Szombat reggel kilenckor egy-egy szál szegfűvel fogadták a szervezők a Kultúrpalotában a Vásárhelyi Forgatag keretében szervezett Világtalálkozóra érkezőket. Az előcsarnokban a regisztráció után beszélgetés, ismerkedés következett, a Tükörteremben pedig az Élő könyvtár rendezvény fogadta a világ távoli részein élő marosvásárhelyieket.

Beszélgetősarok állt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének a rendelkezésére, ahol a sajtó szerepéről, helyzetéről lehetett kérdezni az újságírókat. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem részéről Dávid László rektor és Hollanda Dénes egyetemi tanár, nyugalmazott dékán beszélt az egyetemről. A Mesélő Marosvásárhely nevet viselő sarokban Spielmann Mihály történészt faggatták a város múltjáról, Cseh Gábor a Maros Művészegyüttes egykori gyerekcsoportjáról beszélgetett.

A nagyteremben 11 órakor kezdődött a gálaműsor, amelynek műsorvezetője, Nagy István, azzal köszöntötte a teremben ülőket, hogy az első Vásárhelyi Forgatag első Vásárhelyiek Világtalálkozójának első gálaműsora ezt, mert remélhetőleg lesz tizedik és tizennegyedik is.

Kirsch Attila, a világtalálkozó ötletgazdája és fő szervezője a színpadra lépve elmondta, a közösségépítés szándékával jött létre ez a találkozó, amely valamennyi jelenlevőnek szívet dobogtató lesz. „Úgy érezzük, hogy erkölcsi kötelességünk a vásárhelyi tudatot építeni és fejleszteni. Marosvásárhely lelke sugárzik és ez olyan erős, hogy a távolélők is megérezték és hazajöttek, hogy velünk ünnepeljenek. De gondoljunk azokra is, akik nem tudtak eljönni, vagy már nem lehetnek közöttünk” – fogalmazott, majd arra kérte a nézőtéren ülőket, hogy egy perc néma csenddel emlékezzenek a néhai marosvásárhelyi polgártársaikra.

„Mindannyian egy kicsit a múltban élünk, itthon maradtunk, hogy a lehetőségeket felismerve teremtő hangulattal, akarattal tegyünk, alkossunk magyar közösségünk javára, hogy a jövőben itt élhessünk és nevelhessük unokáinkat. Mi, az itt élők naponta megvívjuk csatáinkat a megmaradásunkért. A siker nem a szavak, hanem a tettek függvénye, és mi munkálkodni akarunk a megmaradásunkért” – mondta ünnepi köszöntőjében Kirsch Attila.

A szervező  felsorolta azokat a marosvásárhelyi létesítményeket, intézményeket, illetve helyeket, amelyre valamennyi vásárhelyi büszke, és amelyek meghatározzák a vásárhelyi identitástudatot: a Teleki Téka, amely már 211 éve áll az olvasók rendelkezésére, a Marosvásárhelyi Magyar Nyelvművelő Társaság, a Bolyaiak munkássága, az Appendix, Bodor Péter zenélő kútja, az egyetlen szeg nélkül épült egykori Maros-híd, Bernády György városépítő polgármester, a Kultúrpalota, a Református Kollégium, az egykori kadétiskola, amelyben ma a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem működik, de ide sorolható a Városliget, vagy a Somostető is, és nem utolsósorban mindazok a marosvásárhelyi alkotók, akik munkájukkal hozzájárultak a város hírnevének öregbítéséhez, akik itt élnek, vagy máshol a nagyvilágban. „Szülőföldünk, anyanyelvünk szeretete kötelez” –fogalmazták meg munkájuk mottóját a szervezők.

A Világtalálkozó a déli órákban még zajlott.