Pörgős, csúcsra törő, egóvezérelte, drogozó-kurvázó világból érkezett a negyvenéves Gombola András, aki élsportolóként, edzőként kereste önmagát, majd érkezett meg a megnyugvásig. A szatmárnémeti férfi az EU Tábor meghívottjaként adta elő élete történetét a zeteváraljai Nap Parkban.

Hiperaktív gyerek volt, nyolc éves korában egy edző jóvoltból találta meg a vívást – kezdte a történetét Gombola András. Fanatikus vívó lett, rengeteg érmet gyűjtött, bajnokságokat nyert. Akkoriban – mesélte – sokat zsidózott és négerezett, mert románozni nem lehetett, őt pedig megpecsételték, még ha nyíltan nem is. Egyéjszakás kalandokba bocsátkozott, ivott, miközben bajnokságokra járt. Otthonról soha nem kapott szeretetet, a szülei nem beszélgettek vele, mindössze "rabszolgák", voltak, akiknek az anyagiak előteremtése volt a feladatuk – avatott be. 

Azt rakta össze az életből gyerekkorában, amit ő akart látni a tapasztaltakból. Miután sztár lett, a világa automatikusan egositává vált- vallotta be. Ennek ellenére számos csalódást, traumát élt meg, a pöszeségéért, maximalizmusáért is piszkálták. „A pöszeségem önmagam logopedizáltam, mentem az utcán, és addig próbálkoztam, amíg a betűk nem jöttek ki a számon. A nővérem tesztelte” – mondta.

Amíg a nemzeti válogatott tagja volt, a legjobb teljesítményt nyújtotta, de sok balgaságot is elkövetett. 35 éves korában olvasta el élete első könyvét, az érettségije is „el volt intézve”, második próbálkozásra. Az első sikertelen érettségi után egy évig Magyarországon élt, de aztán az országos junior bajnokság miatt hazatért. Éjjel-nappal edzett, megnyerte a versenyt, ennek ellenére nem akarták beválogatni a csapatba. Civilként ment el a csapathoz, „elképesztő pökhendi, egoista fráterként”, és bekerült. Megnyerték a csapatversenyt is, aztán a bukaresti Steaua hívta meg. Elment katonának, ám az egy évből három hetet töltött egyenruhában.

Hullámvasút-élet

Rengeteg pénz, utcalányok és ital jellemezte a katonaság hónapjait. Miután visszautasította a Steauánál maradását, Szatmárnémetibe költözött, állást keresett, de a sikertelenség után Budapestre ment, ahol tovább sportolt. Prágába kellett volna mennie vívni, de kihagyták a listáról, ezen megsértődött, és távozott. Hét évvel derült ki számára, hogy félreértésről volt szó, a listáról nem akarták lehagyni.

Folyamatos szeretetéhség gyötörte, miközben hullámvasút volt az élete. „Egyre nagyobb lettem, eltávolodtam a realitástól, rengeteg pénzt kerestünk, rengeteget loptunk, füveztem is” – mondta. Később kipróbálta az LSD-t, bicskával ette a földről az almát egy kutyával négy órán át, „hihetetlen élményekben” volt része hajnalban a Duna-parti napfelkelténél.

Costa Rica-i kitérő

Később egy katonatársával Kanadába akart szökni. Román útlevéllel mentek el Costa Ricába, ahol két szatmári fogadta őket. A vásárolt hamis útlevelek miatt lebuktak. San Joséból egy fogdába kerültek, ahol a bíróság háromtól nyolc évig terjedő börtönre ítélte őket.

Gombola nevű társa segítségével fűhöz jutottak, így folytathatták a drogozást. 

Otthon és egó

Végül kiszabadultak a börtönből, sikerült eljutniuk Budapestre. Innen Nyíregyházára került, ott élt és dolgozott. Ismét elkezdte a vívást, feltornászta magát a raglétrán annyira, hogy még lakást is kapott az önkormányzattól. Akkori barátnőjének a kezét is megkérte, de a lakás fölött összevesztek, aztán pár hónappal később véget is ért a kapcsolat. Megismerkedett a partydrogok világával, újra rengeteg pénzt keresett és rengeteget drogozott. „Beérkeztünk a plasztikszeretet világába, ahol nincs alkohol és irigység, az emberek szépek és elegánsak. Igen, de ez a drogok egyik oldala csupán”, – hasonló élmények után mindig depressziós napok következtek.

Miután sikerült abbahagyni a drogozást, többször is öngyilkosságot kísérelt meg, amelyeket hosszasan részletezett hallgatóságának. Végül túlélte, de a kezét annyira megsértette, hogy a mai napig nem érzi két ujját – mondta. Ismét újra akart kezdeni mindent, de szintén csak az egója miatt. Visszaköltözött Nyíregyházára, ahol teherbe ejtett egy lányt, és elvette feleségül. Egy ideig együtt éltek, aztán elváltak. Budapesten éttermet vezetett, ahol alaposan megcsapolta az italkészletet – ismét öngyilkos akart lenni.

Három év egy Moszkvicsban

Budapesti kalandia után hazatért Szatmárnémetibe, diszkót vezetett. Nem ivott, helyre akarta hozni az életét. Meglátogatta a kislányát, akinek ölelése, szeretete ismét ivásra késztette. „Eszméletlen, mennyit vezettem részegen, és hányszor úsztam meg” – mondta.

Alkoholistává vált, hajléktalan lett. Mindenki hátat fordított neki, a szüleit is beleértve, mert mindent ellopott tőlük. Hétszer volt a pszichiátrián, ahonnan utolsó ízben egészen egyszerűen kirúgták. Egy foszforzöld Moszkvicsban három telet és három nyarat töltött el, az anyja vitt neki vizet és néha ételt. Amikor nagyon fázott, gyakran a szülei ajtaja előtt, a lábtörlőn aludt, mert többnyire nem engedték be. „Anyámékra nem haragszom, mert ha engedik, hogy játszmázzak tovább szponzorizálták volna az alkoholizálásom, abban pedig beledöglöttem volna” – mondta.

Egy új élet

Eldöntötte, hogy továbbáll. Tizenöt hónapot töltött ey terápiás otthonban. Itt tanulta meg, hogy mi a szeretet, így elkezdhette feldolgozni a múltját. Jegyzeteket készített, ezekből végül könyvet is kiadott. Megtanulta, hogyan lehet levetkőzni a negativ gondolatokat.

„A terápiás kezelés életem legszebb tizenöt hónapja volt, itt tanultam meg az önismeretet” – fogalmazott. Szatmárnémetiben élt, majd visszament Magyarországra, hogy vívjon. Visszakerült a krémbe, amerikai munkát vállalt. Egy hónapig Szigetszentmiklóson élt, egyszerűen beleszeretett a városba. Edzőtárssal kezdtek közös vívóedzést, de társa kirúgta. Mégis folytatta a sportolást, egyesülettel, így egy éve Halásztelken dolgozik. Tavaly Kínában is dolgozott három hónapig, egyesületet alapítottak ott is.

„Annyi csodát élek meg mostanában, hogy hihetetlen” – zárta a történetét. Elmondta, az egója akkor erősödik meg, ha táplálja, és ezt próbálja elkerülni úgy, hogy folyamatosan vizsgálja magát. A pénzt tudja kezelni, a szebbik nem továbbra is veszélyforrást jelent számára – mondta. Ő Istenben találta meg a választ, és azért mondta el ezt  történetét, mert ha tizenéves korában hasonló élményekben van része, talán elkerülhetett volna megannyi tragédiát.