Karácsonyváró és évzáró együttlétre gyűltek össze szenvedélybetegségükből szabadult nők és férfiak, valamint hozzátartozóik, közel negyvenen, akiknek Horváth Levente református lelkész, a függőségtől szenvedőket segítő Bonus Pastor Alapítvány életre hívója magyarázta az igét Kolozsváron.

Két kezdőének között a süteményekkel és gyümölcsökkel roskadásig pakolt asztal körül ülők egy körkérdésre válaszoltak: mi az, amiért leginkább hálásak, ha visszatekintenek az elmúlt évre. Új családtagok érkezéséről, betegségből szabadulásról, valóra vált álmokról is szó esett, mások apróbb dolgokért, hétköznapi örömökért adtak hálát.

Volt, aki mindennap annak örül leginkább, hogy nem engedett a függőség kísértésének már öt éve, tíz éve, tizenöt éve, és ezt az évet is hozzászámíthatja. Más azért ad hálát, mert ha véget is ért az az időszak, de volt pár hónap az évben, amikor a társa nem ivott, és igazi család lehettek.

Gondolatmorzsák a bibliaóráról

Az ajándékozásról szólt az igehirdetés egyik alapigéje is, amely azt a momentumot idézte, mikor a napkeleti bölcsek ajándékot adtak át Jézusnak. Horváth Levente kiemelte: az a kérdés, hogy milyen lelkülettel adunk. Az, ahogyan ajándékot adunk, megszüntetheti bennünk a farkast, és báránnyá tehet, de ha rosszul adunk, mert lehet úgy is, akkor farkasabbak leszünk a farkasnál.

Jól adni úgy lehet, ahogyan a bölcsek és a pásztorok tették: alázattal, okosan, szelíden. A másik felolvasott igevers így hangzott: „Íme én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt 10,16) 

Miért akarunk a farkasok támadására mi is farkasként reagálni? Mekkora szabadság van abban, ha nem támadok vissza! – jegyezte meg a Horváth Levente, aki felidézte a párizsi merényletekkor megölt várandós anya férjének levelét, melyben az állt a gyilkos terroristához címezve: nem kapod meg a gyűlöletemet, a bosszúmat… Nem kell nekünk is farkasnak lennünk.

Persze sokszor nehéz megkülönböztetni a farkast a báránytól, a feketét a fehértől. A nagy Szétdobáló a megtévesztés mestere, összekeverte világunkban az értékeket, mint ahogy egy anekdota profi tolvajbandája, amelyik egy éjjel betört egy ékszerboltba, de nem rabolta ki, hanem eldöntötték, hogy játszani fognak: a drága ékkövek árcímkéit kicserélték az olcsó bizsukéval, úgyhogy reggelre már semminek nem az volt az alája írt értéke, mint amennyit valójában ért – mesélte a lelkész.

A megtévesztések közé tartozik az is, hogy karácsonykor nagytakarítani kell, nagybevásárolni kell, ajándékok után rohangálni kell. Horváth Levente kijelentette: a béke ünnepére háborút hirdet, hadat üzen az idegőrlő sürgés-forgásnak. „Takarítani is kell, vásárolni is kell, de a sok kell, a sok külső kényszer közt ne vesszen el a lényeg. Ha engedünk ezeknek az idegbajig menő nyomásoknak, akkor nem születhetik meg bennünk a gyermek” – fogalmazott.

Az volna a jó az ige hirdetője szerint, ha mindannyian Máriák lennénk, akik a vajúdást és a születés utáni örömöt is mélyen meg tudnánk élni – lelkünkben. A vajúdás fájdalommal jár, de „csak akkor nincs szorongattatás, ha Isten nem akar újra megszületni benned” – hangzott el az idézet, amely Luther kedvenc nagy gondolkodójától, Teulertől származik.

A kígyó éppen ezért okos, mert amikor érzi, hogy már bűzlik, két kő közé kúszva horzsolja le magáról a régi bőrét – hasonlóképpen az óember levedlése is fájdalommal jár, de megéri – magyarázta Horváth Levente. Az örömhöz kapcsolódva Augustinus gondolatát osztotta meg: Mária minden bizonnyal jobban örült annak, hogy lelkében megszületett Krisztus, mint annak a kivételes megtiszteltetésnek, hogy testben világra hozhatta.

Karácsonyi és szilveszteri öröm alkohol nélkül?

Sokan csak a vajúdást élik át, de az igazi örömöt nem, mert meg nem értettnek, nem szeretettnek, magányosnak, fájdalmaikat egyedül hordozóknak érzik magukat – így nem könnyű túlélni karácsonyt. „Paradox módon a szeretet ünnepén sokan úgy látják a világot, hogy papolunk a szeretetről, de nincs igazi szeretet, ezért belemenekülnek valamilyen függőségbe, vagy ha már benne vannak, akkor abban próbálnak vigasztalást találni. Főleg karácsonykor és szilveszterkor tarol az alkoholizmus, a függőség. Nekünk erre oda kell figyelnünk. Éppen ezért hirdetjük meg a február eleji programunkat, hogy látható legyen az alagút vége” – mondja az évtizedek óta szenvedélybetegekkel foglalkozó lelkipásztor.

A magyarózdi Terápiás Otthonban hosszú távú gyógyítóprogramon részt vevők a karácsonyt és a szilvesztert is a központban töltik, de velük ünnepelhetnek hozzátartozóik is. Ajándékokat bontanak, meglepik egymást, templomba mennek, áhítaton vesznek részt, felszabadultan, sok humorral élik meg az ünnepi együttlétet, amelynek szervezésében aktívan részt vesznek. Természetesen ilyenkor is van velük egy-egy munkatárs, sokszor családostól.

„Azt láttam, hogy karácsonykor sokan azon csodálkoznak el, hogy lehet örülni, és az öröm meglepi őket, pedig minden függőség örömhajhászás. De itt megtapasztalják azt, hogy lehet alkoholmentesen is van öröm. Többen fogalmazták meg azt: soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép karácsonyom lesz” – számolt be a maszol.ro-nak Horváth Levente, aki addiktológus feleségével, aki szintén munkatárs a rehabilitációs központban, Horváth Máriával együtt a szilvesztert idén Ózdon tölti az Otthon lakóival.