A magyar kormány számára elsődleges, hogy Erdélyben a magyar gyerekek a tanulmányaikat anyanyelvükön végezhessék, magyar közösségekben élhessenek, és ehhez próbál a lehető legtöbb támogatást megadni – nyilatkozta a Maszolnak a Köldökzsinór programról Novák Katalin. A család- és ifjúságügyért felelős államtitkárral a kolozsvári látogatásakor készítettünk interjút.

Mi a fő célja a magyar kormány által tavaly bevezetett és az erdélyi magyar családok körében már indulásakor nagy érdeklődést kiváltó Köldökzsinór programnak?

A Köldökzsinór programot azért vezettük be, mert a magyarság megmaradása nem egy, földrajzilag a Magyarország jelenlegi területéhez kötött kihívás, hanem túlmutat a határainkon. Célunk, hogy a magyarság ne idősödő és csökkenő létszámú, hanem fiatalodó és gyarapodó legyen. Ez igaz a határainkon belüli területekre, a határainkon kívüli, Kárpát-medencei, magyarok lakta területekre, de igaz akár a Nyugat-Európában élő magyar közösségekre is. A program célja, hogy a családtámogatásainkból tudjanak részesülni a külhonban élő magyar családok is. Azért Köldökzsinór a neve, mert a határainkon kívül és a határainkon belül élő magyarok között van egy olyan köldökzsinór, amit fizikai értelemben szét lehet ugyan vágni, ahogy az anya és a gyermek közötti köldökzsinórt is, viszont lélekben mindig megmarad. Bárhogy is legyünk szétszakítva fizikai értelemben egymástól, ez a lelki kapcsolódás örök életre itt lesz közöttünk. A Köldökzsinór elnevezés ezt a kötődést, összetartozást fejezi ki.

A program lassan már két éve fut.  Hányan éltek ezekkel a családtámogatási lehetőségekkel Erdélyben?

A tapasztalatok meghaladták a várakozásainkat, hiszen óriási az érdeklődés a Köldökzsinór program iránt. Ezt igazolják a számok is: a 2018. január elsejei bevezetése óta már több mint 17 ezren részesültek az egyszeri anyasági támogatásból, az igénylések fele Erdélyből érkezett, és a családok jelentős része az egyszeri támogatás mellé kért babakötvényt is. A program lényege: ha megszületik itt Erdélyben egy magyar gyermek, legyen akár az édesanyja, akár az édesapja, akár mindkettő magyar, akkor szülei igényelhetnek egy egyszeri anyasági támogatást, amely egy közel 65 ezer forintos összeg, ikergyermekek esetén több mint 85 ezer forint. Emellett igényelhetnek babakötvényt, ez egy 42 500 forint összegű egyszeri életkezdési támogatás, amihez egy ún. Startszámla kapcsolódhat, ahova a szülők megtakarítása mellé a magyar költségvetés állami kamattámogatást ad. A Köldökzsinór program pénzkerete felülről nyitott, nem tud kimerülni. Amekkora igény van, annyi forrást adunk hozzá. Több ezer erdélyi családnak van már Start-számlája, ezt a lehetőséget azért is érdemes kihasználni, mert amikor a gyermek 18 éves lesz, egy olyan tőkével tud nekiindulni a nagybetűs életének, amelyhez részben a szülei segítették, részben az anyaországtól kapta meg támogatásként. És azért itt milliós nagyságrendű összegekről van szó.

2019 elején elindították a külhoni magyar gyermekek éve programsorozatot. Milyen programok kapcsolódnak ehhez a tematikus évhez?

Két egymást követő évben kifejezetten a magyar családokat szólítottuk meg. A tavalyi az anyaországi mellett a külhoni családok éve is volt, akkor indult el a babacsomag programunk is. Több mint 6000 babacsomagot tudtunk átadni külhoni magyar családoknak. Ezt a segítséget itt Erdélyben is nagy öröm fogadta. A 2018-as tematikus évet a külhonban élő magyar gyermekek évével folytattuk idén, és ez nem csak egy szlogen, kapcsolódnak hozzá támogatások is. A babacsomag mellett több mint 600 millió forintra pályázhattak a családokat támogató külhoni magyar civil szervezetek különböző – a magyar gyermekes családokat segítő – tevékenységeik finanszírozására. Emellett javában zajlik az óvoda- és bölcsődeépítési programunk is. Erdélyben körülbelül 25 milliárd forintot fordítunk erre a célra, és közel 500 beruházás indult el a programnak köszönhetően.

Tapasztaltak-e a román állam részéről bármiféle gáncsoskodást, negatív jelzést a Köldökzsinór program erdélyi lebonyolítása során?

Tekintettel arra, hogy ezt a programot a saját intézményrendszerünkön keresztül bonyolítjuk le, hiszen az igényléseket a konzulátusainkon lehet leadni, és a saját infrastruktúránkon keresztül lehet hozzáférni, a román hatóságok különösebben nem tudnak ebbe beleszólni. Nem tapasztaltam akadályokat, a Köldökzsinór-program zökkenőmentesen zajlik Erdélyben. A konzulátusainkra többletfeladatot rótt, de a munkatársak részéről nagyon pozitívak a visszajelzések. A feladataik megnövekedtek ugyan, de van egy olyan találkozási lehetőség a program révén az itt élő magyarokkal, amely nem biztos, hogy egyébként létrejött volna.

Tervezi-e a magyar kormány más típusú családtámogatási programok kiterjesztését is a határon túl élő magyar állampolgárokra?

Amiben lehet, igyekszünk segíteni. Számunkra fontos, hogy a támogatások valamilyen formában a magyar közösség identitásának megőrzéséhez kapcsolódjanak. Szempont, hogy Erdélyben a magyar gyerekek magyar bölcsődébe és óvodába járhassanak, a tanulmányaikat anyanyelvükön végezhessék, magyar közösségekben élhessenek. Ehhez próbáljuk a lehető legtöbb támogatást megadni. Ám a népességfogyás problémája Romániában legalább olyan súlyos, vagy talán súlyosabb, mint Magyarországon, és kihívás az elvándorlás, a lakosság elöregedése. Tehát előbb-utóbb Bukarestnek is érdemes lesz kezdeni valamit ezzel a problémával kormányzati szinten. Ha igény van rá, szívesen megosztjuk a román kormányzattal a tapasztalatainkat. A magyarok iránti felelősségérzetünk nemcsak egy önként vállalt alkotmányos kötelezettségünk, hanem meggyőződésünk is, hiszen a nemzeti összetartozás nem ismer határokat. Soha nem tudjuk majd ugyanazokat a családtámogatásokat nyújtani külhonban, mint Magyarországon, nem is szeretnék ilyen illúziót kelteni senkiben, de apró lépésekkel mindig előrébb tudunk menni, ebben egészen biztos vagyok.

Nem tart attól a Fidesz-KDNP, hogy politikai ára is lehet a határon túl élő magyaroknak nyújtott támogatásoknak az amúgy is véges budapesti erőforrásokból? A magyar választóknak is meggyőződése, hogy a nemzeti összetartozás nem ismer határokat?

Sokat léptünk előre ezen a területen a borzasztó emlékű, 2004. decemberi népszavazáshoz képest. Egyrészt egy sokkal felelősségteljesebb hozzáállást tapasztalhatunk az emberek részéről, egyre többen tudják, értik, hogy a határainknál nem ér véget a magyarságunk. Ebben nagy szerepe van például a Határtalanul programnak, melynek segítségével a magyarországi gyerekek saját maguk tapasztalhatják meg azt, hogy hiába lépik át az országhatárt, ott is magyarok élnek. Ezt az élményt hazaviszik, otthon is beszélnek róla. Tehát már a gyermek is segíthet abban, hogy a szülei is megismerjék azt a valóságot, amelyet eltitkoltak egy egész nemzedék elől. Hasonló célt szolgálnak az Erzsébet-táborok, ahol együtt nyaralnak magyarországi és határokon kívüli magyar gyerekek, barátságok köttetnek, és ez szintén hatással van a családjukra is. Mindezeknek köszönhetően egyre több emberben tudatosul, hogy magyarok élnek Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, a Délvidéken, tehát a Kárpát-medencei magyarság nem csak Magyarországra korlátozódik. Ez rendkívül fontos, mert ha tudása van erről az embereknek, akkor már sokkal nehezebb őket megvezetni. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy politikai provokáció ezen a területen még mindig van. Elképesztő, hogy ma Magyarországon még mindig lehet azzal kampányolni, hogy valaki a határokon kívüli magyarok ellen uszít. Ez létező jelenség, elsődlegesen Gyurcsány Ferenc nevéhez kapcsolódik, de nincs vele egyedül. Erre nagyon vigyáznunk kell, mert állandóan fenyegető veszély, hogy az emberek ösztönös irigységére próbálnak apellálni politikusok. Tapasztaltuk a kampányban és a parlamentben is, hogy ez a folyamat nem állt meg. Ám azt látom, hogy a magyar emberekben van egy alapvető józanság ezen a téren is, értik és tudják azt, hogy nekünk felelősséget kell viselnünk a határon túli magyarokért, és nem tőlük vesszük el, amit odaadunk. Tudják, hogy most Magyarország gazdasági teljesítménye lehetővé teszi, hogy ezt a gondoskodást, felelősségviselést anyagiakban is kifejezésre juttassuk. Jöhetnek rosszabb idők is, lehet, hogy fordítva lesz ez majd egyszer, és nekünk lesz szükségünk ilyen típusú segítségre, ki tudja. De most egy ilyen lehetőségünk van, ezt a felelősségviselést ebben az értelemben is ki kell fejezni.

Az oktatási-nevelési támogatás folyósítása nem a család- és ifjúságügyért felelős államtitkársághoz tartozik, de bizonyára tudja, hogy milyen nagy az igény rá Erdélyben. A szerkesztőségünkben ebben az időszakban naponta folyamatosan cseng a telefon, az olvasónk érdeklődnek arról, hogy mikor utalják a pénzt, a családoknak ugyanis ez a néhány száz lej is sokat jelent. Elképzelhető-e, hogy a jövőben a magyar kormány növeli az oktatási-nevelési támogatás összegét?

A Szülőföldön magyarul program arról szól, hogy segítsük azokat a családokat, akik a gyermeküket magyar nyelven oktatják. Emlékeztetnék arra, hogy volt egy olyan időszak, amikor ez a támogatás lecsökkent 17 ezer forint körüli összegre, és éppen azért, mert látható volt, hogy erre milyen jelentős igény van, mennyit számít akár néhány ezer forint pluszban, a támogatást visszaemelte a magyar kormány a 22 ezer forint fölötti összegre. Ezt a megemelt összeget utaljuk ezekben a napokban az erdélyi magyar családoknak. Célunk, hogy ez a fajta támogatás hosszú távon is megmaradjon és a magyar családokat segítse.