Míg felmenőik megszenvedték tulajdonaik elkobzását, majd végigküzdötték az ingatlanok visszaszerzését, ma ők sincsenek könnyű helyzetben: abban a bizonytalanságban kell az erdélyi kastélytulajdonosoknak tervezniük és életet lehelniük az örökölt épületekbe, hogy tudják, bármikor visszaperelhetik azokat – tudtuk meg a Kastély Erdélyben konferencia keretében szervezett péntek déli kerekasztal-beszélgetésen.

Márkus Éva újságíró és vlogger Horváth-Tholdy Pétert a marosnémeti kastélyról, Nagy Kemény Gézát a marosvécsi kastélyról, Szabó Tekla Katalint a maroshévíziről, Teleki Tibort pedig a gernyeszegi kastélyról kérdezte. A kastélyok visszaszerzése bonyolult, hosszú, megviselő feladat volt, értettek egyet a meghívottak, ám sorsfordító, ha sikerül a folyamat végére jutni: hátrahagyták addigi életüket, haza költöztek a családi birtokra, és gondozni, revitalizálni kezdték a műemléképületeket.

Nagy Kemény Géza marosvécsi kastélytulajdonos például Magyarországról költözött haza, miután visszakapták nagyapja vadászkastélyát, Teleki Tibor pedig belgiumi otthonát hagyta maga mögött. Szabó Tekla a pereskedés folyamatáról bevallotta: a családból igazán senki nem gondolt bele abba, hogy mi lesz, ha tényleg visszaszerzik a maroshévízi Urmánczy-kastélyt, mert sok bizakodásra nem adott okot az éveken át húzódó pereskedés.

Anekdotikus történettel mesélt a kastély visszaszerzéséről a Magyarországon született és sokáig Ausztráliában élő Horváth-Tholdy Péter, aki bevallása szerint a távoli kontinensről hallani is alig hallott Erdélyről, így édesanyja is csak egy erdélyi körút során, véletlenül értesült arról, hogy vissza lehet szerezni az elkobzott ingatlanokat. A Dévától pár kilométerre fekvő kastély visszaszerzéséhez szükséges ügyintézésben sokat segített a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, jegyezte meg. Annál is különlegesebb a Gyulay-kastély és tulajdonosának helyzete, hogy Horváth-Tholdy és felesége egyedüli magyarokként élnek a Hunyad megyei településen.

Mit kezdünk a kastéllyal?

A meghívott kastélytulajdonosok nagy része a rendezvényszervezésben látja az épületek revitalizációjának, mai használatának a lehetőségét, arról viszont megoszlottak a vélemények, hogy érdemes-e szálláshelyeket is kialakítani a kastélyokban. A Kemény-kastély esetében például kifejezetten elutasítják ezt a fajta megoldást, míg az Urmánczy-kastélyban vendégszobák létrehozását tervezik a jövőben. A tér adta lehetőségeket az egyik leglátványosabb módon használja ki a gernyeszegi Awake fesztivál, ami Teleki Tibor szerint annak a bizonyítéka, hogy a fiatalokban igény van arra, hogy ezeket az épületeket ma használatba vegyék.

Horváth-Tholdy megemlítette, nemrég egy filmes stáb kereste meg azzal, hogy forgatnának a marosnémeti kastélyban, amit ő örömmel fogadott, támogatja ezeket a megmutatkozási lehetőségeket. Alkalmas erre a környezet, „ha az ember kinéz az ablakon, csak természetet lát”, jegyezte meg. Beszámolójából kiderült az is, a műemléképület hasznára válik, hogy nincs elrejtve, ugyanis nagyvároshoz, vasútvonalhoz és az autópályához közel helyezkedik el.

„A múltunk a jövőnknek az alapja is” – fejtette ki Horváth-Tholdy az örökség iránt érzett felelősségtudatot firtató kérdésre, szerinte közösségünk kötelessége mindent megmenteni, amit lehet, nyomatékosított. Kötelesség mellett a kastély gondozását valahol hobbijaként is éreznie kell az embernek, egészítette ki Teleki Tibor. A közösségért a közösséggel dolgoznak, hangzott el, és ahhoz, hogy a turisták mellett a helyiek is magukénak érezzék az épületet, őket is meg kell szólítani, nekik is kell rendezvényeket szervezni, hívta fel a figyelmet a gernyeszegi kastély tulajdonosa.

Az önkéntesek fontosságát hangsúlyozta továbbá Szabó Tekla, mert úgy látja, a maroshévízi kastélyban tevékenykedő fiatalok jobban a magukénak érzik a műemléképületet, ha valamit ők is hozzátesznek. A román lakosságot is megszólítva dolgoznak, sőt a tapasztalat egyelőre azt mutatja, hogy inkább a román diákok akarnak önkéntesnek jelentkezni.

„Ma nehéz, mert mindent újraperelnek”

A restitúciós folyamatok körüli kalvária megviseli a kastélytulajdonosokat, bizonytalanságban terveznek és dolgoznak, azzal az érzéssel, hogy bármikor visszaperelhetik az ingatlanokat, birtokokat – következtettük ki a beszélgetésből. Szabó Tekla például kiemelte, hogy az ő családjának ugyan sok mindent sikerült visszaszerezni, a kastély mellett erdőket és egy fürdőt is, de „ma nehéz, mert mindent újraperelnek”. Mint a legtöbb romániai jogszabály, a restitúciós törvény is papíron jól hangzik, de a betartásával már gondok vannak, derült ki.