Dr. Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának vezetője az egyetem helyzetéről folyatott tárgyalások után nyilatkozott a maszol.ro-nak.

Ön később érkezett a péntek esti tárgyalásra. Mi történt, nem hívták meg a találkozóra?

Meghívtak, csak a szokásos módszerrel, előbb a román félt, utána a magyarokat.

Miről tárgyaltak?

A magyar tagozat problémáiról és arról, hogy a tanügyi törvényt hogyan kellene alkalmazni az egyetemünkön.

Milyen megegyezés született, illetve mennyire elégedettek az egyezséggel?

Mi úgy ültünk le tárgyalni, hogy három dologhoz ragaszkodunk feltétlenül: ismerjék el a választásainkat, a magyar főtanszékek jöjjenek létre és az egyetem alapokmányába kerüljön be a magyar vonal megalakítására vonatkozó határozatot.

Mennyi esélyt lát erre?

Született egy hétpontos dokumentum, amit kézjegyével látott el a román oldalról a rektor és Florin Buicu szakszervezeti elnök, részünkről pedig Szilágyi Tibor, Lőrinczi Zoltán és jómagam, valamint a miniszter asszony, aki személyesen kezességet vállalt, hogy ezeket be fogják tartani.

Mit tartalmaz ez a hétpontos dokumentum?

Nem igazán értettünk egyet, de végül elfogadtuk, hogy a választásokat magyar oldalon megismételjük, 13 képviselőt, ahogy az eredetileg le volt osztva, megválasztunk egy új választás során. Sajnos maradnak a szenátusban azok az úgymond magyar képviselők is, akiket előzőleg megválasztottak. Utána megtörténik a prorektor és a dékánhelyettesek kinevezése. Itt eleve az volt az egyik feltétel, úgy ültek le tárgyalni, hogy személyemről nem eshetett szó, tehát én nem jöhetek szóba, mint prorektor. Ezt simán vállalom, megmondtam, ha ez az ára, az én személyem, akkor ez ne legyen gond. A másik dolog: az egyetemen közösen fogunk dolgozni az akkreditációért, hogy sikeresen menjen. Amit még elértünk, az az, hogy a magyar rektorhelyettes dönti el, milyen állásokat hirdet a magyarok számára, tehát nem a tizenegy tagú adminisztrációs tanács szavazatán megy át, ha esetleg kedve lesz hozzá.

A tanársegédi állásoknál is itt történt még előrelépés. Adjunktustól fölfele eddig is meghatározták, hogy román vagy magyar előadói normáról van-e szó, most a tanársegédi állásokra is kiterjesztették azt, hogy a minket megillető tanársegédi helyekre magyarokat vegyenek fel. Ami a magyar főtanszékeket illeti: itt olyan döntés született, hogy az akkreditációs folyamat lezárultával, ami mintegy hét hónap, a szenátus eldönti, hány magyar tanszék lesz. Tehát tulajdonképpen egy héthónapos haladékot kaptunk a tanszékek megalapítására, amire a miniszter asszony személyesen garanciát vállalt. Meg fog történni, ezt pedig a tanügyi törvény írja elő, és tényleg így van, hogy a szenátusnak azt kell eldönteni, hogy hány magyar főtanszék legyen. Csak az a baj, hogy eddig ezt a szenátus sajátosan értelmezte, vagyis úgy értelmezték, hogy zéró magyar tanszék.

Tehát végül ki választja meg a rektorhelyettest?

A rektorhelyettest a rektor nevezi ki. Nekünk három személy kell jelölnünk, így írja a törvény. Jó, vagy rossz, ez így van. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen például van egy olyan belső megegyezés, hogy a magyar tagozat vezetője automatikusan prorektor is. Tehát meg fogjuk tenni a három javaslatot. De ahogy mondtam, az én személyem nem jöhet szóba, de isten neki, ha ez az ára.

Mi a kifogás a személye ellen?

Azt hiszem, a kitartásom. Eltelt úgy másfél év, hogy végig ragaszkodtunk a törvény alkalmazásához, nem kell mondanom, hogy mi zajlott a médiában, és egyszer csak hirtelen idegen emberek kezdtek érdeklődni nagyon is élénken viselt dolgaink iránt… Hadd, ne folytassam tovább. Volt némi nyomásgyakorlás, egyebek, mi pedig kitartottunk, és továbbra is azt mondom, hogy ha ez, amit mi aláírtunk és aláírásunkkal szentesítettünk, nem valósul meg úgy, ahogy ezt leszögeztük, akkor továbbra is ugyanolyan konokak maradunk, amilyenek eddig voltunk.