Kolozsváron találtuk meg Erdély „legnépszerűbb” graffitijét


-A A+

Megkockáztatom, hogy ha összeszámolnánk a falfeliratokat az erdélyi városokban, akkor az első helyre a „Muie CFR” kerülne. Kolozsvár épületein, leginkább a lakótelepeken, kisebb számban a belvároshoz közeli részeken is éktelenkedő firkák természetesen nem az állami vasúttársaság szolgáltatásai színvonalának a kritikái, amint azt a helyi sportéletben járatlan látogató gondolhatná, hanem közvetetten a nemzeti gyűlölködés primitív lenyomatai.

A kolozsvári románság egy része számára a nemzeti identitás szerves része az általában csak U-ként emlegetett Kolozsvári Universitatea labdarugó csapatért való rajongás. Az utóbbi években javarészt alsóbb osztályokban vegetáló egyesület nem kimagasló sportsikereknek köszönheti népszerűségét, hiszen majd százéves történetének legjobb eredményei egy 1965-ös győzelem a Román Kupában, valamint egy bajnoki második helyezés az 1932/33-as idényben.

A klub 1919-ben a kolozsvári románság egyesületeként jött létre, s nemzeti elköteleződésének egyértelmű bizonyságát adta 1940-ben, mikor is a második bécsi döntést követően, az észak-erdélyi csapatok közül egyedüliként Dél-Erdélybe, Szebenbe települt át, hogy továbbra is a román bajnokságban szerepelhessen. Az U 1945 tavaszán tért haza, s mindjárt meg is mérkőzött a 2000-es években Pászkány Árpád által felfuttatott CFR jogelődjével, a kolozsvári magyarok csapatának számító Vasassal, melyet nem kis meglepetésre 4-0 arányban legyőzött.

Az U, pontosabban annak szurkolótábora, azóta is a melldöngető, korlátolt és agresszív álhazafiság melegágya, a magyargyűlölő rigmusok skandálása a stadionban a rajongók mindennapos megnyilvánulásai közé tartoznak. Az U-fanatikusok kendőzetlen sovinizmusa már csak azért is megdöbbentő, mert a klub legendái között magyarok is vannak: 1953 és 1962 között Kovács István, a totális futball egyik megteremtője, az Ajax későbbi mestere, 1953 és 1962 között irányította a csapatot.

Az U valaha volt legjobb játékosának Ivansuc Zoltánt tartják, az utóbbi évek legmeghatározóbb játékosa pedig Szilágyi Zsolt, aki kiérdemelte az Eternul Căpitan (Örök Csapatkapitány - szerk. megj.) címet. Hogy a világ mennyire bonyolult tud lenni, s emberi fejekben mekkora zűrzavar uralkodhat, arra jó példa Szilágyi esete, akit bálványoztak, s mellette a klubvezetéssel szemben is kiálltak ugyanazok a szurkolók, akik egyébként rendszeresen harsogják a lelátóról, hogy “Afară, afară cu ungurii din țară!”. S az is nehezen érthető, hogy ha kis számban is, de azért vannak magyarok az U hívei között, sőt, a csapat egyik vezérszurkolója is magyar.

Most pedig következzenek az U-CFR-, román-magyar ellenségeskedés kolozsvári házfalakra róvott bizarr, siralmas, felháborító, kacagtató dokumentumai.

Foci és identitás. Az, hogy egy csapat, illtve annak szurkolói egy etnikai, vallási vagy ideológiai közösséghez kötődnek nem kolozsvári specialitás. A skót labdarúgást a kezdetektől két glasgow-i csapat dominálja: a Rangers a protestánsok, a Celtic pedig a katolikusok klubja. Az Olimpiakosz Pireusz szurkolói hagyományosan a Pánhellén Szocialista Párt hívei, míg a Panathinaikosz rajongói a jobboldalhoz húznak. Az Ajax Amsterdam a holland zsidók csapata, a budapesti MTK pedig a magyaroké. 







EZT OLVASTA MÁR?

X