A mosolyon túl, a keserűséget is látni a szemükben. Pontosan 15 éve a jelenlegi városvezetés szemmel láthatóan mellőzi őket. A közszállításban még mindig olyan járművek vannak, melyekre a mozgássérülteknek lehetetlen feljutni – fogalmazott Soós Zoltán, városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ polgármesterjelöltje, aki részt vett a HIFA-Románia egyesület 15 éves évfordulója alkalmából szervezett rendezvényen.

A HIFA-Románia Segítség Mindenkinek Egyesület 15 évvel ezelőtt alakult meg. Erre az eseményre emlékeztek Marosvásárhelyen egy egész hetes rendezvénysorozattal, amely keretében kerekasztal-beszélgetést, könyvbemutatót, visszaemlékező délutánt, ifjúsági találkozót, hálaadó szentmisét és istentiszteletet, és adománygyűjtő flashmobot tartottak.

Jelenleg az egyesület legsűrgősebb, megoldás előtt álló problémája a HIFA-park létrehozása, amely a fogyatékkal élőknek, gondozásra szorulóknak biztosítana otthont. Ezt a célt szolgálta a péntek este a Színház téren megszervezett villámcsődület is, amely révén színes léggömböket lehetett megváltani, ki amennyit akart, annyit tett a dobozba, hogy aztán a „kívánságokkal tele” lufikat  szélnek eressze. Ugyancsak a HIFA-park építéséhez járulnak hozzá azok is, akik megvásárolják a saját kiadású, Életképek – Fogyatékkal élő emberek élettörténetei című kötetet, amelyben fogyatékkal élő vallanak az életükről, a boldogságról, sikerről és bánatról. A könyvben olvasható írások a HIFA-RO Infóban, 2003-tól megjelent cikkeknek a kötetté szerkesztett változata.

Hogy mit jelent ma Marosvásárhelyen fogyatékkal élő, gondozásra szoruló személynek lenni, arról leginkább az érintettek tudnak beszélni. De aki odafigyel, az erőfeszítés nélkül is észreveszi a számtalan hiányosságot, amelyen jóakarattal, kis ráfordítással lehetne javítani. Évekkel ezelőtt Peti András, mostani alpolgármester ült kerekesszékbe és járta körbe a város főterét, intézményeit, hogy saját maga tapasztalja meg, mit jelent az ilyen fajta kiszolgáltatottság. Most Soós Zoltán mondta el, hogy megfigyelése szerint “a járdaszegélyeken valóságos kaland le-, meg felugratni a tolószékekkel”, ahogyan a közúti forgalomban is életüket kockáztatják, ha bárhová el akarnak jutni, mivel még a biciklisávok védelmét sem élvezhetik, hiszen ezek a belvárosban nem léteznek. A lépcsővel ellátott helyeken, nincsenek számukra kialakított feljárók. Mi több a polgármesteri hivatalba, vagy más köz- és egészségügyi intézményekbe sem tudnak bejutni a kerekesszékekkel.