Így vall másságáról egy kolozsvári leszbikus lány


-A A+

A meleg büszkeség napja, a köré szervezett rendezvények a romániai társadalom egy jelentős részénél kiverik a biztosítékot. Egy kolozsvári magyar leszbikus lánnyal arról beszélgettünk, hogyan éli meg ő a másságát, mit gondol azokról, akik nehezítik a mindennapjait. Interjúalanyunk hosszas dilemmázás után döntött úgy, hogy nem vállalja a nevét.

Amikor felkértünk interjúra, azt mondtad, örömmel válaszolsz a kérdéseinkre, mert már tele van a hócipőd. Mivel?

A bajok ott kezdődtek, amikor intenzíven elkezdtem facebookos hozzászólásokat olvasni. A hozzászólásokból és a magyarországi kormányzati szereplők nyilatkozataiból áradó homofóbia rendesen betette nálam az ajtót. Megdöbbentett, hogy a magyar kormány hivatalos álláspontjává vált a melegekkel szembeni gyűlölet: szerintük az LMBTQ közösség tagjai aberráltak, nincs helyük a társadalomban, a szervezeteiket ki kell iktatni, ki kell csinálni. Attól tartok, hogy a magyar kormány álláspontja ide is beszivárog, hogy ezt is importáljuk. Mi történik majd, ha bárki feljogosítva érzi magát arra, hogy tettekben is kifejezze a melegekkel szembeni ellenérzéseit? Miért ne üthetnék, köphetnék le az utcán egy meleget, ha vezető magyar politikusok is elítélik őket?

Azt mondod, hogy beszivárognak ide a homofób gondolatok. Ezek szerint mostanáig jobb volt a helyzet?

Nem. Csak mostanáig nem adtak ekkora lovat a homofóbok alá. A helyzet egyébként nálunk sem jobb, ami az LMBTQ közösség megítélését illeti. Pár héttel ezelőtt egy keresztény ifjúsági szervezet beszélgetést szervezett Conchita Wurst kapcsán. Pszichológusok, egyházak képviselői, egyetemi tanárok beszélgettek a szexuális orientációról és a nemi identitásról. Azaz beszélgettek volna, ha egyáltalán különválasztották volna ezt a két kérdést, a megszólalóknak ugyanis fogalmuk sem volt, mit fednek a kifejezések, mi a különbség köztük. Megjegyzem, egyebekkel sem voltak tisztában. Durva, vaskos előítéletek hangzottak el, a pszichológus is abból indult ki, hogy a homoszexualitás választás kérdése, holott annyiszor elhangzott már, ha ez választás kérdése volna, ki lenne az az őrült, aki kitenné magát ezeknek az atrocitásoknak?

Folyamatosan zajlik a vita arról, hogy a szexuális preferencia genetikai hátterű vagy tanult, választott orientáltság. Szerinted számít egyáltalán, hogy mi a magyarázat a másságra?

Kolozsváron sikerült létrehoznunk másfél évvel ezelőtt egy LMBTQ csoportot. Közel 130 tagja van. Ebből legalább 30 embert személyesen is ismerek. Többen vidékről származnak, és egyetlen esetet leszámítva mindenkinek heteroszexuális szülei vannak. Kérdem én: ha választás kérdése, ha valóban létezik a „buzilobbi”, honnan kaptak ezek az emberek valós mintát, reklámot ahhoz, hogy melegek legyenek? A szexualitásról soha nem beszélő vidéki közösségektől? Vagy a szüleiktől? Melyik az a szülő, aki azt szeretné, hogy megvesse gyermekét a társadalom? A nap közel 24 órájában folyton hetero párokat látsz magad körül. Heterókkal foglalkozó filmeket, reklámokat, tananyagokat és még sorolhatnám. Ki gondolhatja azt komolyan, hogy félévente egy meleg tematikájú film vagy egy könyv vagy egy videó vagy egy előadás valakit tényleg meleggé tesz? Nem inkább arról van szó, hogy ezek az emberek már eleve melegek? Vagy nézzük meg azokat a családokat, amelyekben két férfi vagy két nő vállal gyereket. Rengeteg ilyen külföldi párral ismerkedtem meg a közelmúltban, és nincs tudomásom arról, hogy a gyerekeik melegek lettek volna csak a szülők miatt. A melegség nem örökölhető, nem betegség. És nem is fertőző. Az, hogy egy külső szem számára egyre több a meleg, nem jelent egyebet, csak azt, hogy egyre többen vállalják fel magukat. Falun, ahol nem beszélnek róla, éppen annyi a meleg, mint máshol. Homokba dugják a fejüket azok, akik azt hiszik, egy konzervatív társadalomban kevesebb a meleg. Ha valaki elkezdene olvasni, tájékozódni ebben a témában, rögtön megértené, hogy alaptalanok a melegekkel szembeni előítéletek. Csak olvasni kellene. Felfoghatatlan, hogy tudsz elítélni, nyilatkozni olyasmiről, amiről előzőleg nem tájékozódsz.

Hogyan ment végbe benned a felismerés, hogy leszbikus vagy?

Egyáltalán nem legenda, hogy a melegek közül sokan már gyerekként tudják, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Körülöttem sok a sokgyerekes család, hihetetlen, mennyire látszik, melyik kisfiú, kislány kit szeret. Azonnal kiderül, ha egy kisfiú például nem a lányokat kedveli. Nagy kérdés, hogy mi a teendő ebben az esetben: mikor és hogyan kell esetleg közölni a szülőkkel stb. A párom már óvódásként, kisiskolásként puszilózott lányokkal. Gyerekként ez volt neki a természetes. Akkor kezd ez probléma lenni, amikor a környezeted azt kezdi diktálni, hogy ez természetellenes, ördögi stb. Én nyolcadikos voltam, amikor felismertem ezt. Elég nagy ahhoz, hogy a társadalmi elvárásoknak mindenképp eleget akarjak tenni. Fiúztam, ahol csak lehetett. Sok időnek kellett eltelnie, amíg eldöntöttem, nem érdekelnek az elvárások, és akkor felhagytam a fiúzással. Hogy milyen érzés leszbikusként fiúkkal járni? Neked milyen érzés lenne fiúként fiúzni?

Amikor megtudom valakiről, hogy meleg, az egyéb jelzők mellé, amiket eddig hordoztam az illető kapcsán, ezt is „feljegyzem”. Eközben mondjuk soha nem kap külön jelzőt az, aki heteroszexuális. Hogyan éled ezt meg te, mennyire határoz meg a szexuális orientációd?

Gondold csak el, ha úgy nőnél fel, hogy hiányzik a fél karod, a társadalom pedig folyton gúnyolna emiatt. Nem építenéd be a személyiségedbe a folytonos védekezést? Azzal, hogy folyton érzed a társadalom részéről ezt a megmagyarázhatatlan viszolygást, sokszor olyan reakciókat válthat ki belőled, amelyek normális esetben nincsenek jelen. Miért van az, hogy a homoszexuálisok körében sok a frusztrált ember? Nem érzik a homofóbok a felelősségét annak, hogy embereket tesznek tönkre olyasmiért, amiről azok nem is tehetnek? A pakliban persze az is benne van, hogy ami nem öl meg, megerősít. Csak nem mindenkinek sikerül ez utóbbi.

Minek a számlájára írod a homofób megnyilvánulásokat?

Miért van zsidózás és cigányozás? Nem gondolom, hogy az emberek gonoszak, csak azt, hogy tudatlanok. Hogy a Facebookon arctalanul nyomják a gyűlöletbeszédet, nem azt jelenti, hogy szemtől-szembe is így viselkednének. Legalábbis én nem találkoztam ilyen esettel. A társadalmi elnyomás, a gyűlölet elképesztő reakciókra képes. Számomra felfoghatatlan, hogy például a haláltáborokban zsidók segédkeztek a náciknak, mint ahogy az is, hogy pár meleg a leghangosabb homofób.

Gyakori vád a melegfelvonulásokkal kapcsolatosan, hogy sokan nem egy egyszerű öltözetben jelennek meg, hanem kihívóan, sokak számára szeméremsértően. Valóban nem inkább az volna pragmatikus, hogy egy olyan társadalomban, amelyikben az alapvető fogalmakkal sincs tisztában a többség, inkább azt hangsúlyozzuk, hogy szexuális orientációtól függetlenül mind hétköznapi emberek vagyunk, egymás barátai, munkatársai, osztálytársai stb.?

A melegfelvonulásokkal szabadságjogainkért küzdünk. Hogyan tilthatnánk meg ilyen alapon bárkinek, hogy vonuljon? Másrészt a felvonulásokat az amerikai transzvesztitáknak köszönhetjük, ők indították el. Pont őket zárni ki az eseményből? Akiket ugyanis pávatollban, férfi létükre női ruhában vonulni látsz, éppen a transzvesztiták. Ők gyakorlatilag meleg fiúk, akik nem akarják nővé operáltatni magukat, nincsenek kérdéseik a nemi identitásukkal kapcsolatban, csak simán szeretnek női ruhában tetszelegni. Ennyi. A médiának egyébként nem kis felelőssége van abban, hogy sokak azt hiszik: a meleg büszkeség menetén csak a transzvesztiták vonulnak, holott gyakorlatilag alig vannak páran. Alig látni a tudósításokban azokat a hétköznapi ruhában, békésen vonuló párokat, akik a vonulók 90-95 százalékát teszik ki.

A megoldás az lenne, ha mindenki felvállalná másságát?

Persze. A gond csak az, hogy ezért hátrányba kerülhetsz. Személy szerint tudok olyan konkrét esetről, amikor valaki azért nem kapott meg egy vezető beosztású állást, mert meleg. Nehogy azt higgyük, hogy gyakorlatban sincs kirekesztés.

Te mennyire kezeled nyíltan azt, hogy meleg vagy?

A saját környezetemben teljesen: tudja a családom – nemrégiben mutattam be nekik például az élettársam –, és a munkahelyeimen is tisztában vannak ezzel. Szemtől szembe soha nem tapasztaltam ellenszenvet; minél természetesebben kezeled a kérdést, és nem úgy állsz a dologhoz, hogy „úristen, aberrált ember vagyok”, annál természetesebbek a reakciók is. Persze nem tudhatom, hogy valójában milyen lehetőségektől estem el amiatt, mert meleg vagyok, hiszen nyílván nem kötötték az orromra.

Pozitív változásokra – túl az általad említett magyarországi hangok rossz hatásán – lehet számítani?

Szerintem a magyar kormány hivatalos homofóbiája meg fogja erősíteni a melegszervezeteket. A minap egy magyarországi szervezet tagja azt írta, hogy Kerényi buzizása és a KEHI vizsgálódása felért egy fél éves csapatépítéssel. Ezen kívül nem sok pozitív változásra számítok. A sötétség egyre nyomasztóbb.








EZT OLVASTA MÁR?

X