Minden jel szerint felmenti majd a hátrányos megkülönböztetés vádja alól a diszkriminációellenes tanács (CNCD) azt a medgyesi tanítónőt, akinek osztályából kizártak egy Down-szindrómás kisfiút. A CNCD-hez megérkezett az összes fél – köztük az igazgató és a tanfelügyelőség – álláspontja.

Vádak és magyarázatok

Mint megírtuk, a szülők megalázva érezték magukat és gyermeküket az idei tanévkezdéskor: Kiss Elizeus neve nem szerepelt annak az elsős osztályteremnek ajtajára kifüggesztett névsorban, ahová a közös iskolai évnyitó után bevonultak a csoportok, annak ellenére, hogy a Down-szindrómás fiú az előkészítő osztályt együtt végezte a többiekkel. A kifiú számára nem késztítettek elő asztalt és széket, a tanítónő pedig egyáltalán nem foglalkozott vele, rá sem nézett. A Kiss házaspár ezért  bepanaszolta a pedagógust a diszkriminációellenes tanácsnál (CNCD).

Tódor-Nyárádi Zsuzsa alaptalannak érzi az őt ért vádakat. Lapunknak is elmondta, a CNCD-hez elküldött nyilatkozatában is megfogalmazta: nem tartozik a munkaköri leírásába az osztálynévsor összeállítása, eztb az igazgatótól kapja, tehát nem maga, saját döntése alapján, diszkriminatív szándékkal hagyta ki a sorból Elizeust.

Amiben azonban hibázott: „Csak saját használatra, a tanulók adatainak ellenőrzésére kapta a listát minden pedagógus, nem szokták kiragasztani, nem is lett volna szabad" – jelentette ki Szederjesi György iskolaigazgató a CNCD-hez küldött nyilatkozatában, a listán ugyanis a gyermekek személyi száma is rajta volt.

A 2013/14-es tanévben nulladikott végzett osztály ősszel kapott új tanítónőt Tódor-Nyárádi Zsuzsa személyében, aki írásbeli nyilatkozatában azt állítja: nem ismerte korábban a Kiss család helyzetét, futólag sem találkozott a szülőkkel, soha nem keresték meg őt, nem próbáltak beszélni vele, sem közvetlenül, sem közvetetten nem érzi magát érintettnek a kérdésben, amelyet a diszkriminációellenes tanácshoz felterjesztettek. A tanévnyitó napján sem szólította meg őt a család, ő pedig nem figyelt fel rájuk a nagy kavarodásban, csak azt vette észre, hogy adott pillanatban bejött az igazgató, és kihívott egy személyt megbeszélni vele négyszemközt valamit. Ez a személy Elizeus édesapja volt.

A tanítónő kéri a diszkriminációellenes tanácstól a helyzet mihamarabbi tisztázását, hiszen nagyon negatívan érintik őt ezek a bonyodalmak mind fizikailag (hosszú idő után első gyermekével várandós, előrehaladott állapotban), mind lelkileg. A szülők éppen erre való tekintettel nem is próbálják mindenáron bebizonyítani a tanítónő vétkességét, bár úgy vélik, a háttérben ő mozgatja a szálakat – mondták el lapunknak. Arról ugyanakkor nem akarnak lemondani, hogy gyermekük a már megszokott osztályközösségbe járhasson, kérvényezik a visszahelyezését. 

Köd a papírok körül

A kérdésre, hogy miért hiányzott Elizeus neve a névsorból, Szederjesi György iskolaigazgató írásban is magyarázatot adott: az a határozat, amely alapján a 2013/14-es tanévben beírták a 11 éves Kiss Elizeust az előkészítő osztályba, csupán egy iskolai évre szólt, a következő tanévre érvényét vesztette. A tanuló oktatására vonatkozó egyetlen érvényben lévő irat a speciális iskolában való elhelyezést javasolja (Certificatul de expertiza si orientare). Az iskolaigazgató és a tanfelügyelőség úgy tudja, hogy egy 2011-ben elfogadott végrehajtási rendelkezés értelmében ez az ajánlás kötelező jellegű.

A szülők ezzel szemben ragaszkodnak hozzá, hogy csak ajánlásról van szó, hiányolják a papírról a kötelező jellegre utaló „executiv” (végrehajtandó) kifejezést, amely fogyatékkal élő fiuk megannyi más iratán szerepel. A medgyesi speciális iskola igazgatója, aki az iratot kibocsátó szebeni központ munkatársa, a szülők kérdésére azt felelte: nem kötlező hozzájuk beiratniuk Elizeust, tegyenek úgy, ahogy ők azt a legjobbnak látják a gyermek érdekeit szem előtt tartva.

Amint azt korábban megírtuk, Elizeus a nulladik osztályban rendkívül jól érezte magát, szülei elmondása szerint: bár csak lassan nyílik meg, képes volt mégis felszabadulni a magyar közösségben. Ehhez képest a medgyesi speciális iskolában, ahová többségében fegyelmi porblémák miatt eltanácsolt román anyanyelvű diákok járnak, újra elszigetelődött, magába zárkózott. Ugyan magyar tanítónőt kapott, aki csak napi három órát van az osztályban, ebből pedig nagyon kevés az az idő, amit külön Elizeusra tud szánni. A nap hátralévő részében, míg érte jönnek a szülei, román pedagógus vigyáz rá, románul pedig nem ért.

Hol van a helye Elizeusnak?

„A tanfelügyelőség is tisztában van azzal, hogy nem megfelelő számára ez a környezet. Betelefonáltak az iskolába, hogy vigyázzanak Elizeusra, mint a szemük fényére, nehogy bármi bántódása essék. Úgy óvják őt most, mint egy minisztert” - mondja Kiss Csaba lelkipásztor, Elizeus édesapja, miközben az édesanya épp Down-szindrómás kisfiának segít vonalakat húzni egy füzetbe. A kisfiú önszorgalomból dolgozik, komoly elképzeléssel: „Anya, gyere írjunk, hogy tudjak visszamenni Orsi tanító nénihez, mutassuk meg neki a füzetet, lássa, hogy okosabb lettem” – tolmácsolja az apa fia szavait.

Rövid próbaidőre Elizeust a kolozsvári Kozmutza Flóra speciális iskolába is elvitték, de végül úgy döntöttek a szülők: nem szeretnék, ha annyira távol lennének egymástól. Kiss Gabriella Csilla igazgatónő szerint Elizeus jól érezte magát náluk, és ha bármikor meggondolnák magukat, szívesen befogadnák, bentlakást is biztosítanának, hozzá hasonló gyerekekkel lehetne együtt, és ugyan nem fizikát meg kémiát tanulna, de olyan dolgokban fejlődhetne, amelyek a mindennapjait tennék könnyebbé, amelyek által önállóbbá válna.

A diszkriminációellenes tanács nemsokára lezárja a kivizsgálást és döntést hoz az ügyben. A szülők október 14-én utaztak először Bukarestbe, a bizottság elé tárni problémájukat. Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke akkor így nyilatkozott lapunknak: a kivizsgálásnak három hónapon belül le kéne zajlania, az eredménytől függően a figyelmeztetéstől a visszakötelezésen át a pénzbüntetésig bármi elképzelhető.