A régi értékek megtartásának fontosságát, a hit nélküli élet céltalanságát, a csángóföldi élet életszerűségét emelte ki prédikációjában a hagyományos pünkösdi csángó szentmisén a csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplomban Bátor Botond hargitafürdői pálos szerzetes.

Sokan kiszorultak a csordulásig telt csobotfalvi templomból a hagyományos, pünkösd szombat délután moldvai csángók részére megtartott szentmisén. Ezúttal sajnos elmaradt a külső hangosítás megoldása, így csak a templomban lévők és a Duna Televízió nézői hallhatták Bátor Botond lélekhez szóló szavait.

„Fájdalmas átélni azt, ahogy ráépítenek mindarra, ami régi, ami szép, ami értékes” – emelte ki prédikációjában Bátor Botond, aki felhívta a figyelmet a Kárpátokon túl élő csángók életének értékeire. Ezek az értékek veszélyben vannak, hiszen számos csángó keresi a boldogulást világszerte, külföldön vállalva munkát a megélhetésért. Hazatérésükre nagy szükség volna a csángó közösségeknek, hogy fenntarthassák a csángó élet szépségeit, értékeit. Ugyanakkor hit híján az élet cél és értelem nélküli: „Minél közelebb vagyok a hitem által az Istenhez, annál biztosabb vagyok. Vannak hibáink és tévedéseink, de biztonságot ad számunkra a hit, az élet lelke”– fejtette ki prédikációjában a szerzetes. 

Az emlékeket, ami az életben szép és jó, ezt kell a lelkünkbe vésni, hogy egyensúlyt találjunk a nehéz időszakokban – bátorított Bátor Botond kiemelve az emberi élet fontosságát. A pálos szerzetes felidézte Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes alakját, aki 1978-tól járta a csángómagyar falvakat felemlegetve visszaemlékezéseiből az asszonyi áldott állapotra vonatkozó szép csángó kifejezéseket, „hogy mi ne terhes nőket lássunk magunk előtt, hanem megszépült, áldott édesanyákat”.

Mindannyiunk feladata, hogy ne engedjük kiveszni életünkből a hitet, megtartva ezzel az élet lelkét, teljességét – zárta gondolatait Bátor Botond. A szentmise végén elhangzott a „Csángómagyar, csángómagyar…” kezdetű csángó himnuszként ismert ének.