Székelyföldi közéleti személyiségeket kérdeztünk arról, hogyan töltik a karácsonyt. Tófalvi Éva biatlonistát, Dancs Annamária énekesnőt, Koszorús Krisztina (Koszika) énekesnőt, Demeter József (Döme) kultúraszervezőt, Fazakas Leventét, a Heveder Branda prímását és Zörgő Noémit, a Nőileg főszerkesztőjét szólaltattuk meg.

Tófalvi Éva, biatlonista

Ha lövéseket hallani a Hargita felől, nem kell megijedni, nincs háborús helyzet Csíkban, csak megérkezett Románia legsikeresebb biatlonistája, Tófalvi Éva. Bármerre versenyezzen is a nagyvilágban, karácsonyra, a szeretet és a család ünnepére mindig hazatér Hargitafürdőre, szülővárosába.

„Szeretem a karácsonyfa friss fenyőillatát, és valahogy mindig azt érzem, hogy a fenyőfa díszek nélkül, önmagában is már gyönyörű. Persze azért mindig feldíszítem, utána pedig imádom lecsenni a szaloncukrot róla” – mondja mosolyogva a sportoló.

Mivel szereti a finomságokat, bár profi sportolóként folyamatosan figyelnie kell a súlyára, mindent megkóstol, ami a családi, ünnepi asztalra kerül, persze mértékkel. Karácsonykor nem néz sportot a tévében, azt mondja, abból van része bőven egész esztendőben, így szívesebben rákattint egy Hercule Poirot filmre.

Mivel az ünnepet a Hargitán tölti, ahol azért akkor is van hó, amikor máshol sehol, kedvenc szórakozása, hogy az erdőben síel, a fenyők között. Számára az az igazi kikapcsolódás, amikor a természet ölében, a hargitai havas tájon siklik, amikor ropog, szikrázik a hó. Neki az egész éves rohanás után ez a nyugtató terápia.

„A legkedvesebb gyerekkori karácsonyi élményem a szánkózás – meséli Éva. – Régebben sok gyerek gyűlt össze estére szánkózni. Annyira jól telt a közös móka, hogy mindig késő este vergődtünk haza, és csodák csodájára az angyal akkorra mindig megérkezett! Ez hatalmas élmény volt gyermekként. Persze mindig lestem, hogy megláthassam egyszer, amikor az ablakon a fát beteszi, de sosem kaptam rajta. Aztán egy nyáron valamelyik gyerek feltárta a nagy titkot. És többet az angyal már nem az ablakon át jött....”

Dancs Annamari, énekesnő, színésznő

A Budapesti Operettszínház székelyföldi üdvöskéje nem az Anyaország fővárosában, hanem szülőföldjén, Sepsiszentgyörgyön tölti a karácsonyt. Erdély bájos popdívája, aki a kolozsvári Zeneakadémia operaénekesi szakán szerzett diplomát, 2010 októberében a Csárdáskirálynő című nagyoperett felújított változatában Stázi szerepére kapott meghívást, és már akkor elbűvölte a budapesti közönséget. Jelenleg nyolc darabban játszik, többek között a Miss Saigonban, a Bajadérban és a Mosolyországban. Ám jelenleg Háromszéken mosolyog.

„Idén újra a családommal tudok ünnepelni, ez nagy öröm. Tavaly decemberben, Münchenben volt előadásunk az Operettszínházzal, az volt az egyetlen karácsonyom a családom nélkül. Pedig nálunk 60 éves hagyomány, hogy a Dancs nagymamám leszármazottai ilyenkor összegyűlnek, a gyerekek kultúrműsort adnak, manapság az unokaöcséim gitároznak, énekelnek. Gyertyát gyújtunk azok emlékére, akik már nem lehetnek közöttünk. Nagyon szép, megható a karácsonyunk” - meséli.

Annamari sokat kuktáskodik ilyenkor a konyhában, segít anyukájának az előkészületekben. Ugyan bejglisütéssel még nem próbálkozott, de a mézespogácsát ügyesen elkészíti. A székely recepteket egyébként Budapestre is elviszi, amikor ott tartózkodik, akkor is a székely ízeket részesíti előnyben.

„Amikor kislány voltam, testvéremmel, Zsoltival mi szolgáltattuk a családnak a kultúrműsort. Ma az unokaöcséim. Ám nem csodálkoznék, ha apukám ma este a zongora mellett kötne ki, és akkor biztosan én is fogok énekelni. Hagyományos karácsonyi dalokat, és persze operetteket is – mondja a mosolygós énekesnő. – A karácsony varázsa megmaradt felnőtt koromban is. Régen már adventben megírtuk a levelet az angyalnak, ám onnantól, amikor tudtuk, ki is valójában az angyal, végigkutattuk az ajándékokért a lakást, nagy volt az izgalom. De én manapság is ugyanilyen izgalommal várom a karácsony csillagszórós, csodálatos ünnepét”.

A művésznő karácsony után azonnal utazik vissza Magyarországra, ugyanis szilveszterkor a Marica grófnőben játszik Debrecenben, szilveszter után pedig indulnak turnézni Münchenbe, Tel-Avivba és Szentpétervárra.

Koszika, énekesnő

Koszikát, vagyis Koszorús Krisztinát, a marosvásárhelyi csengő hangú, mosolygós énekesnőt már több televízió tehetségkutató műsorában láttuk. Szerepelt a magyarországi Megasztárban, a Pro TV Vocea României című műsorában, és bár az utolsó pillanatban kiesett, nekünk, erdélyieknek biztosan ő a nyerő. Mivel édesapja gyergyóújfalvi, a karácsonyi élményei legalább annyira kötődnek Gyergyóhoz, mint a szülővárosához.

„Gyerekkoromban a szenteste nálunk szinte minden évben népes kántálóhaddal járt, ugyanis a szüleim aktívan részt vettek az akkor kezdődő táncház-mozgalomban, és híresek voltak a vendégszeretetükről – emlékszik vissza Krisztina. – Egyik karácsonykor egy egész táncegyüttes érkezett hozzánk kántálni marosvásárhelyi otthonunkba, aminek nagyon örültünk, csak kicsit meglepődtünk, ám megoldottuk a “vészhelyzetet”, félbe vágtuk a töltött káposztákat, hogy mindenkinek jusson egy falat. Aztán a szentestét követően Gyergyóújfalu volt az úticél, ahol mindig, minden ünnep valahogy magasztosabb és meghittebb, valahogy igazibb volt, és nemcsak a nagy hó miatt”.

Idén karácsonykor két szabadnapja van, 24. és 25, amelyből az első napot új otthonában tölti Marosvásárhelyen, a vadonatúj albérlet a közeli barátok csacsogásától lesz hangos. A következő nap a családé, amely elég népes, így az ünnepi vacsora anyukánál várhatóan - Krisztina megfogalmazása szerint - zajos, zenés ételfesztivállá növi ki magát, és semmiképpen nem lesz egyszerű, hiszen van köztük vegetáriánus, vegán, húsevő, és persze az unokaöccs, aki válogatós.

Az ajándékokat már hónapokkal az ünnep előtt elkezdi gyűjtögetni, sok apróságot felhalmoz, utolsó pillanatokig vásárol, majd indulás előtt átszervezi, újraosztja, kihúzza a listáról vagy kipótolja a meglepetéseket, majd rengeteg időt tölt el a becsomagolásukkal, ami szerinte, ha nem is a legfontosabb momentuma a karácsonynak, de mindenképp az egyik legjobb buli.

Koszika ezekben az órákban már javában készül, és mivel alapvetően sütős-főzős típus, élvezettel fogott neki egy hatalmas csokis brownie elkészítésének, bár idő hiányában nagyjából ennyi maradt meg az előző évek mézeskalács, fahéjas keksz, citromos-gyömbéres alternatív süti mániájából. Legújabb kedvence, ami minimális előkészülettel jár, a sütőtök, biztosan bedob egyet a lerbe.

„Az az igazi, minden bútort eltolós nagytakarítás idő- és érdeklődeshiányból kifolyólag idén elmarad, majd lekapcsoljuk a villanyt, ha megjönnek a vendégek és gyertyafény és karácsonyi izzók mellett ünneplünk” – magyarázza.

Döme, a kultúraszervező

Demeter József nevét nem tudom, hányan ismerik Marosvásárhelyen, de ha azt mondom, Döme, mindenkinek beugrik a jazzclub mackós-dörmögős tulajdonosa. Ám hamar kiderül - ahogy mondani szokták -, a marcona külső érző szívet takar. Székelyföld végein komoly energiabefektetéssel küzd az igényes zene terjesztéséért, és a kulturált szórakozás megőrzéséért. Mivel a Jazz&Blues Club rajongói karácsonykor is a minőségi szórakozásra szavaznak, Döme ünnepben is dolgozik.

„Mielőtt nem volt még saját klubom, mindig elítéltem azokat a bártulajdonosokat, akik karácsony este is kinyitottak – vallja be Döme. – Ám most már értem, miért… A közönség megköveteli, hogy a hely elérhető legyen ünnepek alatt is, hiszen az emberek ilyenkor szabadságolnak, lazítanak, így szenteste, 23 órakor kinyitjuk a kapukat. Ma már a nagyvárosokban lakók többsége sajnos nem jár családról családra kántálni, meg templomba. Inkább beülnek az emberek a kedvenc helyükre és ott találkoznak azokkal, akik fontosak számukra. Éppen ezért a klub karácsony másodnapján este is maximális kapacitással működik. És persze nekem ott kell lennem…”

Mivel Döme ezekben a napokban is főleg a munkahelyén tartózkodik, csak a bevásárlás és a karácsonyfa beszerzése az ő feladata. „Karácsony körül sajnos még többet vagyok távol a családomtól, így a munka nagy része a kedvesemre hárul. Ő végzi el a nagytakarítást, sütkérezik, főz, és ami a leglényegesebb, gyereket nevel” – meséli.

Döme szüleinél mindig a hagyományos húsleves és töltött káposzta volt a menü, azonban az utóbbit a család fiatal tagjai nem nagyon díjazták, így csirke vagy pulyka került végül az asztalra, krumplipürével és párolt vöröskáposztával. Viszont a diós és mákos bejgli, diótorta és hájas évek óta nem változik. Amióta megszületett Döme fia, gyökeresen megváltoztak az ünnepek, mindent bevetnek annak érdekében, hogy Ottóka a lehető legjobban meglepődjön, amikor megérkezik az angyal. Egész decemberben folyt a készülődés, lerajzolták a Mikulást, kívántak az angyalkától.

„Nagyon érdekes ez számomra. És ami még fantasztikus, hogy visszaidézi az én gyerekkoromat. Nagyon élvezzük a gyerekes karácsonyokat!” – teszi hozzá.

Fazakas Levente, prímás

A Heveder zenekar jóképű prímása, bár sepsiszentgyörgyi származású, jelenleg Csíkszeredában él feleségével, Márdirosz Ágnes színésznővel és három gyerekükkel. A szenteste a szűk családé, aztán karácsony másod-, harmadnapján irány Szentgyörgy. Mivel az az érzése néha az embernek, hogy a Heveder tagjai több időt töltenek a sikeres turnék miatt az amerikai kontinensen, mint Európában, még nagyobb dolog, hogy az ünnepet együtt tudja tölteni a család, együtt ülnek le szenteste a vacsoraasztalhoz.

„Feleségem, Ágnes idén először megpróbálkozik a töltött káposztával. Mikor először elmondta ezt a tervét, nem nagyon örültem, hiszen sokat muzsikálunk lakodalmakban, ahol mindig töltött káposzta van, és először az jutott eszembe, hogy na, már megint káposzta… De aztán úgy döntöttem, mindegy, milyen étel lesz, úgyis finom lesz, és örülök neki, hiszen a feleségem főzi – mondja mosolyogva Levente. – Meg hát kiderül, kocsonya így is, úgy is kerül az asztalra, amit ő főzött…”

Leventéék együtt díszítik a fát a nagyobb gyerekekkel, Vincével és Villővel, Vilmos pedig, a legkisebb aktív nézője az eseménynek. „A mi családunkban, gyerekkorunkban mi nem díszítettünk, nálunk mindent az angyal hozott, a fát is, de Ágnesék díszítettek, így ebben maradtunk. Aztán majd éjjel megérkezik az angyal. Szenteste Kalákát hallgatunk, meg persze muzsikálunk is. Vince fiam hegedül, én brácsán kísérem, a lányok pedig énekelnek” – meséli a prímás.

Levente azt mondja, kár, hogy a legtöbb családban a karácsony nagyon megváltozott. „Egy nagy futás, stressz, ajándékmánia az egész ünnep. Csupa idegeskedés, pont az, ami nem hiányzik. Annak idején bezzeg mi kaptunk valamicske apróságot, és annak is nagyon örültünk. Most meg ajándékdömping lett az ünnepből. Ezzel viszont pont a lényeg veszik el” – vélekedik.

Zörgő Noémi, főszerkesztő

Egy vadonatúj, 2014-ben életre hívott női magazinnak a főszerkesztője Zörgő Noémi. A magyar nyelvű lap, a Nőileg, mely az erdélyi nők magazinjaként határozza meg magát, havonta jelenik meg, éppen készül a január-februári szám. Ám Noémi három napra „leteszi a lantot”. Ugyanakkor mivel hamarosan lapzárta van, az ünnep lejártával gőzerővel indul újra a munka. De ma, holnap, holnapután lazítás...

„Ez a néhány nap csakis a családról szól. Arról, hogy együtt legyünk úgy, ahogyan minden évben szoktunk. Különleges lesz az idei ünnep, hiszen hosszú évek után először ismét kisgyerekkel együtt várjuk az angyalt – meséli Noémi. – Elsőként a szüleimnél gyűlünk össze: mi hárman – a bátyám és az öcsém –, párostul, gyermekestül. Ilyenkor nagytatám is velünk van. Közösen várjuk a csengőszót. Édesapám szokott beosonni a nappaliba, meggyújtja a gyertyákat és néhány csillagszórót is. Minden évben ő az, aki észreveszi, hogy megjött az angyal. Ilyenkor körbeüljük a fát, és kinevezünk egy ajándékosztót. És akkor jön a nagy ajándékbontás: minden tele lesz csomagolópapírral, nagy szokott lenni a hangzavar is. Ezután következik a vacsora. A menü mindig töltött káposzta, desszertként pedig a világ legjobb bejglije. Aztán a párommal kimegyünk falura, az ő édesanyjához. Vele együtt sétálunk le az éjféli misére, illetve az ünnep első napját is itt töltjük. A két ünnep között Sepsiszentgyörgyre is el kellene jussak, hiszen a keresztfiam ajándékát az angyal mindig Udvarhelyen szokta hagyni...”

Kíváncsiak voltunk, hogy egy női magazin „háziasszonya” mennyire házias. Süt-főz karácsonykor, vagy anyuka, anyós ezt elintézi? Kiderül, hogy mivel Noémiék több helyszínen ünnepelnek, így ezekből a teendőkből kevés jut, ám a mézeskalács-sütés azért nem maradhat ki.

Noémi sportimádó, így a testmozgás karácsonykor sem maradhat ki. A rendszeres futás mellett november óta spinningre is jár, már be is jelentkezett az ünnep alatti edzésre, és persze a kinti szaladások is folytatódnak. Mindezt természetesen a családi programokhoz igazítja.

Nem tartja magát karácsonymániásnak, viszont kétségtelen, hogy nagyon fontos ünnep számára. „Szeretem viszontlátni a megszokott díszeket a karácsonyfán, 25-én reggel imádok beleszagolni a nappali levegőjébe, és nagyon jó egy pokrócba begubózva délig rajzfilmet nézni a családdal. Nem szeretem a nagy felhajtást, inkább azt mondanám, hogy ragaszkodom a családunkban kialakult hagyományokhoz, szokásokhoz” – mondja.

Bár a karácsonyfa feldíszítése a Noémi feladata, a lakásdekorálás terén nem szereti a túlzást. Advent első vasárnapjára koszorút szokott készíteni, ám ennél több dekoráció nem kerül a lakásba. A hétről hétre meggyújtott gyertyák egyre nagyobb fényétől több, úgy érzi, nem is szükséges.

„A karácsony számomra elsősorban olyan érzést jelent, amelyet máskor nem érzek. Nem tudom ezt szavakba önteni, hogy pontosan milyen ez – meséli. – Egy furcsa bizsergés fog el ilyenkor, amelyet máskor nem tapasztalok. Emellett pedig hangulatos beszélgetést a fa mellett, hiszen minden alkalommal előjönnek a régebbi szentesték, egyik történet a másikat követi, és így a gyermekkorunk is mindannyiszor újra megelevenedik. Ezek a pillanatok pedig fölbecsülhetetlenek.”