Néhány száz fő jelent meg azon a megemlékezésen, amelyet a dormánfalvi (Dărmănești) polgármesteri hivatal és nacionalista román szervezetek rendeztek a román hadsereg napja alkalmából pénteken az úzvölgyi hősi temetőben. A fáklyás felvonulással záródó ünnepségen ismét felolvasták az állítólagosan a helyszínen nyugvó román katonák névsorát, valamint kitüntették a június 6-i temetőfoglalás főszereplőit.

Már kora délután hazafias román daloktól zengett a Hargita és Bákó megye határán fekvő, mára már elnéptelenedett Úzvölgye máskor oly’ csendes osztrák–magyar katonai temetőjéne környéke. A szervezők láthatóan semmit nem bíztak a véletlenre, szervezetten szállították a helyszínre a megemlékezőket, akik elméletileg román hadsereg napját érkeztek ünnepelni október 25-én.

Azért a feltételes mód, mert az eseményen a lehető legkevesebb szó esett erről az ünnepről, annál több viszont a június 6-án történt temetőfoglalásról, amikor a felbőszített román tömeg gyalázatos körülmények között betört a temetőbe, és felavatta az ott illegálisan felállított román emlékművet és betonkereszteket. A szónokok kivétel nélkül hősies cselekedetként írták le a kora nyári eseményeket, amely során az ünneplők „visszanyerték jogukat ahhoz, hogy méltóképpen megemlékezhessenek az itt eltemetett román hősökről”.

Elismerés a rendbontóknak

Az ünnepség a tömeg temetőbe vonulása és a román himnusz eléneklése után ortodox szertartással kezdődött, majd a szónokok vették át a főszerepet. Ezt követően iskolás gyerekek közreműködésével felolvasták az állítólag itt elhantolt román katonák neveit, eközben égő fáklyákkal vonultak el az ünneplők a román emlékmű előtt.

Az eseményen jelenlévő dománfalvi polgármester, Constantin Toma az esemény zárásaként kitüntette azokat, akik főszerepet vállaltak a június 6-i eseményekben. Így elismerést nyújtott át a temetőbe először behatoló fiatal férfinak, a betonkereszteket megáldó ortodox papnak, valamint az esemény főszervezőjének, a Calea Neamului Egyesület elnökének, Mihai Tîrnoveanunak.

A polgármester és Tîrnoveanu az esemény záróakkordjaként kevésbé barátságos hangot ütöttek meg, és egymást túllicitálva igyekeztek felhívni a figyelmet „a magyarok és az RMDSZ terjeszkedésére”, kiemelve hogy minden eszközzel meg kell azt állítani.

A hazafias szónoklatok végét nem mindenkinek volt türelme végigvárni, még tartott a megemlékezés, amikor ordító román népzene szállt a völgyben parkoló járművek felől, többen pedig hússütéshez, grillezéshez fogtak.