„Lepukkant bukaresti szállodában” kezdte meg kéthetes intézményes karanténját Tóth Gödri Iringó művészettörténész, doktorandusz, akinek párizsi tanulmányútját szakította félbe a koronavírus-járvány. Nehezen talált gépet, a bukaresti repülőtérre érve pedig már esélye sem volt betartani a fertőzés elleni korábbi óvintézkedéseket. Iringó telefonon számolt be a Maszolnak a karanténban uralkodó „áldatlan állapotokról”.

A fotótörténettel foglalkozó doktorandusz (a Maszolon is olvashatók a témában írt cikkei itt és itt) nem sokat élvezhette a párizsi Erasmus-ösztöndíját, amikor ugyanis megérkezett a francia fővárosba február végén, a tanügyi sztrájk miatt nem tartottak órákat az egyetemen, nemsokára pedig kitört a járvány. Mint mondta, mióta eldöntötte, hogy hazajön, fel volt készülve a karanténra, bár remélte, hogy otthonához közel, Kovászna megyében töltheti el, a szabály viszont jelenleg az, hogy aki légi úton érkezik Bukarestbe, azt a főrvárosban különítik el.

Ráfizet az ösztöndíjra

Már március közepén úgy érezte, hogy jó lenne hazajönni, mesélte Iringó, de előbb tisztáznia kellett, hogy mi történik az ösztöndíjával, miután az elvárásokat objektív okok miatt nem tudta teljesíteni. Mint mondta, a legfrissebb információ az, hogy vissza kell fizetnie a 2000 eurós összeget, nem dolgoztak ki válság-tervet a hasonló helyzetben levő Erasmus-ösztöndíjasoknak.

Hozzátette, azért is döntött úgy, hogy megszakítja párizsi tartózkodását, mert nagyon valószínű, hogy a járvány visszahúzódása után folytatódik a tanügyi sztrájk, és továbbra sem lesznek órák az egyetemen.  „Franciaországban másra tevődik a hangsúly. Már első héten kidolgozták azt a tervezetet, ami a kis art mozikat és filmipart segítette, a diákoknak pedig azt mondták, hogy menjetek el vakációra, és majd kitaláljuk, hogy mi lesz” – számolt be a francia mentalitásról.

„Social distancing”, összezsúfolt utasok

Nem volt könnyű repülőjáratot találni hazafelé, három közvetlen járatot is lemondtak, amire jegyet váltott, a jegyárak visszafizetésére pedig esetenként 60 napot is várni kell. Abban reménykedett, hogy a román állam szervez járatokat a külföldön rekedt állampolgárok hazajuttatására, de a párizsi nagykövetségen azt tanácsolták neki, hogy utazzon átszállással, ami drága ugyan, de nincs más megoldás. Végül amszterdami átszállással jutott el Bukarestbe.

A repülőtereken gyakran használt kézfertőtlenítőt, és igyekezett tartani a távolságot a többi utastól, a bukaresti repülőtéren erre viszont már nem volt lehetősége, ugyanis a vörös zónából érkező mintegy 30 utast még útlevél-ellenőrzés előtt a létszámhoz képest elég szűk helyiségbe zsúfolták össze, ahol közel két órát vártak a csomagjaikra és a buszok érkezésére. Az érkezés után közvetlenül a közegészségügyi hatóság egy alkalmazottja – maszkban és kesztyűben – átolvasta a nyilatkozataikat arról, hogy honnan, melyik városból jöttek, és aláírta a dokumentumot, amely szerint intézményes karanténba kerülnek.

Ezután következett az útlevél-ellenőrzés és a várakozás. „Az emberek nagyon hisztisek voltak, mert majdnem mindenki átszállással jött, hajnalban indultak, és ez már délután ötkor volt. A határőrök legalább annyival segítettek, hogy a dohányzók kimehettek kettesével a mosdóba cigizni. Volt egy vízautomata, ahol lehetett inni, kaja nem volt” – idézte fel Iringó.

A repülőtérről rendőri és csendőri felvezetéssel haladt az utasokat szállító busz a karanténra kijelölt szállodáig. „A buszon nagyon össze voltunk zsúfolódva, sőt, az első körforgalomnál egy BMW-s nem adott nekünk elsőbbséget, a buszsofőr hatalmasat fékezett, és az emberek fele egymásra esett" – részletezte.

Áldatlan állapotok a szállodában

A karanténszállodában kettesével szállásolták el az érkezőket, előtte megkérdezték, hogy vannak-e olyanok, akik tudják, hogy kivel szeretnék megosztani a szobájukat, így került össze Iringó azzal a hölggyel, akivel az úton ismerkedett össze.

A szobában, ahogy Iringó fogalmazott, „áldatlan állapotok” uralkodtak: „szakadt függöny, a vécét nem lehet lehúzni, a szekrényben a polcok le vannak törve, és egy szappan nem volt a fürdőben.” Szerencséjükre mindketten fel voltak szerelve alapvető pipereeszközökkel. A hiányos ágynemű miatt azonban már riasztaniuk kellett az őröket, akiktől tisztítószert is kértek, hogy használható állapotba hozzák a mocskos fürdőszobát.

Az őrök szűkös készletből gazdálkodnak, de Iringó szerint megteszik a tőlük telhetőt, például egy pohárban hoztak tisztítószert a takarításhoz. Az egyelőre nem vilégos, hogy két hét alatt kapnak-e néha tiszta ágyneműt és törölközőt. A szobában jó az internetkapcsolat, a tévé „kőkorszaki”, csak négy adó megy rajta, a hűtő nem működik, és ijesztően koszos, tette hozzá.

Az ellátásért nem kell fizetni, a védőruhás őrök az ajtó elé teszik le az ételt, ami Iringó eddigi tapasztalatai szerint finom és megfelelő mennyiségű, zöldség, gyümölcs is van benne. A reggeli teához viszont nem adnak melegvizet, a csapvíz nem iható, a kapott palackozott vizet pedig nincs mivel felmelegíteni. Kávét csak automatából lehet kérni, pénzért, leje pedig készpénzben a külföldről érkezők többségének nincs.

Mint kiderült, a futárszolgálatokat mértékkel, de igénybe lehet venni, csakhogy a bukaresti áruházak futárszolgálata annyira le van terhelve, hogy reggel 8 után már nem fogadnak újabb rendeléseket. Akinek van bukaresti ismerőse, az viszont kérhet csomagot, az őrök felhozzák a szobákba.

Az épületet kívülről járőrök őrzik. Iringó arról számolt be, hogy a karanténszomszédai a második napra már elfogadták a helyzetüket, noha eredetileg többen remélték, hogy otthoni karanténba kerülhetnek. „Amikor leszálltunk, és félretereltek, akkor volt egy nagyobb zúgolódás, mert együtt jöttünk a repülőn azokkal, akik a sárga zónából érkeztek, és őket mégis lazán hazaengedték” – magyarázta.

A karantén első közel 24 órájában semmilyen orvosi vizsgálatnak nem vetették alá az elkülönítetteket, és nincs is információjuk ezzel kapcsolatban, tudtuk meg. Ez megfelel annak a szerdai rendeletnek, miszerint az intézményesített karanténba helyezett személyek közül csak azokon végzik el a tesztet, akinél jelentkeznek a betegségre jellemző tünetek.

Iringó a doktori dolgozata írásával, konferenciára készüléssel, filmnézéssel és zenehallgatással tervezi eltölteni a karantén idejét, de mint mondta, már egy nap után feltűnt, hogy azoknak, akik nem szoktak például rendszeresen olvasni, mennyivel nehezebb. „Az biztos, hogy az okostelefon mindenkinek nagyon sokat segít” – tette hozzá.