„A közösségi élet jele volt” – lelkészeket és híveket kérdeztünk az első szabadtéri szertartásról


-A A+

Az unitárius, református és katolikus lelkészek hálaadásként élték meg a szükségállapot lejártát követő első vasárnapot, amelyen nem a megszokott módon, de a találkozhattak a hívekkel. „Végre nem a négy falnak és a kamerának prédikáltunk” – nyilatkozták a legtöbben arra a kérdésünkre, hogyan zajlott az első szabadtéri szertartás. 

Ugyan különbözőképpen értelmezték a „misetér” kialakítását, hiszen előfordult, hogy eső elleni ponyvát vontak a hívek fölé, vagy kihangosították a ceremóniát, hogy az utcán állók is bekapcsolódhassanak, a távolságtartást mindannyian egységesen oldották meg, és a székeket, padokat távol helyezték egymástól – derült ki a lelkészekkel és papokkal folytatott telefonbeszélgetésünkből. A Facebookon még az ortodox egyház kreatív távolságtartó próbálkozásaira is felfigyeltünk.

Kovács Gergely, gyulafehérvári érsek körlevelében arra kérte paptestvéreit és híveit, hogy legyenek nyitottak a felkínált lehetőségek előtt, de ugyanakkor elővigyázatosak is. A szabadtéri istentiszteletekre való áttérést javasolták a protestáns egyházak vezetői is: Kató Béla református püspök körlevelében arra buzdította lelkipásztor testvéreit, hogy a legrövidebb időn belül szervezzék meg szabadtéri szertartásaikat, a legtöbb református egyházkerület azonban a menybemenetelre és áldozócsütörtökre halasztotta szabadtéri istentiszteleteit, mert vasárnap az időjárás és a bizonytalanság miatt nem akartak kockáztatni.

„Többen jöttek, mint ahányan elfértek volna az udvaron”

Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia papja elmondta, mivel a rendőrök nem engedélyezték, hogy a város főterén tartsák meg a szentmisét, kénytelenek voltak a templom udvarát misetérré alakítani. Azonban sokkal többen érkeztek, mint ahány személyre számítottak, ezért még a Fűzfa utca részén és a templom-plébánia közötti részen is hívek álldogáltak: a megközelítőleg 300 lelket számláló közösség úgy részesült az igehirdetésben, hogy technikai eszközök segítségével kihangosították a szertartást.

Darvas-Kozma József hálaadásként tekint a vasárnapi összejövetelre, hiszen együtt lehetett a közösség, felszámolódott a kamerás misézés, és az emberekkel való szemkontaktus is azt bizonyította, hogy a közösségi élet kezd visszaszivárogni köreikbe. Felvilágosított, az egybegyűltek komolyan vették az óvintézkedéseket, a többség maszkot vitt magával, az imádkozást a távolságtartás jellemezte, és az áldoztatást is fokozottabb figyelemmel végezték.

Kiderült, a papoknak van tapasztalata abban, hogy áldoztatás során ne érintsék ujjukkal a hívek nyelvét, mégis igyekeztek bevezetni, hogy kézbe adják a szentostyát. Ezt a többség elfogadta, azonban voltak olyan istenfélők a közösségben, akik az oltári szentség iránti tiszteletből visszautasították, hogy kézzel érintsék azt. Ilyenkor a papok még elővigyázatosabban jártak el, és jómaguk adták híveik szájába a szentostyát.

„Kézfertőtlenítőt készítettünk elő”

Fazakas Csaba, a kolozsvári Kerekdombi Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, „érdekes” istentiszteletet tudhatnak maguk mögött, hiszen ponyvát feszítettek ki az udvarra, hogy az eső ellen védekezhessenek, és a ponyva alatt egy „kicsi szabadtéri templomot” alakítottak ki. Az istentiszteleten résztvevőkről lerítt, hogy vágynak a közösségre, ugyanis még a borongós időjárás sem tántorította el őket a szabadtéri szertartástól.

Maszkban érkeztek az istentiszteletre, és a kihelyezett fertőtlenítőszereket is használhatták a hívek, akik távol ültek egymástól, és lelkipásztoruknak elnézték, hogy maszk nélkül celebrálja a szertartást – világosított fel Fazakas Csaba, hozzáfűzve, hogy a közösség felkészültségéhez az is hozzájárult, hogy előzetesen felvilágosította a tagokat arról, hogy mire kell számítaniuk.

A Sepsiszentgyörgy melletti Maksa falu lelkipásztora, Ferenczi Zoltán arról számolt be, hogy sokan érdeklődtek az istentisztelet iránt, hiszen a vártnál is többen jelentek meg a templom udvarán. Mivel a falu lakossága mezőgazdaságból él, a kijárási tilalom eddig sem korlátozta az életvitelüket, az istentiszteleteket azonban nem tudta online közvetíteni, mert kevés taghoz jutott volna el – magyarázta a lelkipásztor, hozzáfűzve, hogy megoldotta a problémát: vasárnaponként a falusiak postaládája hordta a napi igét, mert így még a faluvégen lakók is részesültek az elmélyülésben.

 

Semmi biztosat nem tudnak a következő alkalomról

Solymosi Alpár, a Csíkszeredai Unitárius Egyházközség lelkésze felvilágosított: az unitárius egyház a hétvégére még nem javasolta a nyitott istentiszteletek megtartását, és inkább az online tér kihasználását látta célravezetőnek. Mivel Csíkszeredában a katolikus egyház is megszervezte első szabadtéri szentmiséjét, jómaga is úgy döntött, széleskörű hirdetés nélkül megtartja saját istentiszteletüket a templom udvarán.

„A családtagjaimmal és a kántorral együtt 15-en voltunk” – magyarázta a lelkipásztor, hangsúlyozva, hogy az is erőt ad, ha csak néhány gyülekezeti tag veszi körül, mert érdeklődéssel vannak jelen a szertartáson. Hangulatos, különleges szertartásként jellemezte, hiszen végre embereknek prédikálhatott, maga mögött hagyva az online tér kihívásait.

Bár jelenleg újabb kihívás foglalkoztatja, és igyekszik az udvari istentiszteleteknek hatékony formát találni, úgy búcsúzott el híveitől, hogy a következő alkalomra nézve még semmi biztosat nem jelentett ki, hiszen „egy napot sem lehet előretervezni” a járványhelyzetben.

Kolozsvár Belvárosi Unitárius Egyházközségének lelkipásztora, Rácz Norbert tudtunkra adta, a kincses város híveit vasárnap is online közvetítésben szólították meg, és a továbbiakban, június elejéig folytatják az online istentiszteletek megtartását. Mindezt azzal indokolta, hogy az idősebb hívek buszozás és templomba igyekvés során bármikor megfertőződhetnek, ugyanakkor egy technikai kérdés is befolyásolta őket döntésükben: a templom udvara nem föltétlenül alkalmas arra, hogy istentiszteleti területté alakítsák, és tartanak az időjárás szeszélyeitől.

Festett virágokra álltak a szászfenesi ortodox hívek

Annak érdekében, hogy az óvintézkedéseket maximálisan betarthassák, a szászfenesi ortodox plébánia virágokat festett az udvarára, megteremtve a távolságtartás hatékonyságát. Mindezt Facebook-oldalán tette közzé, ahol egyebek mellett azt is kérte híveitől, hogy használják a bejárat mellé helyezett kézfertőtlenítő-szereket, és maszkot is viseljenek a szertartás folyamán. Ugyanakkor a templomba való bemenetelt is engedélyezte számukra, de egyszerre csak tíz személy benntartózkodását tette lehetővé.

 

Mit gondolnak a szabadtéri szertartásról a hívek?

Kíváncsiak voltunk, hogyan élték meg a szabadtéri szertartásokat a hívek, ezért egy Facebook-csoportban kérdeztük meg őket, hogy mit gondolnak a misékről és istentiszteletekről. Egy csíkszeredai válaszadónk elmondta, öröm volt számára a szabadtéri szertartás, és reméli, a szabályok betartásával lassan minden a helyére áll.

Másik csíkszeredai megkérdezettünk a pozitívumok mellett kifogásolta, hogy a papok puszta kézzel áldoztatták híveiket: „láttam egy olyan dolgot, amelyben a katolikus papok sem különbek: az áldoztatás puszta kézzel történt. Eddig sem volt valami higiénikus, pont úgy, mint a kéz mártogatása a szenteltvízbe (az utóbbi most elmaradt). De most ebben a szituban tényleg határozatellenes! És akkor kérdem én, minek a védőmaszk? E cselekedet közben tényleg azt gondolják a hívek, hogy a papnak nem ér a keze az áldozók nyelvéhez, vagy tényleg olyan tiszta a keze a tiszteletes úrnak? Vajon ennyire fontos az áldoztatás, hogyha már a pap feloldoz bűneinktől, és imádságot is ad feladatul?” – fogalmazta meg kérdéseit.

Medgyesi megkérdezettünk elmondta, elég furcsa volt az első kültéri mise, mégis nagy öröm számára, hogy végre személyesen is részt vehetett. Megtudtuk, nem gyűltek össze sokan, a székek között másfél méter távolságot hagytak, és az emberek fokozottan vigyáztak arra, hogy ne álljanak közel egymáshoz, mindenki maszkot viselt, többen kesztyűben voltak, és a kézfogást bólogatással helyettesítették. Az áldoztatás kézben történt, és a hívek talán akkor nem figyeltek teljes mértékben a távolságtartásra, azonban amennyire csak tudták, betartották az előírtakat, hiszen még a mise előtti és utáni beszélgetéseket is mellőzték.








EZT OLVASTA MÁR?

X