Frissítette csütörtökön az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a koronavírussal kapcsolatos esetdefiníciókat, amely alapján fertőzésgyanúsnak, tünetmentesnek, stb. minősítenek valakit, illetve ami alapján a haláleseteket összefüggésbe hozzák a vírussal.

Az INSP szerint fertőzésgyanúsnak minősül:

• bármely személy akinél hirtelen láz és köhögés lép fel;
• bármely személy, akinél fellép legalább három a következő tünetek közül: láz, köhögés, gyengeség, fejfájás, izomfájdalom, torokfájás, nátha, nehéz légzés, étvágytalanság/hányinger/hányás, hasmenés, megváltozott tudatállapot;
• bármilyen tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás (mellhártyagyulladás) személy;
• bármely súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel és nehéz légzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel.

SARS-CoV-2 vírussal való fertőzöttség gyanítható azoknál a 16 éven aluli kiskorúaknál is, akiknél gyomorrontásra utaló tünetek (hányás, hasmenés) lépnek fel, és azok nem hozhatók összefüggésbe a táplálkozással. Valószínűsíthető esetnek minősül:

• az a páciens, akinél teljesülnek a fertőzésgyanús esetnél felsorolt klinikai kritériumok, és egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között;

Az érvényben lévő ajánlások értelmében le kell tesztelni az igazoltan fertőzött személy összes tüneteket mutató kontaktját. Igazoltan fertőzött személy:

• az a páciens, akinél a tüdőröntgen-, tüdő-CT- vagy tüdő-ultrahang-vizsgálat a COVID-19-re utal;
• az a hirtelen elhunyt személy, akinél a halál beállta előtt légzési elégtelenség lépett fel, és aki egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja volt, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között.
• akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül.

Direkt kontaktnak minősül:

• a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy;
• az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután);
• az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött személy váladékaival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét);
• az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől;
• az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben – például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben – egy fertőzött betegtől;
• az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákhoz védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül nyúlt hozzá.

A járványügyi kapcsolat a kezdet időpontját megelőző 14 napban jöhetett létre – jegyzi meg az INSP. Aki megfelelő maszkot/védőfelszerelést viselt és betartotta a fizikai távolságot, nem minősül direkt kontaktnak.

Közösségi eredetű megbetegedésről, vagy az egészségügyi ellátással összefüggésbe hozható fertőzésről (IAAM) beszélünk, ha a COVID-19 eset közösségi eredetű vagy egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható okból eredhet (IAAM), az alábbiaktól függően:

• a laboratóriumban történő megerősítés időpontját megelőző napok száma, az egészségügyi egységbe (kórház, dialízis központ), vagy a bentlakásos központba való beutalás után (1. nap);
• az epidemiológiai vizsgálat érvei a közösségi eredet vagy az IAAM vonatkozásában (az eset egyik vagy másik eredetű fertőzésgóchoz tartozik).

A következő esetek fordulhatnak elő; közösségi eredetű fertőzés, amennyiben:

• a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek;
• a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja (például a páciens egy fertőzési gócból érkezik);

Az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésről (IAAM) beszélünk, amikor:

• a tünetek a kórházba utalástól számított 48 óra múlva jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja;
• egészségügyi alkalmazottnál jelentkezik a megbetegedés, és nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek.

Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, lehetnek:

• az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések, ha a kórház elhagyását követő 48 órában jelentkeznek a tünetek;
• bizonytalan eredetűek, ha a kórház elhagyását követő 3-14-napban jelentkeztek a tünetek, és nincsenek a közösségi terjedésre vagy az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésre utaló jelek.

Az igazoltan fertőzöttek halotti bizonyítványában a COVID-19-et kell feltüntetni

COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.).

Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását. A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz – szögezi le az INSP. Ha a halál okát tisztázni kell, javasolt az RT-PCR vizsgálat elvégzése tüdőszövetből vett mintán – teszi hozzá az INSP.