsvári Rádióban, majd fölkapták hátizsákjaikat, és a Szamos parton elindultak a Mezőség irányában kifele Kolozsvárról.

Amit végigjárnak, az a Mária-út egy része, egy olyan zarándok-útvonalnak a szakasza, amelyet néhány éve önkéntesek építenek ki Közép-Kelet-Európában annak érdekében, hogy az itteni keresztény hagyományokhoz és kegyhelyekhez kapcsolódó hagyományok révén összekössenek régiókat, embereket, zarándokokat.

A fiúk úgy döntöttek, hogy nekivágnak. Azt hinnénk, hogy mi sem könnyebb, hiszen 300 kilométer ma, amikor simán átrepülünk néhány óra alatt a világ egyik pontjából a másikba, nem jelenthet nagy kihívást. Szóval, annak, aki ezt hiszi, csak annyi az üzenet, hogy lásson neki, próbálja ki. A fiúk lelkileg is sokat készültek rá, egy hónapja csak ezen filóznak, hogy milyen lesz, milyen próbatételek várnak rájuk. Egyértelműen kilépnek a komfortzónájukból, és valószínűleg, ennek köszönhetően az utazás során rátalálnak valamire, amit nem tudok most megfogalmazni, hiszen ki kell várnunk a napokat, és a saját mondandójuk alapján kell megfogalmaznunk, hogy mi az, amit megtalál az utazó egy ilyen zarándoklat során. 

A legvagányabb a történetben, hogy nem öncélú. A gyaloglásukat, a teljes egy hetes utat, amit megélnek, és amelybe bekapcsolják az olvasókat, hallgatókat is, egy kislánynak ajánlják. Aki rákos. A Mezőbándon élő, 14 éves Nagy Ágnes, Ágica 2 éve küzd a csontrákkal. A rádiósok zarándoklata az ő helyzetén kíván segíteni. A zarándoklat időtartama alatt, ahol megfordulnak adományokat fogadnak el, illetve aki úgy érzi, hogy segíteni szeretné Ágicát, az eljuttathatja adományát akár az egyházhoz, ahova tartozik, akár egyenesen az Életfa Családsegítő Egyesületnek, amely kiemelt partnere az eseménynek.

A fiúk ma reggel indultak útnak, Kolozs az első úticéljuk, és az indulás előtti nagy hajrá után – hiszen ott számtalan újságíró vett részt, és az indulás előtti utolsó szusszanásokat is rögzíteni szerette volna –, mire a városból kiértek, rájuk köszönt a csönd, az árvalányhajas mezők.  Az eső is eláztatta őket már a kezdet kezdetén. És énekeltek is. Zsoltárt. (Tudom, nem trendi, ha nem tetszik, ne kövessétek őket. Ha viszont valahol, valamiért mégis érdekel, hogy a 21. században miért kel zarándoklatra két srác, akkor itt megtudhatjátok. Mert naponta frissítjük majd.)

Miközben gépelek, arra gondolok, hogy ők kint járnak. Érzik ennek az esős, borongós májusnak minden szépségét. Azt a világot, amit meg kellene őriznünk. Valahogy. A gyermekeinknek. Ők nem a világot, csak egy gyermeket szeretnének megmenteni. Ágicát. Hogy sok esős májust megérjen. Ha adományaik vannak, keressék a Kolozsvári Rádiót vagy az Életfa Családsegítő Egyesületet. Ha Zsoltot és Marcit és Zoltánt szeretnék látni, hogy hogyan haladnak, akkor kattintsanak ránk. Mutatni fogjuk naponta.

Az utat ők akarták, mert őket akarta az út.