Ma már bátran kijelenthető, hogy a fiatalok többsége 18 évesen még nem tekinthető felnőtt személyiségnek, szakemberek véleménye szerint a felnőttkor kezdete egyre jobban kitolódik.

Míg korábban az volt a vélekedés, hogy a tinédzserkor elejére az agy már teljes mértékben kifejlődött, mára nyilvánvalóvá vált, hogy az agyfejlődés nem áll meg egészen a húszas éveink közepéig, vagy akár a harmincas éveink elejéig, sőt bizonyos tekintetben egész életünk során folytatódik. A kamaszkor idején az információfeldolgozás folyamata jelentős változáson megy át, és az egyre fejlettebb eszközök segítségével már az is kimutatható, melyek azok a neurológiai változások, melyek segítségével az agy ebben az időszakban újraszervezi önmagát, új gondolkodási stratégiákat alakít ki, és egyre inkább felnőttes módon kezd gondolkodni.

A kulcsfontosságú terület – ahol a legérdekesebb változások következnek be – a prefrontális kéreg, ezért ha ezen a területen MRI vizsgálatokat végeznek, jól látni, milyen eltérően dolgozzák fel az információkat a gyerekek, a kamaszok és a felnőttek. Ebből világosan látszik az is, hogy attól, hogy valaki elérte a 18. életévét, hirtelen nem változik meg a gondolkodásmódja, és nem lehet rá egyik napról a másikra felnőttként tekinteni, mert az érzelmi és hormonális változások még egészen a húszas évek közepéig vagy még tovább folytatódnak, egészen addig, amíg a prefrontális kéreg teljesen ki nem fejlődik.

A fenti jelenség a hétköznapokban is nyilvánvalóan látszik, hiszen a fiatalok egyre tovább maradnak otthon és egyre tovább igénylik a szüleik támogatását. Frank Furedi, a Kent Egyetem szociológiaprofesszora úgy véli, a mai fiatal felnőttek sokkal infantilisebbek, mint a régebbiek, tömegével néznek rajzfilmeket a mozikban, és az amerikai gyerekcsatornák nézőit is 25 százalékban felnőttek teszik ki. Erről persze a szülők és a társadalom is tehet, hiszen a mai szülők többsége még 11-13 éves gyermekét sem engedi egyedül közlekedni, a gimnazistákat úgy kezeljük, mint régen az általános iskolásokat, az egyetemistákat pedig úgy, ahogy egykor a középiskolásokat.

Mi akkor a megoldás? Régen a felnőtté válás jele az volt, ha valaki elköltözött otthonról, ám a szakértők szerint erre nincs feltétlenül szükség, arra viszont igen, hogy egy a szüleivel élő 25-30 éves fiatal már mosson magára, szálljon be a költségekbe, takarítsa ki a saját lakrészét, és ne várja el a szüleitől, hogy kiszolgálják őt.

Hasonló a helyzet az első autó megszerzésével is, sok szülő ugyanis ezzel ajándékozza meg 18 éves gyermekét, holott a többségük még nem képes felelősségteljes döntést hozni egy-egy kiélezett helyzetben, ezért ezek a fiatalok számos balesetet okoznak. Szakemberek szerint erre sem az a megoldás, ha kitoljuk a jogosítvány megszerzésének életkorát, sokkal inkább az, ha időben megtanítjuk a gyerekeket a helyes vezetési technika elsajátítására, sőt akár az iskolai tanmenetbe is beillesztjük mindezt.