Így emlékeztek halottaikra a marosvásárhelyiek


-A A+

Megteltek a hét végén Marosvásárhely temetői. A római katolikus, a református, illetve a városi köztemetőkbe ezrek fordultak meg, virágokkal, gyertyákkal, mécsesekkel, hogy elhunyt családtagjaikra, rokonaikra, barátjaikra emlékezzenek.

A judaizmus hagyományában éles az elválasztás a holtak és élők között, hiányzik a halott-kultusz, ezért halottak napján sem jellemző a temetőlátogatás. Ennek ellenére ottjártunkkor, vasárnap déleután több személlyel is találkoztunk, aki hozzátartozójának sírjához zarándokolt, olyanokkal is, akik a római katolikus és a református temető után a zsidó temetőbe is betértek. Itt olyan neves személyiségek nyugszanak, mint Harag György színházrendező vagy Antal Pál bábszínházalapító, illetve az egykori neves Székely és Réti bútorgyár néhai tulajdonosai.

A római katolikus temetőt autóval szinte képtelenség volt megközelíteni, üres parkolóhely sem közel, sem távol, a járdákon hömpölygött a tömeg, a bejáratnál sültgesztenyét árultak, bent virágokat, mécseseket, gyertyákat. Itt nyugszik többek közt Kántorné Engelhardt Anna, a 19. századi magyar tragika, Petelei István író.

A reformátusoknál a járdán is csak lépésben, araszolva lehetett megközelíteni a temető bejáratát. Bolyai Farkas és János, Bernády György, Sütő András és sok más jelentős marosvásárhelyi nyugszik itt, akiknek síremlékénél gyertyák, virágok jelezték, hogy az utókor nem felejt. Szobrok, imádkozó angyalkák, nonfiguratív alkazatok, tekintélyes márványsíremlékek, néhol kopjafák, 17. és 18. századi szarkofágok, családi kripták – nyújtanak olyan látványt, amiért érdemes kisétálni a temetőbe, most halottak napja táján mindezt különösen széppé varázsolja a sok virág. 








EZT OLVASTA MÁR?

X