Döntőbe juthat egy erdélyi humorista a Magyarország, szereplek! vetélkedőn. A sepsiszentgyörgyi András Elődnek ráadásul nem is gyerekkori álma, hogy a közönséget nevettesse: egy véletlen folytán lépett színpadra, amelyről a maszol.ro-nak is mesélt.

Hogyan kerültél mikrofon közelébe?

Hosszú és érdekes történet: négy éve kerültem a csíkszeredai Sapientiára, aztán még abban az évben a Hallgatói Önkormányzat tagja lettem, a programokért feleltem. Egy évvel később elnökké választottak, aztán még két alkalommal. Két évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy az egyetem három helyszínén humor-turnét szervezünk, amelyre magyarországi fellépőt és helyi próbálkozókat toboroztunk. A turné jól sikerült, tavaly éppen ezért meg is ismételtük ezt, de miután a Szomszédnéni Produkciós Irodát hívtuk meg, csodálatos módon 756 csíkszeredai hallgatóból senki nem jelentkezett. Végül én döntöttem úgy, hogy vállalom a feladatot.

Mi késztetett erre?

Nem akartam, hogy szégyenben maradjak, hogy senki nincs, ezért azt mondtam, hogy ha más nem, én vállalom, és ha leégek, hát leégek, ha pedig összejön, akkor legalább új tapasztalatot szerzek. Összeírtam egy 25 perces anyagot, ami végül tetszett a közönségnek, ezért a Szomszédnéni Produkciós Iroda részéről arra ösztönöztek, hogy vegyünk részt az Erdélyi Humorfesztiválon is. Ezt nem díjaztam, mert kényszerből vettem részt a show-n, nem éreztem, hogy elég jó volnék ehhez. Soha nem álmodtam arról, hogy a színpadon állok és poénos dolgokat mesélek, ezért nem akartam elvállalni.

Mégis sikerült. Ki győzött meg?

Egy barátom, Molnár Arnold kézdivásárhelyi humorista vett rá, és végül engedtem neki. A Humorfesztiválon utolsóként léptem fel hat más szerelő után, és megnyertem az első díjat. Bár akkoriban nem volt sem hang-, sem képanyagunk, promózni kezdtük magunkat Molnár Arnolddal, és különböző szervezők meg is hívtak minket. Most már 45 fellépést tudok magam mögött.

Miről szeretsz beszélni a színpadon?

Mindenekelőtt el szeretném mondani, hogy én humorpalántának tartom magam, sokat kell tanulnom, hogy humoristává váljak. Épp ezért is követem figyelemmel a magyar, román és amerikai stand up nagyágyúit, ellesni a színpadi technikákat, a viszonyulásukat a közönséghez. Előnyöm, hogy a hallgatói önkormányzati tisztség miatt nem félek kiállni a tömeg elé és beszélni. Viszont gyorsan pörög a nyelvem, meg kell tanulnom lassabban beszélni. Az általam átélt történetekről szeretek beszélni, és a székelységről, mert itt mindig történik valami, rengeteg sztereotípia szól rólunk. Mindig figyelek, jegyzetelek.

Hogyan jutottál el a Magyarország, szereplek! versenyre?

Felméri Péter Facebook-oldalán olvastam a lehetőségről, és sok gondolkodás után, az utolsó napon, este megírtam egy 4992 karakteres szöveget, ami amúgy nyolcezer volt, csak le kellett rövidítenem. Egy héttel később meg is érkezett a válasz, hogy továbbjutottam, és meg kell jelennem Budapesten, ahol öt percben adhatom elő az anyagom, élő közönség előtt. Összesen 32 órát utaztam, hogy négy és fél percet álljak a színpadon, egy kávézóban borotválkoztam meg a mosdóban, de összejött, a zsűri pedig beválogatott a legjobb húsz közé. Remélem, hogy bejutok az első tíz közé is, hogy bebizonyítsam, fel tudom venni a versenyt erdélyiként a magyarországi humoristákkal.