A magyar Himnusz eléneklésével, Illyés Gyula verssel, a dévai Szivárvány nyugdíjas-kórus fellépésével, valamint a csernakeresztúri hagyományőrző együttes és a várpalotai Cserrengő együttes néptáncaival nyitották meg hivatalosan vasárnap este a vajdahunyadi színházban a VI. Hunyad Megyei Magyar Napokat.

Takács Aranka, a rendezvénysorozat öt évvel ezelőtti elindítója örömmel köszöntötte a több száz lelkes közönséget, akiknek soraiban helybeliek mellett a megye más településeiről is sokan megjelentek. A Magyar Napok az együttlétről, a minőségi szórakozásról, a találkozásról, a magyar hagyományok ápolásáról, az identitáserősítésről szólnak, ugyanakkor a toleranciáról, a más nemzetekkel való együttélésről és együttműködésről is, jegyezte meg Kofity Zoltán, a vajdahunyadi RMDSZ elnöke.

Idén az RMDSZ megalakulásának huszonötödik évfordulója égisze alatt szervezték meg a rendezvényt. „Tavaly a közösségépítés éve volt, hiszen tevékenységünk középpontjában továbbra is a közösségépítés áll, ugyanakkor a huszonöt éves születésnap egyben az új kezdet évét jelenti, amely a következő negyedévszázadot indítja el”, fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes, az RMDSZ nőszövetségi alelnökeként a Szövetség kolozsvári kongresszusán elfogadott újratervezést említette felszólalásában, mintegy párhuzamot vonva aközött és a Hunyad megyei magyar napok évről évre megismétlődő, mégis minden alkalommal új rendezvénysorozat között.

 Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete pedig azt hangsúlyozta, hogy Budapest elkötelezett a dél-erdélyi szórvány támogatásának ügyében. Hasonlóan vélekedett honfitársa, Marton Ferenc, a Vas megyei tanács alelnöke, aki a szeretettel átszőtt 25 éves testvéri kapcsolatot méltatta.

Homo Hungaricus diasporicus

Az esemény fénypontja az idén második alkalommal kiosztásra kerülő Barcsay Ákos-díj átadása volt. A kitüntetést minden esztendőben három olyan Hunyad megyei jelölt kapja meg, aki mindennapi áldozatos munkájával a dél-erdélyi magyar közösségek megmaradását szolgálja. Hunyad megyében nincs hiány a közösségépítő, áldozatvállaló, szívósan kitartó és megbízható emberből. A „Homo Hungaricus diasporicus” – ahogy Csatlós Zsófia műsorvezető említette – nem adja fel szülőföldjét, anyanyelvét és nemzeti önazonosságát még a legnehezebb körülmények közt sem.

A laudációk felolvasását követően színpadra szólította az idei díjazottakat: a több mint 30 éve a szórványt szolgáló Szász János petrozsényi plébánost, Máté Márta tanárnőt, tanfelügyelőt, aki jelentős szerepet vállalt az idén 10. évfordulóját ünneplő Téglás Gábor Elméleti Líceum létesítésében és Antal Amáliát, „a lupényi magyarság lüktető szívét”, aki önfeladó áldozatos munkájával járul hozzá a bányavidéki közösség sorsának javulásához.

A díjazottak meghatódva fogadták a kitüntetést, megköszönvén a magyar közösségnek az együttműködést, hiszen minden megvalósítás többé-kevésbé csapatmunka eredménye.

Fergeteges buli

A rendezvény azonban nem ért véget a Barcsay Ákos díjak átadásával, Nagy Feró, Magyarország közkedvelt öreg motorosa fergeteges koncertje kápráztatta el az egybegyűlteket. Noha egy kemény rocker imázsához nem illik, Nagy Feró mégsem szégyellte, hogy elérzékenyült: nem is gondolta volna, hogy Hunyad megyében magyar szót hall, s e helyett a zsúfolásig megtelt terem magyar zenére őrjöng és gyakran együtt énekel vele. Sőt, a rebellis művész felhívására a fiatal néptáncosok ismét a színpadra léptek, s öltözékük ellenére nyomban rock ritmusra táncoltak.