Évente két nagy vásárt tartanak Feketetón, az őszi szezonban október második hetében gyűl össze a több száz árus és a több tízezres tömeg. Román és magyar hangok keverednek, kínai zoknik náci és kommunista jelvényekkel, könyvek cifra mintájú tányérokkal és rádiókkal, laptopokkal, kóla meg sör miccsel.

Az idei vásár némileg csendesebbnek hatott az idén, holott a szombati napot számítják a csúcspontjának. A hangulat azonban megmaradt: a portékájukat öniróniától sem mentesen kínáló asszonyok és férfiak mellett aligha lehet úgy elhaladni, hogy bár egy pillantást ne vessünk az egymás mellett sorakozó üstökre, vagy a halomba dobált ruhadarabokra, a füstölgő székely és román eledelek, a bor, a kürtőskalács is vonzó.

Ki miért jár ide: van, aki a tömeget, a zsibvásár meglepetéseit kedveli, mások valódi kincsvadászok, elkötelezett alkudozók, akik megfontoltan, de sokat költenek ilyenkor. A feketetói vásár tökéletes keresztmetszete a balkánnak: a nyugati rend és a keleti zűrzavar elegyedik benne olyan sűrűn, hogy a turistáknak nem is elég egy nap a megszokáshoz.