Október 17-én tartják a szegénység elleni küzdelem világnapját, miután 1992-ben Joseph Wresinszky atya, a Segítség Mindenfajta Nyomorúság Elleni Negyedik Világmozgalom (ATD) alapítója felvetette az ötletet, az ENSZ pedig elfogadta. Ebből az alkalomból kérdeztük Péter László szociológust a szegénység szintjeiről, okairól, hatásairól.

Milyen „fokozatai” vannak az elszegényedésnek?

Az elszegényedés rendszerint egy folyamat, ami fokozatosan megy végbe (természetesen előfordul, hogy valaki "egyik napról a másikra" találja magát szemben a kilátástalansággal), különböző sokkok hatására, amelyek egyre nehezebbé teszik  az ember anyagi és társadalmi helyzetét. Ilyenek a különféle betegségek, a munkahely tartós elvesztése, az eleve anyagi bizonytalanságban élők esetében a válás, ami a férfiaknál a lakás elvesztését is jelenti egyben, ami nálunk majdnem biztosan szegénységet produkál. Az úgynevezett lakásszegénység az egyik legsúlyosabb jelenség Romániában, hiszen a tulajdonrendszer sajátossága miatt a saját tulajdon nélküliek egy kisebb negatív esemény hatására könnyen elindulnak a lejtőn. A fenti sokkokat egészíti ki a bankkölcsönök nyomán megjelenő fizetésképtelenség, ami a középosztályra jellemző. Újabban a kisebb vállalkozások becsődölése is ilyen sokk, ami könnyen súlyos problémákat okozhat. Ha a felsorolt sokkok kombinálódnak, akkor az elszegényedési folyamat gyorsabban bekövetkezik, és a felemelkedés is sokkal nehezebb. De sajnos ilyen a kockázat-társadalom…

Melyek a leginkább rögzült tévhitek a szegénységgel/szegényekkel kapcsolatban?

Hogy a szegények lusták, és kizárólag önhibájukból lettek szegények, mert nem használták ki a lehetőségeket. Hogy csak ők tehetők felelőssé a kialakult helyzetükért. Az is tévhit, hogy számukra ez a helyzet megfelel, és nem tennének semmit, hogy kikecmeregjenek ebből az áldatlan állapotból, vagy, hogy ők lennének a felelősek a társadalom különféle bajaiért. Például nem igaz, hogy miattuk kell nekem nagyobb adót fizetnem, és hogy amennyiben kizárom a társadalomból a lakás nélkülieket, nekem jobb lesz. Nem lesz jobb, mert a társadalom nem használta fel azok tehetségét, akik valamilyen okból szerencsétlen helyzetbe kerültek vagy eleve abba születtek. A szegénység társadalmi jelenség, tehát elsősorban társadalmi okai vannak.

Melyek az elszegényedés leginkább szembeötlő hozadékai? Gondolok itt elsősorban a társadalom viszonyára az egyénnel és fordítva.

Első körben meglazulnak a szegény ember kapcsolatai a formális intézményrendszerrel. Itt az oktatási és egészségügyi rendszerre gondolok elsősorban. A szegény ember eleve betegebb az átlagnál, de mivel pénze kevés, ritkábban engedheti meg magának a kezelést, ezért csak végső esetben fordul orvoshoz. Továbbá, az iskolai tanulmányok feladása is elsősorban a vidéki szegény gyermekeket sújtja, mert ők munkaerőnek kellenek a család túlélése érdekében. A politikai intézményekkel is meglazul a kapcsolat, ők kisebb arányban mennek el szavazni, politikailag passzívabbak. Fokozatosan kirekesztődnek a társadalom formális világából. Mint tudjuk, ebben döntő a munkaerő-piactól való tartás távolmaradás, a munkanélküliség.

Mi történik az emberi kapcsolatokkal?

Rosszabb esetben kimarad az ember a baráti társaságból, mert nem tudja finanszírozni ennek anyagi költségeit (közös szórakozás, kirándulás, kölcsönös családi látogatások, mozi stb.) Súlyos esetben a rokonokkal is meglazul a kötelék, és akár el is szakadhat. Ami marad, a közvetlen fizikai közelségében lakó szomszédok (akik nagy eséllyel maguk is szegények), sőt velük meg is erősödik a kapcsolat, mert kölcsönösen szükségük van egymásra a túlélés érdekében. Ez már egyféle atomizált állapot, amikor a szegény és a társadalom között alig van kapcsolat, térben is koncentrálódik, ilyen extrém  helyzetű emberek élnek a lepusztult, szegregált városi gettókban. Ennél már csak a hajléktalan állapota lehet súlyosabb, aki tényleg egyedül van, hiszen mindenki átnéz rajta.

Kik a „legveszélyeztetettebbek” az elszegényedés szempontjából?

Az iskolázatlanok, a sokgyermekesek, a romák, a gyermekek, a lakásnélküliek.

Létezik önbeteljesítő megbélyegzés? Elsősorban a romákra gondolok, akik nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, mit gondol róluk a társadalom egy jelentős része.

Igen, a címkézés, a stigmatizálás, az előítéletesség és a diszkrimináció is okai a szegénységnek, annak, hogy egyesek nem tudnak kilépni a szegény helyzetükből. A szegénységnek ugyanis nem csupán anyagi, hanem elsősorban társadalmi következményei és okai vannak. Ha a többség tartósan elzárkózik tőlük, nem segít, hanem csak elvár, akkor az önmagát beteljesítő jóslatként fog működni a következő generációk számára.

(A címlapi fotó készítője: Vargyasi Levente)