Közel háromszázan írták már alá a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban bevezetendő egyenruha ellen tiltakozó internetes petíciót. Viták, érvek, érdekek csapnak össze Kovászna megye egyik legnagyobb iskolájában, egyelőre nem tudni, hogy ki nyeri meg a csatát.

Négy évvel ezelőtt már felmerült az egyenruha bevezetése az intézményben, akkor azonban szülői felháborodás miatt azt mondták, nem terveznek ilyen lépéseket az iskolában. A tanintézmény vezetése viszont felméréseket végzett ebben a kérdésben, amelyekből –mint állítják – az derült ki, hogy a diákság 65 százaléka rábólintana az egyenruha viselésére. A kérdést ezért nemrég ismét napirendre tűzték: januárban döntenek arról, hogy milyen öltözéket szabnak a diákokra. Annyit már tudni lehet, hogy a szentgyörgyi román líceumtól eltérően nem 300 lej lesz az egyenruha költségeinek felső határa, hanem 110-120 lej.

Kerekes Dóra, az iskola igazgatónője a maszol.ro kérdéseire válaszolva elmondta, szülői javaslatokra, már-már nyomásra döntöttek úgy, hogy végül bevezetik az egyenruhát. A döntés január 22-én születik meg a pontos öltözetről, ettől a hónaptól a diákokat már felszólították arra, hogy sötét nadrágban és felsőben, fehér ingben vagy pólóban jelenjenek meg, a következő tanév elejétől pedig kötelezővé válik az egyenruha.

Az alig tíz nap alatt több mint 300 aláírást összegyűjtő petíciót Szőcs Eszter mikeses diák indította, az interneten azt írja, ha bevezetik az egyenruhát, ő biztosan nem veszi majd fel, és ezzel több társa is így van.

Szőcs Eszter lapunknak elmondta, a petíciót egy nyílt levélhez csatolva szeretnék benyújtani az igazgatóságra. Alevélben a kérdés újragondolását, és ha lehetséges, az ötlet elvetését kérik. Mint mondta, több aláírás is összegyűlt volna, de hétfőn vagy kedden le kell adniuk az eredményeket, hogy a szerdai vezetőtanácsi gyűlésen tárgyalhassanak a témáról.

Az egyenruha viselésének visszautasításáról így fogalmazott: „Hogy a társaim végül hogyan döntenek, azt nem tudom, de én semmiképp sem szeretnék egyenruhát hordani. Ez az utolsó másfél évem ebben az iskolában és eddig büszke voltam, hogy ide járhatok, mert úgy éreztem, a Mikes egy igazán diákbarát iskola. Úgy gondolom, ezáltal veszít a barátságos arculatából az intézmény. A petíciót én a változtatás és az összefogás szándékával indítottam, és természetesen vállalom a következményeket, amiket ez maga után von”.

Az aláírások mellett számos hozzászólás erősíti azokat, akik nem akarnak egyenruhát: valaki azt állítja, hogy ha a tanulmányi eredményeken nem lendít egy ilyen határozat, akkor nincs értelme, a lényeg pedig az, hogy mindenki kényelmes ruhában járjon iskolába. Más azt írja, ezzel csak azt éri el az igazgatóság, hogy a tanulók megutálják az iskolát. Egy nyolcadikos diák ezt a felvetést látszik igazolni: „Eddig a Mikesbe akartam menni 9. osztálytól, de rájöttem, hogy a Mikóban nem gyászolnak minden nap”, írja.

Mások azt írják, ha a világon sok száz millió diáknak megfelel az egyenruha, nincs értelme, hogy a mikesesek lázadjanak, azt pedig valóban meg kell oldani, hogy az intézményből ne legyen divatbemutató. Másvalaki erősebben fogalmaz, szerinte egyes diákok úgy öltözködnek és viselkednek, mint egy útszéli prostituált, az egyenruha bevezetése a diszkriminációt és ezeket a magatartásokat is lesöpörhetné az asztalról.

Hogy mivel kell annak a diáknak szembesülnie, aki nem hajlandó egyenruhában járni, Kerekes igazgatónő azt mondta: az iskola rendszabályzatába is bekerül az egyenruháról szóló passzus, ezért aki év elején nem írja alá a diák és az intézmény közti megállapodást, „annak nincs mit keresnie a Mikesben, ahogy annak sem, aki az aláírt szerződésre fittyet hány”.