Miközben Parajd közelében közel 20 órát szenvedett egy elgázolt és megsérült medve, amíg elaltatták, kilőtték és elszállították, a szintén menthetetlenül sérült csernátoni sorstársát nagyon rövid idő alatt elkábították és a baleset helyszínéről a zernesti rezervátumban vitték. Az utóbbi mentőakcióban kulcsszerepet jászott dr. Szász István-Endre állatorvos, a Transylvanian Wildlife Project munkatársa, akit arról kérdeztünk: miért sikerült a háromszéki hatóságoknak sokkal kíméletesebben eljárniuk, mint a Hargita megyeieknek?

A szakember szavai szerint a gyakorlatias megközelítés, az összehangolt, gyors, de átgondolt és szakszerű cselekvés a kíméletes kulcsa a medvék által elszenvedett baleseteknél. A bevatkozást azonban kétségkívül megnehezíti, hogy a vonatkozó jogszabályok nem egyértelműek. 

Gyakoribbak a medvegázolások, mint gondolnánk

Szász István-Endrétől megtudtuk: a medvegázolások gyakoriak az országban, és csupán a körülményeknek köszönhető, hogy az elmúlt hétvégén Parajdon történt baleset ilyen nagy médiafigyelmet kapott. A szakember elmondta: heti rendszerességgel találkozik hasonló esetekkel Vrancea és Kovászna megyében. A Transylvanian Wildlife Project egyesület és jómaga hosszú ideje foglalkoznak hasonló eseményekben megsérült medvék kezelésével, nagy tapasztalattal rendelkeznek a nagyvadak elbódításában, illetve szállításában. A non-profit szervezet már korábban megvásárolta azokat a speciális eszközöket, amelyek szükségesek az ilyen beavatkozásokhoz.

A közvetlenül a parajdi medvegázolás után a háromszéki Csernáton közelében történt hasonló esetről Szász István-Endre elmondta: őt a Kovászna megyei főállatorvos riasztotta, és jól összehangolt munkával, a hatóságokkal együttműködve operatívan tudták kezelni a balesetet, és a sérült medvét az elbódítását követően, alaposabb vizsgálatok elvégzése érdekében a zernesti medverezervátumba szállították. A vizsgálat során kiderült, hogy a nagyvadnak mindkét felkarcsontja el volt törve, felépülésére nem volt esély, hiszen egy vadállat nem birkózik meg a gyógyulás hosszú folyamatával. Az állat végül nem élte túl a balesetet, a zernesti állatorvos elaltatta és égetésre elszállították a rezervátumból.

Nem egyértelmű a szabályozás

Az állatorvos leszögezte, a környezetvédelmi minisztérium által emlegetett 323-as számú kormányhatározat nem fogalmaz egyértelműen azokról az esetekről, amikor egy védett vadállat olyan sérüléseket szenved, amelyek miatt előbb-utóbb elpusztul. Érdeklődésére szóban a környezetvédelmi minisztériumban közölték ugyan vele, hogy hasonló esetekben nem szükséges kilövési engedélyre várni, de ezt írásban nem erősítette meg a szaktárca. Szász István-Endre leszögezte: kulcsfontosságú volt a csernátoni eset kapcsán, hogy gyorsan tudtak reagálni az eseményekre.

A parajdival ellentétben késő éjszaka történt csernátoni balesetet kevesen is látták, így nem kapott akkora nyilvánosságot. Ugyanakkor a szakember leszögezte: a helyszínt biztosító közlekedési rendőrségnek és a csendőrségnek hasonló esetekben gondoskodnia kell arról, hogy a sebesült állat el legyen rejtve a kíváncsi tekintetek (és kamerák) elől. Ezt paravánokkal, vagy az autók odaállításával szokták megoldani. Parajdon ez nem történt meg: a közel 20 órán keresztül szenvedő elgázolt medvét az út szélén minden arrajáró láthatta, sokan felvételeket is készítettek róla.

Legfontosabb, hogy mindenki végezze a dolgát

Szász István szerint hasonló esetekben a legfontosabb, hogy mindenki megfelelően végezze a dolgát kapkodás nélkül: a rendőrség, csendőrség biztosítsa a helyszínt, a kihívott állatorvos bódítsa el az állatot, a környezetvédelmi hatóság pedig döntsön a medve további sorsáról a vizsgálatok eredményének ismeretében. Fontos megjegyezni, hogy az elaltatás költségeit az adott területen működő vadásztársaságnak, vagy a helyileg illetékes önkormányzatnak kell biztosítania.