Április-május hónapban megtörtént az évi rendszerességgel elvégzett barnamedve-állomány felmérése Hargita megyében. Bár pontos számok még nem állnak rendelkezésre, az megállapítható, hogy évről évre növekszik a medvék száma. Ebben közrejátszik az is, hogy megváltoztak a nagyvadak szaporodási szokásai, nem ritka, hogy egy anyamedve kettő-három, vagy akár négy bocsot is nevel. A felmérés tapasztalatairól Bencze Istvánnal, a Csíkszeredai Vadásztársaság igazgatójával beszélgettünk.

Mennyi időt vett igénybe a medveállomány felmérése és milyen területet érint?

Az állomány felmérése gyakorlatilag egész évben folyamatos. A vadőrök minden alkalommal, amikor medvével találkoznak, megállapítják az állat nemét, nagyságát, színét, és ha esetleg van valami egyéb különös ismertetőjele, azt is rögzítik. A barlang elhagyásának időszakában viszonylag pontos felméréseket tudunk végezni, mert ilyenkor legtöbbször még van hó az élőhelyeken és a nyomok alapján elég pontosan meg lehet határozni az állatok nagyságát. Ezeket a megfigyeléseket mindig rögzítjük egy nyomtatványon.

Április-május hónapokban szokott érkezni a minisztériumi utasítás a felmérések elvégzésére a medvékre, farkasokra, hiúzokra és a vadmacskákra, tehát általánosan a védett fajokra vonatkozóan. A felmérésben a vadőrök által bejegyzett adatok szerint és a környezetvédők bevonásával elvégzett kampányszerű felmérés összevetésével próbáljuk pontosan felmérni, hány felnőtt medve van, hány hím, hány nőstény egyed él az adott területen. Lehetőség szerint megállapítjuk, hány egy évesnél kisebb bocsokat nevelő, illetve hány egy évesnél nagyobb bocsokat nevelő anyamedve van. Ez az adott terület a vadásztársaságok esetében fondot jelent, ami egy vadászati egység és esetünkben legalább 10 ezer hektárt jelent. Csíkszereda esetében 8 fonddal rendelkezünk, összesen 97 ezer hektáron gazdálkodunk.

A fizikai megfigyelésen túl milyen módszerek jöhetnek még szóba a vadállomány felmérésekor?

A vadásztársaságok mellett a Hargita Megye Tanácsa által nemrég létrehozott Tájgazdálkodási munkacsoport például genetikai mintákat gyűjt, pontosabban szőrmintákat, ezen kívül tervben van, hogy chipekkel látják el a megfigyelt medvéket és érzékelők segítségével követik a medvék mozgását. Ez jelen pillanatban gyakorlatilag csak egy elképzelés. A tervek szerint Brüsszel felé is készülni fog egy jelentés a medvékkel kapcsolatosan. Mindez azonban még folyamatban van.

Mekkora lehet valójában a medveállomány az országban?

Többen többfélét nyilatkoztak a medvék létszámával kapcsolatosan, azonban egészen pontos felmérés egyszerűen nem létezik jelen pillanatban. Azt tudjuk, hogy egy medve mozgásterülete 300 négyzetkilométer, egy időben megfigyelni ekkora területet, szinte lehetetlen. Én csak részadatokat tudok említeni. Például a Csíkszeredai Vadásztársaság csíkszeredai területén, 16 ezer hektáron működik nyolc darab automata szórónk, ahol ugyan gyakorlatilag nem medvét etetünk, de a takarmánynak használt kukoricától nem lehet elválasztani a medvéket. A megfigyelések szerint és kamerafelvételek alapján egy-egy szóróra öt-hat medve jár. Vegyünk csak egy ötös átlagot, akkor az azt jelenti, hogy ezen a vadászterületen van negyven medvénk. Ha ezen az egy vadászterületen van negyven medvénk, és van összesen nyolc vadászterületünk, ahol nagyjából hasonló a helyzet, akkor elmondhatjuk, hogy 300-320 medve van a területünkön. Ez csak a mi társaságunk.

A szeredain kívül ott van még a többi 18 vadásztársaság Hargita megyében, köztük olyan nagyok, mint Székelyudvarhely, Gyergyó, Maroshévíz, Tusnád, Székelykeresztúr. Azt gondolom, közel járunk az igazsághoz, ha azt mondom, Hargita megyében körülbelül ezerötszáz medve él.

Sokat hallani arról, hogy túlszaporodnak a medvék az országban. Valóban ez állhat az olyan esetek hátterében, amikor medvékkel találkoznak az emberek, vagy kárt, sérülést okoznak az állatok?

Valóban nagyon el vannak szaporodva a medvék. Az is tény, hogy mostanában ritkán lehet egybocsos medvét látni. Három-négy bocsot vállalnak a nőstények, sőt olyan fényképfelvételünk is van, ahol ötbocsos anyamedvét lehet látni. Egy egyszerű példa: vegyünk egy kétéves bocsokat nevelő anyamedvét, mondjuk két nőstény boccsal. Az anyamedve a bocsok kétéves kora után újra párosodik, januárban világra hoz kettő, három, vagy akár négy bocsot. A következő évben már a két korábbi bocs is párzik és születik újabb négy-hat medvebocs. Ha összeadjuk, három év alatt egy családból lesz körülbelül tíz medve. Országosan évek óta hatezer medvéről beszélünk, ilyen szaporulat mellett elképzelhetetlen, hogy ne növekedett volna a számuk. Tavaly kilövésre került 140 medve, ami biztosan jóval kevesebb állatot jelent, mint a természetes szaporulat. Ehhez hozzájárul az is, hogy a medvének nincsen természetes ellensége, legfeljebb a juhászkutyák lehetnek veszélyesek a bocsokra.

Ha meglesznek a hivatalos eredmények, mi történhet? Változtathat a minisztérium hozzáállásán, ha a számok alapján kiderül, hogy nagymértékű a medvék szaporodása?

A megyei tanács tájgazdálkodási munkacsoportjával együttműködve a célunk, hogy bebizonyítsuk az Európai Unió illetékeseinek, a környezetvédőknek, a minisztériumoknak, hogy nagy a vadállomány és a vadállomány csökkentésének szelekciós munkájára van szükség. A városokba bejárnak az állatok, olyan területeken figyelnek meg medvéket, ahol ezelőtt sosem fordultak elő. Amennyiben a kutatócsoport be tudja bizonyítani, hogy bizonyos területeken túl nagy az állomány, akkor gondolom, hogy a minisztérium és a környezetvédők is beleegyeznek abba, hogy ezt az állományt valahogy irányítani kell.

Mi lehet az oka a medvék megváltozott táplálkozási és viselkedési szokásainak?

A nagy szaporulat egyik következménye például, hogy a domináns hímek elől az anyamedve a kicsi bocsokkal olyan helyre húzódik, ahol biztonságban vannak. Mivel nagy a példányszám, közelítenek azokhoz a helyekhez, amit biztonságosnak éreznek, például a lakott települések közelébe mennek a bocsokkal. A másik ok az lehet, hogy az ember jelen van mindenütt. Ott van az ember a láncfűrésszel, szedi a gombát, szedi az erdei gyümölcsöt, quadokkal, motorokkal jár az erdőben, mindezek elől a vadak igyekeznek elhúzódni, mert az ő területe az ember által el van foglalva. Ide tartozik a rendszertelen etetés is. Amelyik medve felfedezi a települések szemeteseinek könnyű élelemforrását, az nehezen szokik le erről.

Nagyon érdekes például, hogy hogyan alakult ki Tusnádfürdőn a medvék jelenléte. Tusnádfürdőnek évtizedekig a város bejáratánál, az erdőben volt a szemétlerakója. Akkoriban nem égették el a szemetet, nem létezett szelektív hulladékgyűjtés, a tusnádfürdői vendéglőkből minden ételmaradék a szeméttel együtt erre a szeméttepelre érkezett. Itt rendszeresen tíz-tizenöt medve evett. Azok a medvék, amelyek a szeméten nőttek fel, ugyanezt a szokást örökítették, tanították az utódaiknak, és ezek az utódok járnak be most Tusnádfürdőre rendszeresen. Az a medve, amelyik a szeméttelepen nőtt fel és a megszűnése után, bement a városba, az utódainak ugyanezt tanította meg.