Állatkínzás vagy nagy hagyományokkal rendelkező versengés? Férfias virtus vagy eszetlen hajsza? Természetes munkavégzés modellezése vagy az állatok kihasználása? Ilyen kérdéseket is felvet a Székelyföldi Lovas Ünnep hagyományos rönkhúzó bajnoksága, amelynek döntőjét a közelmúltban tartották Gyergyószentmiklóson.

A Székelyföldi Lovas Ünnep keretében megtartott rönkhúzó bajnokságnak semmi köze a lovassportokhoz – állítják többen is lovas berkekben. Lutz Levente hagyományőrző lovasíjász a Maszolnak elmondta, már kezdeményezték e versenyek megszüntetését is.

„Ennek semmi köze a lovassportokhoz és messzemenőleg kimeríti az állatkínzás fogalmát. Ezt a versenyszámot akár traktorral is csinálhatnák, akkor talán még értelme is lenne az egésznek" – fogalmazott a Felcsíkon élő, jelenleg gyermeknevelési szabadság miatt a lovas tevékenységei alól „felmentett” fiatalember. Mint elmondta: a lovassport éppen attól sport, hogy megmutatja, kihangsúlyozza a ló és ember közötti kapcsolatot, együttműködést és ennek mindig alapja a kölcsönös tisztelet. Ezeken a versenyeken pont ezekkel a dolgokkal nem találkozunk, ellenben gyakori a lovakkal szembeni erőszak, az ostor csattogtatás és gyakran elhangzanak hangos, trágár szavak is. 

„Ugyanezek a lovak természetesen az erdőn is dolgoznak, de nem ezt a munkát végzik. Ott nem az történik, hogy hozzákötnek 2-3000 kilós farönköket, és a ló inaszakadtig húzatják. Az erdei munka során ésszerűen végzik ezt. Aki a lova után él az erdőn, annak a lova tényleg a társa kell hogy legyen és ennek megfelelően terheli, hiszen a lóra másnap is szükség van. A kettőt teljesen külön kell választani. Az erdőn a ló után kötnek egy rönköt, lehúzatják az útig, vagy a járműig, ameddig szükséges és ezt egész nap csinálja a ló” – jelentette ki a szakember.

Hangsúlyozta, a rönkhúzó versenynek semmi köze nincs a lovas sporthoz, lóval való bánásmódhoz, a ló és ember kapcsolathoz. „Itt nyilvánul meg leginkább a ló, mint eszköz és leginkább csak eszköz használata” – szögezte le. Hozzátette, például a lovas íjászatban, távlovagló versenyeken vagy díjugratásokon „nagyon precíz dolgok vannak”, amelyek tükrözik, hogy milyen a kapcsolata az embernek a lovával, és a lovassportban csak az tud igazán eredményes lenni, akinek jó kapcsolata van az állattal.

„A ma cselekedetei határozzák meg a jövőnket, ezért nem mindegy, hogy milyen utat, példát mutatunk gyermekeinknek. Nem mindegy, hogy a versenypályákon a ló és lovas közötti alá- és fölérendelt viszony jelenik meg, vagy a ló és ember harmónikus kapcsolata, ahol a ló az emberrel egyenrangú partnerként van kezelve" - mondta Lutz Levente. 

Pontos szabályozás kellene

Lőrincz Rómeó Csibában élő lovasíjász, hagyományőrző már több alkalommal szót emelt a munkalovak versenyének betiltása mellett, emiatt számos támadás érte korábban. Véleménye szerint nem a nagy, jól szervezett lovas rendezvényekkel van a gond elsősorban, sokkal inkább a falunapok, kisebb települési ünnepek alkalmával megszervezett munkaló-vetélkedéssel. A lovas hagyományőrző kiemelte, hogy éveken át semmilyen szabály nem volt érvényben a hasonló versenyeknél.

„A munkalovak versenyeztetésével nem volna semmi gond, ha letennének egy komoly szabályrendszert: milyen típusú lovak vehetnek részt, rendelkeznek-e állatorvosi engedéllyel stb. Leírt, részletes szabályokra volna szükség” – emelte ki. Hozzátette: a legkisebb szabálytalanság esetén is ki kellene zárni a versenyzőket, míg manapság inkább elnézik az apróbb tévedéseket, éppen a versengés rendkívüli népszerűsége miatt.

„A lovas rendezvényeken ez a fénypont, a hab a tortán. Szomorú, de ez a valóság” – jelentette ki. Lőrincz Rómeó kiemelte, hogy már a versenyek megkezdése előtt fel kellene mérni a ló egészségi állapotát. „Egy szakemberekből álló bizottság hamar meg tudná állapítani, alkalmas-e a ló erre a megmérettetésre” – emelte ki a szakember.

"Nem okozunk kárt a lovakban"

Bajkó Tibor, a szervező Krigel Sportklub elnöke a Maszol érdeklődésére elmondta: az Európában űzött lovassport-ágazatok körében a munkalovak versengése jelentős pozíciót tölt be. Hangsúlyozta: az elmúlt években nagy változásokon ment keresztül ezeknek a versenyeknek a szervezése.

„Fontos kiemelni, hogy ezeken a versenyeken semmilyen körülmények között nem lehet a lovat érinteni, bántani, ütlegelni. Szintén fontos, hogy a lovak a rakományt, a terhelést fokozatosan veszik föl, nem úgy, mint ezelőtt tíz évvel, amikor utána kötöttek egy akkora rakományt, amellyel 25 métert sem tudtak menni. Most azzal, hogy fokozatosan kapcsolják rá a lovakra a súlyokat, azt látjuk, hogy akár 300 métert is meg tudnak tenni 3 perc alatt a jól képzett munkalovak” – fogalmazott Bajkó Tibor. Mint mondta, a versenyeken javarészt olyanok vesznek részt, akik mindennapi munkájuk során dolgoznak együtt állataikkal. Azok, akik nem dolgoznak minden nap a lóval, tudatos edzés során tudnak felkészülni a megmérettetésre – tette hozzá.

Bajkó Tibor tisztában van a versenyeket ért kritikákkal, tudja, hogy többen egyenesen állatkínzásnak nevezik ezt a fajta versengést. „Olyan lovas emberként mondom, akinek fontos a ló jóléti állapota: nincsen a versenyben semmi olyan, ami a lónak káros tevékenység volna. A munkaló kifejezetten ilyen, alkatának köszönhetően teljesíteni tudja a versenypálya feladatait” – fogalmazott. Szervezési hiányosságként megemlítette, hogy a helyszíneken nincs lehetőség kisebb súlyokkal bemelegíteni a lovaknak.

A ló és lovas viszonyáról azt mondta: belátja, hogy sok esetben vannak olyan lovas emberek, akik megjelennek különböző kategóriákban, nem csak munkalovak ágazatában, és „hajlandóak” büntetni a lovat a versenyt követően nem kifejezetten eredményes teljesítés után, vagy a versenyt megelőzően „hajlandó volna felpiszkálni a lovát ostorral”. A szervező megjegyezte: a versenyek szervezőinek oda kell figyelniük a jobbító szándékú kritikákra, tanácsokra. Bajkó Tibor szerint ugyanakkor csak olyanok állíthatják, hogy ezek az alkalmak kimerítik az állatkínzás fogalmát, akik nem ismerik a ló felépítését, feladatkörét

Bajkó Tibor kiemelte: Székelyföldön nagy népszerűségnek örvendenek ezek a rendezvények. „A legnagyobb látogatottsága azoknak a versenyeknek van, ahol munkalovak is részt vesznek és teljesítenek. Ez számomra azt igazolja, hogy a lakosság részéről van egyfajta, az érdeklődésen túlmutató szimpátia a munkalovak teljesítése iránt. Az összes ágazat eseményei közül Székelyföldön a munkalovak versenyét látogatják a legtöbben” – mutatott rá.