2012 májusától a romániai törvények szerint az egészségügyi szakembereket felelősségre vonhatják, ha otthonszülésnél segédkeznek, ugyanakkor a kismama saját felelősségére szabadon dönthet az otthonszülés mellett. A szigorítások ellenére egyre többen választják ezt az utat, hogy elkerüljék a kórházi körülményeket. Deák Zsófia kolozsvári hegedűművész első gyermekének születésére készülve döntött először az otthonszülés mellett 2012-ben. Jelenleg négyéves lányát és a második, 2015-ben otthon született gyermekét neveli, szülésfelkészítő tanfolyamokat vezet, szüléskísérést vállal dúlaként, és aktívan hegedül is újra.

Hogyan, mikor találkoztál az otthonszülés fogalmával?

Annak idején, első várandósságom alatt még szülésfelkészítő gyanánt iratkoztam be dúlaképzőre, a saját szülésemre akartam felkészülni. Ahogy egyre többet kezdtem tudni, egyre mélyebben ástam bele magam a témába, megfogalmazódott bennem, hogy amit én szeretnék, az kórházi körülmények között nálunk nem lehetséges. Akkor kezdett foglalkoztatni az otthonszülés kérdése. Már az első gyermekemet itthon szerettem volna szülni, úgy is indult, de az utolsó pillanatban végül bementünk a kórházba. Nem volt semmilyen komplikáció, minden rendben ment, csak azt hiszem, még nem voltunk lelkileg eléggé felkészülve rá a férjemmel.Miért döntöttél az otthonszülés mellett?

Különbözőek voltak a mozgatórugók a két gyermeknél. Először magam miatt döntöttem így, mert el akartam kerülni a beavatkozásokat, a siettetést, a kórházi környezetet, kórházi protokollt, amit nem tartok föltétlenül szükségesnek egy természetes szülésnél. Az első alkalommal csak a szülésre készültem, egyáltalán nem láttam tovább. Tudtam pár dolgot a szoptatásról, olvasgattam gyermekágyas témában is, de tulajdonképpen magamban, belül csak a szülésre készültem. Másodszor már babát vártam, és babára készültem. Azt tartottam fontosnak, hogy neki milyen lesz a születésélmény, hogy neki ne világítson a kórházi lámpa a szemébe, neki ne vágják el a köldökzsinórját másodperceken belül, őt ne vigyék el mellőlem egy másodpercre se, ő lehessen bőrkontaktusban velem.

Hogyan szabályozzák az otthonszülést a vonatkozó romániai törvények?

Amikor a kislányomat szültem, akkor még szabad volt az út, azután változott meg a törvény, amely most azt mondja ki, hogy egészségügyi személyzetnek nem szabad otthonszülést kísérni, sőt a bábáknak kórházi körülmények között sem szabad orvos jelenléte nélkül szülést levezetniük. Anyaként most is jogom van otthon szülni, de az egészségügyi szakembereket felelősségre vonhatják, nem csak akkor, ha valami probléma merül fel, de egyáltalán azért, hogy segédkeznek. Ez két-három éve változott meg, azelőtt a bábák működési jogai alapján lehetséges volt, hogy segítsenek. Nyitva állt a kiskapu, most viszont bezárták azt is.

Ennek ellenére egyre több otthonszülés zajlik az országban, Kolozsváron is, lényegesen több, mint négy éve. Nekem még nagyon nehéz volt olyan anyukát találnom, akit kérdezhettem a tapasztalatairól, a lehetőségekről, most meg széles Facebook-csoportban beszélgethetnek minderről az érdeklődők. Személyes ismerőseim közt is mondhatni sokan vannak, akik ezt az utat választották, vagy gondolkodtak, gondolkodnak rajta. Szakembert viszont egyetlen egyet tudok, aki így illegalitásban is hajlandó segíteni. Néhány dúla is van, aki vállalkozik erre, de egyedül, egészségügyi szakember hiányában ez mindenképp a hatáskörük túllépésének minősül.

Te vállalsz otthonszülésnél dúlaságot?

Ha valaki anyaként talál magának a szüléshez egy bábát, akkor dúlaként szívesen elmegyek segíteni, de egyedül nem vállalom. Nem szeretném, ha a dúlai munka összemosódna, egy lapon lenne emlegetve az otthonszüléssel, mert így is óriási kavarodás van az emberek fejében. Dúlaként én lelki és fizikai támaszt tudok nyújtani a szülő nőnek, akár otthon, akár a kórházban, de egészségügyi vizsgálatokat, beavatkozásokat nem végzek, nem végezhetek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szülő nőt abban támogatom, amire neki szüksége van, a döntéseiben nem befolyásolom, csak bátorítom, hogy merjen dönteni, és tudjon úgy dönteni, hogy számára az megnyugtató legyen, és bármi is az, abban próbálom megerősíteni. Nem bátorítok senkit arra, hogy szüljön otthon, hanem hogyha valaki ezt önként, saját felelősségére eldönti, akkor támogatom. De ha a császármetszés mellett dönt egy kismama, és felkér rá, hogy legyek mellette, akkor azon az úton segítem. Senkire nem fogom ráerőltetni a saját elképzelésem, nem is manipulálnék senkit.Milyenek a kilátások? Van olyan egyesület az országban, aki az otthonszülés törvényesítéséért küzd?

Küzdelemről nem beszélhetünk. Itt még nem érett meg rá sem a szakmai réteg, sem a társadalom. Jól példázza ezt az a csúnya eset is, ami nemrég zajlott Focșani-ban: egy várandós kismama leadott hivatalosan a kórháznak egy szülési tervet, amelyben megfogalmazta, mit szeretne, mit nem szeretne, és írásban kért rá választ. Erre egy másik városból egy másik orvos reagált hihetetlenül ordináré módon – ebből is látszik, hogy ez az ország még arra sem áll készen, hogy az orvosai egy szülési tervet el tudjanak fogadni, komolyan vegyék, hogy mit szeretne az anya, nemhogy legális otthonszülésről lehessen beszélni.

Magyarországon vajon a Geréb Ágnes bába körüli botrány segített a törvény megszületésében?

Magyarország harminc évvel jár előttünk, körülbelül annyi ideig működött föld alatt a háborítatlan otthonszülés bábákkal, dúlákkal, majd végül Geréb Ágnes esetei kapcsán kirobbant. Nálunk csak most kezdett beindulni földalatti mozgalomként, úgyhogy meglehet, még harminc évre szükség lesz a robbanásig – bár ne így lenne. De itt Kolozsváron, az egyetemi nagyvárosban sem tudok egyetlen olyan szülészorvost sem, aki annak a fajta természetes szülésnek lenne a híve, amilyent én is szeretnék, ahol nem avatkoznak be a folyamatokba gyógyszeresen, művileg, csak akkor, ha tényleg muszáj, nem viszik el a babát az anya mellől, nem vágják el egy-kettőre a köldökzsinórt.

Hogyan látod, miért annyira természetesek a hazai szülészeteken a mindenféle beavatkozások?

Szerintem azért, mert az orvosokat életmentésre képezik ki. Ha élet-halál helyzet van, akkor nagyon is jó, hogy másodpercek alatt képesek dönteni, cselekedni és segíteni. De sajnos ezt csinálják szülésnél is: „megmentik a helyzetet”. Pedig egy természetes szülésnél, ahol minden rendben van, legtöbbször nincs mit megmenteni, inkább csak sokkal több türelem kéne, és sokkal több információ. Azok az orvosok, akik most kerülnek ki az egyetem padjaiból, nem láttak soha beavatkozásmentes, háborítatlan, természetes szülést, merthogy a kórházakban nagyon-nagyon ritka az ilyen. Ebből fakadóan is van egy alapvető bizalmatlanság a folyamattal szemben. Inkább megelőzően lépnek, minthogy akkor segítsenek, amikor tényleg szükséges. A kórházi protokoll sokszor időben is korlátozza a kismamát: van 24 vagy legtöbb 48 órája, ami alatt meg kell szülnie a gyermekét, és ha nem sikerül neki annyi idő alatt produkálni egy babát, akkor besegítenek.Másrészt, ha olyasvalaki van a szülő nő mellett, aki nagyon fáradt, és szeretne hamar túl lenni az egészen, már csak tudattalanul is arra törekszik, rosszindulat nélkül is, hogy a folyamatokat felgyorsítsa. Sokszor látom, hogy a szülészeten az egészségügyiek csodálkoznak rajta, hogy egyesek „miért játsszák a hősnőt”, ilyeneket mondanak, hogy nem vagyunk már az ókorban, és ha egyszer létezik fájdalomcsillapító, akkor minek kínlódni. Nem értik. Sokszor poénkodnak, hogy „na, majd szobrot állítanak neked, mert te ezt kibírtad és megcsináltad fájdalomcsillapítás nélkül”, utólag viszont nagyon megdicsérik az anyát, hogy tényleg milyen jól helytállt. De szülés közben, amikor igazán szüksége lenne a vajúdó nőnek arra, hogy biztassák, megerősítsék abban, hogy ő képes megszülni természetes úton a gyermekét, akkor gúnyolódnak.

Én a felkészülésben látom a helyzet kulcsát, aki készül rá, aki informálódik, nem úgy áll hozzá, mint ami nagyon fog fájni, de ki kell bírni, hanem úgy gondol a szülésre, mint élete egyik legszebb teljesítményére és legszebb napjára, és az is lesz. A vajúdás bizonyos szakaszait a nők egy-egy része élvezi. Ezen lehet csodálkozni, de tényleg szép tud lenni akár minden mozzanat, azzal együtt, hogy közben fájdalmas. Egy jó szülés pedig egy életre erőforrás tud lenni.

Talán azért, mert hallunk olyan esetekről, hogy tragédiával vagy majdnem azzal végződik egy-egy otthonszülés, nálunk még nagyon sok az előítélet, nagy a félelem. Elég nehéz ilyenkor megállapítani, hogy ugyanúgy történtek volna-e a dolgok kórházban is.

Más lenne a helyzet, ha az otthonszülésnek is meglenne a szabályzata. Külföldön nagyon jól tud működni, de ugyanakkor természetesen vannak szigorú keretei: eddig tart az, ami biztonságos, és ezen túl pedig kötelező kórházba menni. Itt viszont ilyen nincs, így minden felelősség az anyára hárul, aki általában nem szakember, még ha nagyon jók is az intuíciók várandósság és szülés alatt. Ha jelen lehetne egy szakember, aki megmondja, hogy eddig, és ne tovább, akkor egyértelműbben látszana, hogy melyek azok a problémák, amik az otthonszülés rovására írhatók, és melyek nem. A kutatások is most kezdik különválasztani azokat az eseteket, amelyek tervezett és szakember által kísért otthonszülésből származnak, illetve a véletlenszerűen vagy szakember segítsége nélkül lezajlott otthonszüléseket. Különbséget kell tenni ezek között.

Ha nálunk nem is volt kristálytisztán szabályozva az otthonszülés hogyanja, már Magyarországon is meghatároztak néhány paramétert, például hogy a helyszíntől maximum húsz percre legyen elérhető kórház. Mit tartottatok ti szem előtt?

Bent lakván a városban a kórházközelség nem volt probléma. Orvoshoz keveset jártam, de a megfigyelések alapján egészséges voltam, a baba is jól fejlődött, volt már egy teljesen normális, időben érkezett, komplikációmentes szülésem, ami valószínűsítette, hogy a második is jól fog menni, és folyamatos kapcsolatban voltam a bábával, aki szívhangot hallgatott, aki bátorított, aki az első gyermekünk várása óta ismert, tudta, hogyan szültem őt, hogy alakult vele a kapcsolatom, hogy milyen lelki körülmények között fogant a második, milyen volt a várandósságom.

Ő volt az, aki vállalta, hogy ott lesz a második szülésnél is?

Igen, de végül nem volt ott: mielőtt ideért volna, már megszületett a fiam. Volt ennek egy előtörténete is. Három héttel korábban már kihívtuk szüléshez, mert elfolyt a magzatvizem. Itt volt három napig, és vártuk, hogy induljon be a szülés, de nem indult. Az esetek 98 százalékában maximum egy-két nappal azután, hogy a magzatvíz elmegy, be szokott indulni a szülés. A bába várt 72 órát is, de nálam nem indult be. Ez nagyon nehéz helyzetbe hozott, mert az orvosok azt szokták javasolni, hogy amint elmegy a magzatvíz, be kell menni a kórházba, és ha 24 vagy 48 órán belül nem születik meg magától a baba, akkor rá kell segíteni.

Én ezt nem akartam, hanem addig keresgéltem olyan információt, ami megerősít abban, hogy lehet ezt így is biztonságosan, amíg találtam. Egy magyarországi otthonszülős bába nyugtatott meg, hogy ha vigyázunk, és betartjuk azokat a higiéniai szabályokat, amiket be kell, akkor nyugodtan maradhatunk otthon. És találtam olyant is, akinek nem egy ilyen esete volt, és felelősséggel, szaktudással vállalta, hogy ezt lehet biztonságosan csinálni. Mindennap négy óránként mértem a testhőmérsékletem, hogy nincs-e lázam, mert az fertőzésre utalna, vigyáztunk nagyon a higiéniára, betartottuk az alapszabályokat. A bába itthagyta a szívhanghallgatót, és mindennap figyeltük, hogy rendben van-e, megtanított, hogyan használjuk. De amellett éreztem is, hogy ugyanúgy mozog a baba, mint korábban. Három hét múlva jött el a pillanat, amikor éreztem a szülési fájdalmakat, akkor szóltam is a bábának, ő pedig indult, ahogy tudott, de két óra leforgása alatt már meg is született a fiam. Rá fél órára érkezett meg a bába.A férjed volt tehát az egyetlen segítséged?

Igen, ő volt. Az ő kezébe érkezett a fiunk. Én tartottam a fejét, amíg tudtam, és amikor jött a teste is, akkor ő fogta ki, majd átadta nekem. A köldökzsinórt már a bába vágta el, és a méhlepény születésénél is ott volt. Megvizsgált engem is, a babát is, elvégezte a feladatát.

Ha vállalnátok harmadik gyermeket, akkor újra az otthonszülés mellett döntenél?

Ha volna kivel, akkor igen. Különben elmennék Magyarországra, vagy valahová, ahol lehet háborítatlanul szülni. Vagy ha lenne itt addigra akár egyetlen kórház, ahol a természetes szülés otthonos körülményeit biztosítanák, az is megfelelne talán.

Melyek azok a beavatkozások, amelyeket el akartál kerülni, de a kórházakban nem lehetett volna?

Sokszor csak egy nagyon egyszerű és ártalmatlan hidratáló infúzióval kezdődik minden, ami lehet sima sósoldat is, de már egy ilyen pici beavatkozás vonhat maga után még többet: az infúzió korlátoz a mozgásban, ad egy megfigyeltség-érzetet, egy betegségérzetet a kismamának, az ágyhoz vagy legalábbis oszlophoz kötöttség is azt sugallhatja az anyának, hogy ő segítség nélkül nem képes megszülni a gyermekét, nem bíznak benne. Már ez bizonytalanná teheti, és a növekvő félelem hatással lehet az összehúzódások mintájára: ritkábban jönnek, és erőtlenebbek. Ha ez így történik, akkor rásegítenek egy kis oxitocin-infúzióval, attól viszont nő a fájdalomérzet, akkor arra adhatnak fájdalomcsillapítót, az viszont lelassíthatja az összehúzódásokat, így arra megint adnak egy kis gyorsítót.

Gyakran végeznek burokrepesztést, ami szintén gyorsító eljárás. Első szülésnél a gátmetszések aránya 90 százalékos, miközben nemzetközi ajánlások szerint 15 százalékosnak kellene lennie. Nagyon magas a császármetszések aránya, aminek szintén 15 százalék körül kéne mozognia, de nálunk 44 százalék.

A születés utáni közvetlen időszak is másképp telik otthon, mint a kórházban, gondolom.

A kórházban az a rutin, hogy amint a baba megszületik, a köldökzsinórt elvágják, és a babát elviszik. Ezzel olyan folyamatokat zavarnak meg, amik hónapokra hatással lehetnek az anya-baba kapcsolatra, a szoptatásra is. Olyan hormonok szabadulnak fel, olyan kémiai reakciók és lelki folyamatok zajlanak le az első órákban, amiknek a jótékony hatását később nehéz pótolni.

Ha a babát az első órában felteszik az anya mellkasára, akkor magától megtalálja a mellbimbót, és elkezd tökéletesen szopizni, ennek már van egy méhösszehúzó hatása, illetve ahogy a mocorgó baba a lábacskáival rugdalózik, az is segít – ehelyett nálunk a kórházakban két órán keresztül masszírozzák az anya hasát.

Az az illat, ami a baba fejbőrén, a magzatmázon ott van, az hihetetlen erős kötődési reakciókat vált ki az anyából, és fordítva: ha a babának az első kontaktusa az anya bőrével, annak illatával, baktériumflórájával történik, akkor az szintén erősíti a kötődést. Az sem mindegy, hogy a baba gyomrába mi kerül először: tápszeres, tehéntej alapú, cukros vizes lötty vagy a saját édesanyja előteje. Inkubátor helyett pedig az anyai test melege tökéletesen melegen tartaná a babát, a szívritmusával és a légzésével is minden rendben lenne. Emellett tudományos kutatások is bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akiket nem választanak el rögtön az anyjuktól, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak és önállóbbak lesznek később.Beszéltünk az otthonszülés jótékony hatásairól az anyára és babára nézve. Hogyan hat ez az apára, a párkapcsolatra, a családi kötelékekre?

Varázslatosan. A férjemnek teljesen más a kapcsolata a kisebbik gyermekünkkel. Nem merném azt állítani, hogy csak ezért, mert otthon született, de az, hogy az ő kezébe érkezett, hogy ő foghatta meg először, hallhatta, amikor felsírt, mellette volt, amikor elkezdődött a méhen kívüli élete, az nem mellékes.

Hogyan fogadta a családotok, a közvetlen környezetetek, hogy az otthonszülést választottátok?

A leggyakoribb tapasztalat, ami egy ilyen döntést követ, hogy mindenki megijed, és megpróbálnak lebeszélni, arra hivatkoznak, hogy veszélyezteted a saját életed, és a 21. században, amikor igénybe vehető az orvostudomány minden vívmánya, akkor ez mekkora eszetlenség és fejetlenség. Magam is ezt tapasztaltam: sírás-rívás, kétségbeesés és hasonlók, amíg egy kicsit utána nem néztek, és én is el nem mondtam az adatokat, meg hogy máshol hogy működik, mennyire biztonságos lehet, mitől biztonságos, és ha baj van, milyen baj lehet, hogyan lehet kiküszöbölni vagy segíteni. A másodiknál már nem volt kérdés.

Milyen megbízható internetes oldalakat ajánlanál azoknak, akik így informálódnának?

Elsősorban magyarországi otthonszülős bábák, dúlák honlapjain, blogjain érdemes kutakodni, illetve születésházak weboldalait nézegetni (pl. Napvilág Születésház). Az Alternatal Alapítvány honlapját is tudnám ajánlani. Mindenképp mérvadónak tartom az Egészségügyi Világszövetség (WHO) nyilatkozatait, ajánlásait. Amit nem javasolnék, azok a fórumok, ahol minden kismama elmondja a rémtörténeteket, amiket hallott – az nem igazán segítség. Július 14–16-án Marosvásárhelyen tartott információs napokat Geréb Ágnes, tehát nálunk is bele lehet botlani ilyen eseményekbe.

Mindezeken túl pedig, akár csak más földalatti mozgalmaknál – bár annyira nem ismerem általánosan a működésüket –, ha valaki érdeklődik a téma iránt, akkor bevonzza az információkat, megtalálja a tapasztalatokkal rendelkező embereket is.