Értékelhető gesztus, javítandó teljesítmény – ehhez hasonló vélemények hangzottak el a csütörtöki házsongárdi séta végén, amelyet a román csoport számára szerveztek a Kolozsvári Magyar Napok keretében annak érdekében, hogy a híres temető magyar vonatkozásaiba a város többségi lakói is betekintést nyerjenek.

A magyarországi származású túravezető, Győri Tamás önkéntesként életében első alkalommal vezette körbe a mintegy húszfős csoportot, gyakran akadozva, keresgélve a megfelelő román szavakat. Néha láthatóan ideges volt, ami érthető: nehéz úgy eladni a magyar kultúrát, ha a másik nyelvét nem ismered. Ám a román közönség végül bizonyította toleranciáját, és még segített is, amikor sejteni vélte, hogy milyen kifejezés után kutat a séta vezetője.

Győri elsőként Moldován Gergely személyét ismertette, aki meglehetősen provokatív választásnak tűnhetett volna, hiszen az etnográfus a dákoromán elmélettől eltérő nézetei miatt mindössze egy ideig publikálhatott román lapokban. A továbbiakban Brassai Sámuelt mutatta be, akiről valaki megjegyezte, „pöpec” volt – ekkor körvonalazódott már a társaság etnikai összetétele: mintegy fele magyar, a másik felének egy része pedig olyan román, akit magyar hívott el. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért látszott az érdeklődés, kérdéseik nem voltak, de a nehézkes előadás ellenére is figyeltek. Volt, aki azt mondta, mostanáig nem érdeklődött sem a temető, sem a magyar kultúra iránt, és ezt mulasztásnak tartja.

Az első két sírhelynél már feladatot vállalt a túravezetésben Szilágyi Sándor, Erdély legelismertebb nyelvésze is, aki egy hete még egyetemi tanár volt a bölcsészkaron, most nyugdíjas. Plusz információkkal igyekezett bombázni a hallgatóságot, megvédte Moldovánt, Brassairól is szívesen beszélt, Mikó Imre kapcsán pedig humorosan megjegyezte, mivel önös érdekei elé helyezte a közösséget, rossz politikusnak számított.

A csoport Bánffy Miklós és Kós Károly nevével ismerkedett még, kissé sajnálkozva, hogy egyes írásokat, amelyeknek a címét szívesen lejegyezték volna, nem találni meg a román nyelvű polcokon. Szilágyi a séta lezárása után hivatalosan is véget vetett az eseménynek egy történettel. Elmesélte: Adrian Năstaséval beszélgetve igyekezett elmagyarázni a volt miniszterelnöknek, hogy a román nyelv éppen olyan távolságra van a magyartól, mint a magyar a romántól, így senkinek nincs könnyebb dolga a másiknál. A közönség soraiból helyeslő morajlás hallatszott, egy résztvevővel beszélgetve kiderült, ő már megpróbálkozott a magyar nyelvvel, de hamar feladta. Talán majd egyszer újra megpróbálja.

Csécs Kinga Emőke, a Házsongárd Alapítvány hivatalos túravezetője a maszol.ro-nak elmondta, ő másként építi fel a sétát, több mint harminc személyiséget mutat be, románokat és magyarokat egyaránt. Az utóbbi év tapasztalatait összegezve látható, hogy érdeklődés nem csak a kolozsvári, hanem a vendégként itt tartózkodó románság részéről is van, gyakran éppen olyan kérdésekből derül ez ki, amelyek nem igazán kötődnek a temetőhöz, a magyarsághoz viszont igen: így például kérdeztek már rá Petőfi sírjára, de a tizenhárom aradi vértanúról is kellett beszélnie. Elmondta azt is, míg nyugati városokban temetőkben már jótékonysági koncerteket is tartanak, az itt el sem képzelhető, így az alapítvány másként próbálja felhívni a figyelmet veszélyeztetett értékekre, többek között hasonló túrákkal, vagy a www.hazsongardalapitvany.ro honlapon.