A Kolozsváron dolgozó és tanuló, Marokkóból származó Mounir ex-muzulmán és ateista. Az iszlámmal szemben felerősödött ellenérzésekről, a vallásról és a terrorizmusról kérdeztük a teljes nevét nem vállaló fiatalt.

Mennyire közelről ismered az iszlámot?

Természetesen én is tanultam az iszlámról, eredeti nyelvükön olvastam a Koránt és különböző Hadíszokat, amelyek Mohamed és kortársai különböző történeteit és kinyilatkoztatásait rögzítik. Gyerekkoromban aztán kételkedni kezdtem, és 16 éves koromra ateista lettem.

Gyakran indulunk ki abból, hogy a szövegek tartalmaznak erőszakra buzdító részeket, ez pedig perdöntő. Ezzel szemben az értelmezéseken van a hangsúly. Hogyan változnak az interpretációk?

Mainstream iszlámról nem igazán volna jó beszélni, vegyünk inkább egy példát: a szaúdi felfogás szerint a Korán későbbi versei mindig felülírják az előzőket – így például az egyik szövegben az áll, hogy nem szabad részegen imádkozni, egy későbbiben viszont már az alkoholfogyasztást tiltják, így az értelmezés szerint tilos az alkohol. Ez az értelmezés sajnos legitimálhatja az erőszakot: Mohamed korábbi megnyilvánulásai békések voltak, miután azonban el kellett hagynia Mekkát, és szövetségeseket keresett, – egy egyiptomi tudós szerint legalábbis – bandába verődő zsoldosokban lelt barátra, akiknek az elvárásaihoz igazította a vallási nézeteket.

A különböző értelmezések során a kihagyandó részekre egészen egyszerűen azt mondják az emberek, hogy azokat csak adott kontextusban tarthatjuk relevánsnak, mára nem működnek. Személy szerint azt gondolom, hogy ez időpazarlás: ha a vallási szövegek összeegyeztetésén fáradozol, azt jelenti, hogy egy belső iránytű mentén válogatod ki a neked megfelelő részleteket, így aztán nem látom, miért volna szükség minderre.

Egyes álláspontok szerint nem tesznek jót azok, akik az iszlám és a fundamentalista szervezetek közti összefüggést tagadják, mert ha nem néznek szembe a hívők saját vallásuk potenciális veszélyeivel, nem lesznek képesek érdemben változtatni. Mi az álláspontod ebben a kérdésben?

Egy bizonyos kérdésben az iszlám erőszakkal való kapcsolatát tagadók és az Iszlám Állam hasonlítanak: mindkét fél a saját verziójára mondja azt, hogy az egyetlen létező út, a többieké pedig nem az iszlám része. Véleményem szerint az iszlám sokszínűségét kell elfogadni, de ez komoly probléma: még Marokkóban is, ha egy beszélgetés során kicsit is más véleményt fogalmazol meg, azzal vádolnak, hogy nem vagy hívő. Nincsenek viták: Marokkóban legalábbis sosem láttam, hogy például a televízióban a síita és szunnita nézeteket ütköztették volna. Igaz, nemrég a kormány kimondta, hogy a jövőben talán megengedik a helyi síiták mecseteit, egy jogvédő szervezet pedig vitát tudott nyitni arról, hogy a nők ne feleannyit örököljenek, mint a férfiak.

Milyen hangokat hallani az iszlám közösségen belül, amikor a terrorizmus megítéléséről van szó?

Úgy látom, hogy az emberek nagy része nem fogadja el ezeket a szervezeteket, de sokan gondolják például, hogy az amerikaiak hozták létre az Iszlám Államot. Ugyanakkor sokakat aggaszt és dühít, hogy ez a közösség keveset ad az emberiségnek – gyerekkoruktól arra vannak nevelve, hogy semmit ne kérdőjelezzenek meg, ne gondolkodjanak szabadon, holott ezek a tudományos gondolkodás alapjai. A probléma, hogy sokan nem akarnak saját vallásukkal szembeszállni, holott véleményem szerint éppen a vallásuk a probléma gyökere. A régiónak szembe kell néznie az iszlámmal, hogyha fejlődni akar.

Ebben a kérdésben optimista vagy?

Igen. Az internet sokat segít, a szekularizációs mozgalomnak komoly löketet tud adni. Korábban csak az egyetem jelentett kiutat, ahol a marxista gondolkodással találkozhattak az emberek, most azonban csatlakozni lehet különböző virtuális közösségekhez, amelyek a szabadgondolkodást propagálják.