Ha a parlament elé kerül a törvénytervezet arról, hogy Kolozsvár román nevéből száműzzék a Nicolae Ceaușescu által negyven évvel ezelőtt ráoktrojált Napoca nevet, a honatyák nem mondanak majd nemet – véli Györke Zoltán volt Kolozs megyei alprefektus, a törvény kezdeményezője. 

Honnan jött az ötlet, hogy a mozgalom élére álljon?

1974. október 15-én, a kommunista vezérek a mi, helyi közösségünk ellen agressziót követtek el, ennek a szimbolikus kijavítása pedig több ideje foglalkoztat már. A Ceaușescu diktatúra bukása után több olyan település, amely nevében a kommunista múlt emlékét viselte, törvénymódositás útján visszanyerte korábbi elnevezését. Románia alkotmánya értelmében a törvénykezdeményezés nem csak a kormányt, a képviselőket, vagy a szenátorokat illeti meg, hanem legalább százezer, szavazati joggal rendelkező állampolgárt is. Hiába volt ám kolozsvári miniszterelnökünk, honatyáink mindeddig nem kezdeményezték Kolozsvár nevének visszaállítását. Ezért az egyik közösségi oldalon ismertettem, hogy a kolozsváriak is gyakorolhatják az állampolgári törvénykezdeményezési jogukat, és ezáltal Kolozsvár-Napoca újból Kolozsvár lehet. Ennek értelmében nem beszélhetünk még mozgalomról, hiszen alig kezdődött meg az iratkozás a kezdeményező bizottságba.

Milyen volt az eddigi fogadtatás, elsősorban a románok részéről?

A közösségi oldalról és a helyi sajtóból lehet látni, hogy a románok is jól fogadták a kezdeményezést. Az állampolgári kezdeményezésről szóló eljárás egyébként románul, magyarul és németül volt megfogalmazva, ezennel üzenve, hogy csak összefogással lehet a városunk újból Cluj, Kolozsvár és Klausenburg.

Elkezdődött az aláírásgyűjtés? Hogyan fognak gyűjteni?

Ahogy ezt a 189/1999-es törvény is elrendeli, a kezdeményező bizottság gyűjti majd az aláírásokat, saját szervezése alapján.

Milyen esélyt lát arra, hogy ha meglesz a 100 ezer, akkor a parlament is az ügy mellé áll?

Becslésem szerint a parlamentben a begyűjtött aláírások száma fontosabb lesz, mint maga törvényjavaslat indoklása. Nehéz lehet egy szenátornak vagy képviselőnek, aki alig ötezer szavazattal került be a parlamentbe, nem támogatni több mint százezer állampolgár kezdeményezését. A parlamenti eljárásban azonban a kormány véleménye lesz a döntő fontosságú.

Látja-e bármilyen ideológiai, érzelmi akadályát ennek az ügynek?

Nem. Semmiképp nem lehet megakadályozni ennyi román állampolgárt, hogy beiktasson egy törvényjavaslatot.

Ön szerint mostanáig miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel?

A kérdéssel foglalkoztak, ám állampolgári kezdeményezés nem indult mostanáig. Hogy miért nem, annak nem tudom az okát.

Ki lehet-e kerülni, hogy megint egy magyar, tehát etnikai vonzatú ügynek tekintsék és akként kezeljék ezt az ügyet?

Igen, mivel már a kezdeményező bizottságba is beiratkoztak románok és magyarok egyaránt. Bárki beiratkozhat egyébként, aki választójoggal rendelkezik, és támogatja a törvényjavaslatot. Az én személyes szerepem csak a bizottság alakulásáig tart, aminek természetesen én is tagja leszek. Hamarosan megtudjuk, hogy felvállalják-e a kolozsváriak is ezt az erőfeszítést, vagy minden marad úgy ahogy azt az elvtársak jónak látták 1974 október 15-én.