Lenyűgöző és egyben ijesztő látványt nyújt Herkulesfürdő mai arca: gyönyörű épületek omladozó állapotban várnak felújításra, a fejlesztéseket pedig nehezíti a tisztázatlan tulajdonjog. Az ingyen-wellness élményre váró turisták május elseje után kezdik el felkeresni a monarchia-beli üdülőközőpontot.

54-56 fokon zubog fel a víz a föld gyomrából, kis kádakban, betonozott gödröcskékben kínálja gyógyhatását a kénes víz. A Herkulesfürdőre járó turisták egy része vonzódik csupán a szállodákban kialakított gyógyközpontok felé, de van egy olyan csoport is, akik szívesebben áztatják magukat a természet közepén létesített wellness-központban. A forgatókönyv a következő: forró vízben tíz-húsz perc, majd egy kiadós mártózás a nagy erővel zubogó Csernában, aztán újra a forró víz.

„Ilyenkor érzi az ember, hogy minden egyes sejtecskéje megtelik energiával kezd és igent mond az életre”, mondja egy idős bácsi, aki menni is alig tud, de ezt a kezelést a napi programjából semmiképpen sem hagyná ki. Egy masszőr nő kis elkerített pavilonnal próbálkozik csalogatni a vendégeket, és biza naponta betérnek hozzá néhányan kipróbálni a lazító, relaxációs ráhangolódást.

A település egy-egy házának udvarán is fellelhetőek ezek a kis kádacskák, forróbb-melegebb vízzel, ám a tulajdonos két-három lejt elkér a kezelésért, mondván: amiért nem fizetünk, annak hatása sincsen. Kizárólag harminc percet szabad bent tartózkodni a vízben, és hogy mindenki biztosra menjen, a medence fölé magasodó fára egy órát akasztottak fel.

Posztkommunista idill napjainkban

Beton, malter, vakolat, építkező állványok és a biztonság érdekében elkerített épületek: nagyméretű felújítási munkálatok zajlanak Herkulesfürdőn, az egykor igen nagy népszerűségnek örvendő gyógytelepen.

Bár rengeteg élménydús kalandot rejt magában, Herkulesfürdő nem tartozik a gyakran látogatott üdülőközpontok közé. Néhány évtizede azonban még pezsgett itt az élet, és Székelyföldtől távol esik ugyan, mégis jelentős látogatottságnak örvendett a hegyes vidék lakói részéről is.

Az óvárostól délre eső üdülőkomplexum a posztkommunista időkben teljesen tönkrement. A szétmállott vakolat, omladozásig roggyant pincék, földre hullt cserepek, betört ablakok mögött sejteni lehet a közelmúlt valóságát: nem is olyan régen, a szocialista érában a pártfunkcionáriusok kedvelt üdülőhelye volt a település.

A Cserna vad és zuhatagos völgyében, hatalmas meredek hegyekkel körülvéve, 168 méter tengerszint feletti magasságban fekszik a település, nagyon könnyen megközelíthető, 5 km-re van a 6-os főúttól. Fennséges panorámát nyújt a település fölé magasodó Domogléd fehér, impozáns meszkőszikláival, mely a Mehádiai hegység része. A Cserna folyó túloldalán húzódik a jóval erdősebb Cserna hegység. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a település lakossága 6.400 fő, abból csupán 95 a magyar.

„Látogasd meg Ferenc József palotáját, ahol Sissi királynőt is kezelték és keresd fel az erdő alatt, a Cserna melletti kis forróvizes gödröcskéket!” – ha egyéb nem is, de ez a két program minden ajánlóban szerepel azok számára, akik Herkulesfürdő felé veszik az irányt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leghíresebb és legszebb fürdőhelye egykoron virágzó fürdőélettel büszkélkedett. Gyógyító ereje nem csupán a fürdővizeinek köszönhető, de ionizált levegője, is nagyon keresett volt, hiszen megfelel a 3.000 méteres magasságnak.

Vizeinek gyógyerejét már a rómaiak is ismerték és használták, az első fürdők 105 – 107 között létesültek, „Ad aquis Herculi sacerdos” (Herkules szent vizeihez) vagy “Thermae Hercului ad Mehadium” (Herkules mehádiai hévizei) megnevezésekkel. A gazdagságot és jómódot hirdető épületeket több ízben lerombolták a népvándorlások korában, a török betörések idején.

Az Osztrák Magyar Monarchia korában, miután egy bécsi orvos elemezte vizeit és megállapította csodálatos gyógyhatásukat, kiépült a fürdő, utak létesültek, szabályozni kezdték a Cserna folyót, ugyanis a magyar és osztrák hadseregnek szüksége volt egy nagy kapacitású katonai egészségügyi központra, korházakra és gyógyhelyre. A fürdőhely fénykorát 1852 után élte, amikor Ferencz József császár Herkulesfürdőre látogatott. Ez után épültek fel a ma is látható épületek, polgári fürdőházak, szálláshelyek.